Politikus, publicista. A jogász végzettségû Zsilinszky testvérével együtt 1911-ben családi és politikai okokból összetûzésbe került Áchim L. András parasztpolitikussal, akit lelõttek. Az elsõ világháborúban katonatiszt volt, súlyosan megsebesült. Szélsõjobboldali politikai irányzatok híve volt, ilyen jellegû publicisztikai tevékenységet is folytatott. A huszas évek végétõl fokozatosan a demokratikus ellenzék felé fordult, nézeteit több lap hasábjain is kifejtette. Kezdettõl fogva ellenzi Magyarország háborús részvételét, a faji és politikai megkülönböztetést. A német megszálláskor tûzharcba keveredett a Gestapo ügynökeivel. Lakatos Géza kormánya kikérte a németektõl, és szabadlábra helyeztette, de a nyilas hatalomátvétel után illegalitásba kényszerült. Aktívan részt vett a földalatti mozgalomban, de árulás következtében fogságba vetették, és 1944 decemberében Sopronkõhidán kivégezték.

Bajcsy-Zsilinszky Endre Kálmán (Szarvas, 1886. június 6. – Sopronkőhida, 1944. december 24.) politikus, újságíró.

A Zsilinszky név először 1720-ban a békéscsabai evangélikus anyakönyvben szerepel. Bajcsy-Zsilinszky nagyapja id. Zsilinszky Mihály jómódú parasztember volt, akit bíróvá választottak Békéscsabán. Id. Zsilinszky Mihály elsőszülött fia, Mihály1838-ban Békéscsabán, idősebb fia dr. Zsilinszky Endre 1852-ben, szintén Békéscsabán született. Id. dr. Zsilinszky Endre 1883-ban feleségül vette Békéscsabán Vilim János ügyvéd mostohalányát Bajcsy Máriát, aki a családdal rokonságban állt. A házasságból négy gyermek született: Endre, Gábor, Margit és Erzsébet. Az 1886. június 6-án született fiúgyermeket Endre Kálmán névre keresztelték.

Bajcsy-Zsilinszky Endre egy éves volt, amikor a család Szarvasról Békéscsabára költözött. Bajcsy-Zsilinszky a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban tanult, ahol tehetségével kiemelkedett társai közül. Rendszeresen szerepelt az iskolai ünnepségeken és önképzőköri elnök is volt. Figyelemreméltó dolgozatokat írt, amelyekből kitűnt a társadalmi kérdések iránti fogékonysága. Több alkalommal részesült jutalomban. Minden tárgyból (magyar nyelv, latin, görög, német) jelesre érettségizett, így részesült a bányai evangélikus egyházkerület ösztöndíjából.

Az érettségit követően egyetemi tanulmányait – 1904 őszétől – Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetem jogi karán folytatta:

"A szülői házból Széchenyi- és Deák-kultusz, sőt Tisza Kálmán és Tisza István eleven tiszteletével, szellemi tarisznyájával indultam Kolozsvárra, az egyetemre. Tisza Kálmánt személyesen ismertem, édesapám birtokszomszédja volt…"

A szülői házból Széchenyi- és Deák-kultusz, sőt Tisza Kálmán és Tisza István eleven tiszteletével, szellemi tarisznyájával indultam Kolozsvárra, az egyetemre. Tisza Kálmánt személyesen ismertem, édesapám birtokszomszédja volt…

Az egyetem első éve alatt sokoldalúsága mutatkozott meg. Sokat olvasott Széchenyitől, a jogi kar mellett beiratkozott a filozófia karra is, ahol történelemórákat hallgatott. A második év izgalmakat, élményeket és szellemi gazdagodást jelentett.

Két szemesztert a lipcsei és heidelbergi egyetemen töltött. Németországban érdeklődése a mikro- és makrovilág iránt fokozódott. A németországi állapotok fejlettsége ösztönzőleg hatott Zsilinszkyre és fokozta szorgalmát. Nemcsak a tanulásra, az önképzésre is több időt fordított. A heidelbergi szemeszterre Zsilinszkynek már annyi ismerőse volt, hogy sok meghívásnak kellett eleget tennie.

Az egyetem lezárásaként Bajcsy-Zsilinszky 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december 5-én a jogtudományi doktorátust.

1909 őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez, ahol önkéntesi szolgálatot vállalt, majd 1910 szeptemberében letette a tartalékos tiszti vizsgát.

Az ekkor Békéscsabán élő család nézeteltérésbe keveredett Áchim L. Andrással, a Magyarországi Parasztpártot megalapító politikussal, akit Bajcsy-Zsilinszky Endre testvére, Zsilinszky Gábor pisztolylövéssel halálosan megsebesített.

Ezt követően 1910 októberétől egy ügyvédi irodában dolgozott ügyvédjelöltként. Ismét bekapcsolódott a társadalmi életbe. Előadást tartott a polgári körben és a Nőegyletben, cikket írt.

Zsilinszky 1912 februárjában a közigazgatási pályára lépett és elhelyezkedett közigazgatási gyakornokként Alsókubinba, az Árva megyei főispáni hivatalba. Először díjtalan gyakornokként dolgozott, majd évente igen csekély összeget, mindössze 1300-1400 koronát keresett.

Bajcsy-Zsilinszky a háború kitörésekor azonnal frontszolgálatra jelentkezett. A II. lovashadosztály tagja volt, amelyet a szerb frontra irányítottak. Később az olasz frontra került, majd 1916. június első napjaiban, a 2. császári és királyi lovashadosztály egyik lövészhadosztályának a kötelékében az orosz frontra helyezték. 1916 szeptemberében megsebesült, katonai kórházba szállították, ahol nagyon lassan lábadozott. 1917 elején – saját kérésére – ismét a frontra engedték.

1918-ban részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) megalapításában, emiatt később Bécsbe kényszerült emigrálni.

Magyarországra visszatérése után Szegeden helyezkedett el. Támogatását élvezték a nacionalista erők, valamint a Gömbös Gyula által vezetett néppártiak. Az ő szerkesztésében jelent meg többek között a Szózat című nacionalista, fajvédő témájú lap.

1922-ben képviselőnek választották, de 1923-ban Gömbös Gyulával közösen kiléptek az Egységes Pártból és létrehozták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártot (közkeletűbb nevén a Fajvédő Pártot), melynek így pártújságja lett a Szózat.

1925-ben a Vitéz, 1926-ban a Magyarság, 1928-ban az Előőrs című lapok főszerkesztője lett. Ettől kezdve távolodott Gömbös Gyula táborától.

1930-ban megalakította a Nemzeti Radikális Pártot. 1932-től a Szabadság című náciellenes napilap főszerkesztője volt. 1935-ben politikai szerepe nőtt, mivel az általa vezetett párt és annak szövetségesei bejutottak a parlamentbe. Még ebben az évben lemondott a vitézi rangjáról.

A II. világháború kitörése után a Független Magyarország című hetilap főszerkesztője volt. Elmélete szerint a németek visszaszorítása érdekében a dunamenti kis népeknek össze kellene fogniuk. 1941-től a Szabad Szó című náciellenes lap szerkesztője volt, ebben az évben az egyik főszervezője volt a március tizenötödikei náciellenes tüntetésnek.

Az FKGP által készített emléktábla Bajcsy-Zsilinszky volt lakóházán (Bp., Attila út 37.)

1944. március 19-én budai lakásán a Gestapo emberei keresték fel, hogy letartóztassák. Bajcsy-Zsilinszky fegyverrel szállt szembe a rátörő németekkel, de a rövid tűzharcban megsebesült, letartóztatták és elhurcolták. Még ugyanezen év október 11-én a magyar kormány követelésére szabadon bocsátották, de novemberben ismét elfogták és Sopronkőhidán felakasztották. 1945. május 27-én ünnepélyesen eltemették Tarpán.

Emlékezete

A nemzetiszocializmussal való szembehelyezkedése miatt a kommunista időszakban tisztelték. Az általa létrehozott, nacionalista, de náciellenes elméletnek ma is vannak követői Magyarországon.

Baja, Balassagyarmat, Budapest, Debrecen, Győr, Eger, Esztergom, Kaposvár, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös, Környe, Kőszeg, Miskolc, Pécs, Szentes, Tokaj és Tatabánya belvárosában is utca viseli a nevét.

Művei:
 

    * Egyetlen út: a magyar paraszt

    * Nemzeti újjászületés és sajtó

    * Újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz

    * Nemzeti radikálizmus

    * Német világ Magyarországon

    * Mátyás király

    * Helyünk és sorsunk Európában

    * Transylvania / Past and Future

Bajcsy-Zsilinszky emlékezete

Ma 60 éve a sopronkőhidai fegyházban egy siralomházzá átalakított cellában töltötte utolsó éjszakáját hazánk XX. századi történelmének talán egyik legmegbecsültebb alakja, Bajcsy-Zsilinszky Endre. A hírhedett Dominich hadbíró szájából így hangzott a verdikt: halál!
Boross Imre| Népszabadság| 2004. december 24.

A kivégzés időpontja is kihirdettetett: december 24. Bárdosi Jenő evangélikus lelkész figyelmeztette a nyilas hadbírót, hogy karácsony vigíliáján halálbüntetés nem hajtható végre. Dominich csak ennyit válaszolt: szeretném nyugodtan tölteni a karácsonyt...

Zsilinszky Endrének nem kevés látogatója volt azon a kora hajnalon. Harcostársai, az ugyanabban a börtönben lévő Almásy Pál, Makai Miklós és Révay Kálmán is felkeresték, rövid ideig elbeszélgettek, majd elbúcsúztak tőle. Hosszú időt töltött nála az evangélikus lelkész, akitől úrvacsorát vett, majd újból elolvasta azt a levelet, amelyet feleségéhez, Mickóhoz írt. Imádkozott, midőn fegyverdörgés verte fel a börtön csendjét. Három rabtársán, Kreutz Róberten, Pataky Istvánon és Pesti Barnabáson hajtották végre a halálos ítéletet. Mindhárman kommunisták voltak. Zsilinszky Endre nem volt az, sőt nagyon távol állt tőle ez a világnézet. Az '50-es évek elején Rákosi Mátyás egy alkalommal azt mondta, hogy ha abban az időben él, akkor is kivégzés a sorsa… Igaza volt! Zsilinszky minden diktatúra ellen lázadt. Ahogy tette a nyilasokkal szemben, tette volna a kommunistákkal szemben is.

Hősünk Szarvason született. Részt vett az első világháborúban, ahol hadnagyként súlyosan megsebesült. A kommün idején a szegedi nemzeti hadseregben szolgált, majd bekapcsolódott a politikába és egyik alapítója lett a Fajvédő Pártnak; főszerkesztője a Szózat című újságnak. Vajon miért került Zsilinszky ebbe a politikai pártba? Nyilván azért, mert azt gondolta, hogy a vesztett háború, a proletárdiktatúra, majd hazánk megcsonkítása után az igaz magyar törekvéseknek itt lehet a legjobb szolgálója. Hamar rájött, hogy tévedett. A nemzethez való ragaszkodáson túl Zsilinszky másik alapvető vonása a humanista gondolkodás volt. A fajvédelemmel ez nem volt összeegyeztethető, ezért néhány év múlva otthagyta őket, hogy 1930-ban megalakítsa a Nemzeti Radikális Pártot, amelyben a nemzeti szó mellett a radikalizmus a régi anakronisztikus félfeudális rend felszámolására való törekvés volt.
HIRDETÉS

Hitler hatalomra jutása után hevesen támadta a nácizmust, mert tudta és több vezércikkében ki is fejtette, hogy ez halálos veszély a magyarság számára. A nyílt szavazásos rendben, 1935-ben megakadályozták, hogy Tarpán, a kurucok földjén képviselővé válasszák. Belépett az akkori kisgazdapártba. Befolyása a hazai közéletben egyre nőtt. Felfogásának akkori, saját lapjában, a Szabadságban, de egyéb sajtorgánumokban is hangot adott.

Ellenezte hadba lépésünket. Mélységesen elítélte az újvidéki atrocitásokat. 1942. december 2-án interpellációban kérte számon az elkövetők megbüntetését. Kemény és a történteket mélységesen elítélő felszólalását alig tudta elmondani a sok közbeszólás miatt.

1944. március 19-én letartóztatták. Október 12-én a Lakatos-kormány követelésére kiszabadult, ám a három nap múlva bekövetkezett nyilas hatalomátvétel miatt már bujkálnia kellett. Elvállalta a Magyar Nemzeti Felszabadítási Mozgalom elnökségét. Együttműködött minden hazafival, még a kommunistákkal is. Árulás következtében tartóztatták le. A Margit körúti fegyházba került, ahonnan a Sopronkőhidára szállították. Két alkalma is volt, hogy megmeneküljön a haláltól. Sopronkőhidára menet a Hárshegynél bombariadó miatt a foglyokat az autóbuszból kiszállították. Egy kiskatona azt tanácsolta, hogy szökjön meg. Nem tette. A hadbírósági tárgyaláson, ahol hazaárulással vádolták, védője azt javasolta, hivatkozzék fajvédő múltjára és gyenge idegállapotára. Ezt sem tette. Vállalta önmagát. A magyar függetlenségért, a parasztság, a munkásság és minden elnyomott védelméért vívott küzdelmet. Öt éve, halálának ötvenedik évfordulóján, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság koszorúzást tartott. Akkor az államfő, a kormány, az Országgyűlés és három parlamenti párt képviselői helyezték el a koszorúikat a szobránál. Nem tartottam méltónak ezt a viszonylag szerény megemlékezést. Hálátlan utódoknak bizonyultunk, de pótvizsgára még lehetőség van - írtam. Ám ezt a lehetőséget is elmulasztottuk, mert meghívásuk ellenére sem az állam hivatalosai, sem a pártok képviselői nem vettek részt a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság most december 17-i megemlékezésén, amelyen mindössze harmincan hallgatták Vígh Károly és barátai értékes méltató szavait. Ma elmegyünk a Deák téri evangélikus templomba. Bizonyára nem túl sokan. A hivatalosságok pedig bizonyára otthon maradnak...

 Remélem nem igaz ez a pletyka: