Szégyen, hogy van nekünk egy ságvári endre gimnáziumunk kazincbarcikán.
Meg egy szegedi tudományegyetemes ságvári endre általános iskolánk, meg egy szegedi tudegyetemes Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium.
(hát mi van szegeden?! - botka lászló.)
és Vörös Csepelen egy Ságvári utca, meg Oroszlányban egy Ságvári Endre Általános Iskola.
1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdában (ma Remiz étterem) Ságvári Endre találkozott egy másik kommunistával; ide érkezett négy csendőr az őrizetbe vételükre. Társa ellenállás nélkül megadta magát, Ságvári viszont hamis igazolványt mutatott fel, majd pisztolyt rántott a csendőrökre és hármójukat megsebesítette. A kibontakozó tűzpárbajban Ságvári megpróbált elmenekülni, kiürült pisztolyát eldobva kifutott az utcára, ám ott az egyik csendőr rálőtt és halálosan megsebesítette. A legenda szerint a csendőrök a haldokló Ságvárihoz lépve személyazonosságáról kérdezték, mire a válasz annyi volt: „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi.” Ságvári és az egyik csendőr – akit a többiekkel együtt kitüntettek – a kórházban belehalt sérüléseibe.
Kristóf Lászlót, az egyik intézkedő csendőrt a Legfelsőbb Bíróság (LB) 2006. március 6-án rehabilitálta, hatályon kívül helyezve az ellene 1959-ben többek között Ságvári meggyilkolásáért hozott halálos ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság kimondta azt is, hogy Ságvárival szemben a csendőrök a korabeli jognak megfelelően jártak el. Ez heves vitát váltott ki. (Ságvári megítéléséről korábban 2004-ben, halála 60. évfordulóján, majd 2005-ben folyt sajtóvita.) 2008 júliusában, Debrecenben, a helyi MDF vezetője letakarta Ságvári emléktábláját, és az önkormányzathoz fordult a végleges eltávolítás ügyében. Az önkormányzat eltávolította az emléktáblát.
Rendőri jelentés:
Részlet: „Folyó év július hó 27-én 19 óra 45 perckor a csillaghegyi nyomozó csoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal detektív, Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozók, hosszú megfigyelés után, Budapest területén nyomára jutottak dr. Ságvári Endrének, aki már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett. Nyomon követték és a XII. ker. Szép Ilonai villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla-féle cukrászdában egy állítólagos Szabados nevű kommunista társával figyelés alá vették, majd őket elfogni igyekeztek. Elfogásuk után motozás, illetve bilincselés közben dr. Ságvári Endre, aki izmos férfi, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájához kapott, onnét önműködő pisztolyát előrántotta és rögtön tüzelt. Lövéseivel Cselényi Antal detektívet a jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebezte, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen találta.
A lövések leadása után dr. Ságvári Endre a helyiségből kimenekült, de a Palotás Ferenc csendőrnyomozó és a sebesülten utána futó Cselényi Antal detektív lövéseitől eltalálva holtan összeesett. Dr. Ságvári Endre Szabados nevű társát sikerült elfogni.”
2008. július 25.-én 17.30 órakor megemlékezést tartottak Ságvári halálának évfordulójára.
Ez a gyurcsányista kormány, teljes elhülyülése, vagy visszarendeződés?
A Feri, a mi Ferink nem rég Che Guevara "emlékesten" vett rész, éljenezve a kommunista diktátort. Ekkora kultusza még a kommunizmusban sem volt, mint azokban a napokba. Hál' Isten, csak pár napig tartott, mint általában a csodák szoktak. Egyszerűen arról felejtett tudomást venni Gyurcsány, hogy ő már nem KISZ-titkár. Előszedte a komcsi kacatok közül ezt a fasiszta terroristát. Jó, lehet, hogy kommunistának mondjuk, de a fasiszta és a kommunista között, igazából semmi különbség, csak a címke más.
Na, most meg előjött ezzel a 32 nevű Endrével. Igaz, közvetlenül ő már nem mert vele előrukkolni, de valami neve nincs mszp-s képviselő azért csak elment a megemlékezésre szónokolni. Tegnap este valamelyik tv-n belefutottam a "megemlékezésbe", amit ez az mszp-s produkált, de csak az elejét "bírtam" megnézni, majd tovább kapcsoltam. Az az eleje így szólt: Ságvári Endre ellenálló volt. Ellenállt. (pont) - és akkor el is kapcsoltam, mert ilyen magas színvonalú bekezdés nem érdemel mást.
Ott tartottam, hogy ezek az egyedek Ságvári napot tartottak. Nézzük csak ki is volt ő?
1913 ban született, jogász a végzettsége. 1935-ben Ságvári a Magyar Izraeliták Egyetemi és Fõiskolai Hallgatók Egyesületének keretében létrehozott Haladó Diákok Pártja (HDP) egyik vezetõje lett. 1936-ban a Magyarországi Szociáldemokrata Párt budapesti VII. kerületi szervezetének tagjaként bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. 1937. július 25-én elvette egyik harcostársát, Bars Magdát. Idejének jelentõs részét a mozgalomnak szentelte, ezért családja polgári szemléletével csakhamar összeütközésbe került. Ezt a konfliktust csak úgy oldhatta meg, hogy elköltözött szülei József körúti, kényelmes, négyszobás lakásából. Az MSZDP ifjusági tagozata az OIB (Országos Ifjúsági Bizottság) volt. A kommunista Bakonyi Sebestyén Endre vezetésével az OIB újjáalakult. Bakonyi távozása után Kulich Gyula lett az ifik szervezetének irányítója. Mellette dolgozott, titkári minõségben Ságvári Endre, aki 1941-ben került az OIB élére. Még Kulich vezetése alatt vált kommunistává. Tagja lett az MSZDP Országos Oktatási Bizottságának is, olyanok társaságában, mint Nagy Tamás, Braun Soma, Kasztel András, Révész Ferenc.
1939 -ben egy előadás 80-100 résztvevőjét 200 -an megtámadták. Ságvári ebben a verekedésben részt vett, bár a kihallgatáson ezt tagadta. Nyolc hónap börtönre itélték. 1940. december 10-én szabadult, majd rövid hódmezõvásárhelyi katonáskodás után a Népszava alkalmazta terjesztési osztályán. Az OIB titkára lett, mely idejének jelentõs részét lekötötte. Életének nagy fordulata volt, hogy 1940 végén a Kommunisták Magyarországi Pártja soraiba fogadta.
Ő szervezte meg 1941. október 6-án a Batthyány-emlékmécsesnél rendezett OIB-tiltakozást. A talapzatra helyezett koszorút a rendõrség nagy sietve eltávolította. A szervezõk között volt akkor is, amikor a KMP elhatározta, hogy november elsején, a halottak napján a Kerepesi temetõben megkoszorúzzák Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírját.
1942-ben illegalitásba vonult.
1944. július 27-én Ságvári Endrének illegális találkája volt a Budakeszi úti Nagy Béla-féle cukrászdában.
A történtekrõl így számolt be a IV. 14/29. sz. csendõri jelentés:
"Július 27-én Palotás Ferenc törzsõrmester, Kristóf László õrmester, Cselényi Antal nyomozó, Pétervári János rendõrõrmester által vezetett személygépkocsin Budapesten egy illegális kommunista találkát nyomonkövetéssel megfigyelt. A megfigyelt két kommunista egyén az egyik budai cukrászdába tért be, ahol a fenntnevezett nyomozó közegek õrizetbe akarták õket venni. Az õrizetbevétel kijelentése során az egyik kommunista Cselényi detektívet mellbe, Pétervári János gépkocsivezetõt hasba, Kristóf László õrmestert pedig jobb combon lõtte. Közben Cselényi detektív és Palotás törzsõrmester is rálõtt a támadó kommunistára, aki összeesett."
Ságvári kórházba szállítás közben meghalt. Szíve felett találta el a lövedék. 31 éves volt.
Ságvári Endrét agyonlövő rendőrt, Kristóf Lászlót 1959-ben halálra itélték és kivégezték.
Kristóf Lászlót, az egyik intézkedő csendőrt a Legfelsőbb Bíróság (LB) 2006. március 6-án rehabilitálta, hatályon kívül helyezve az ellene 1959-ban többek között Ságvári meggyilkolásáért hozott halálos ítéletet. Az LB döntése, amely kimondta azt is, hogy Ságvárival szemben a csendőrök a korabeli jognak megfelelően jártak el.
Ezt a terrorista kommunistát, akinek az őt lelövő rendőrt a "rendszerváltás" után rehabilitálták, most az utód párt (mszp) magasztalja, talán még rehabilitálja is?
Mert azt még elfogadhatónak tartom, hogy az úgynevezett Antifasiszták megemlékeznek Ságváriról. Egye fene. De az, hogy az uralkodó párt ezzel közösséget is vállal, miközben két évvel ezelött egyértelmű döntést hozott a Legfelsőbb Bíróság, több, mint érdekes. Arról nem is beszélve, hogy ezelött, nem rég egy másik kommunista terroristával, Guevaraval vállalt közösséget pártunk és kormányunk vezetője, Gyurcsány Ferenc ex KISZ-titkár.
Mi lesz még itt a kommunista utódpárt regnálásának két évében?
A golyó ma is megvan, amivel apámat meglőtték
Zimmer Ferenc családjával együtt a háború végén hagyta el Magyarországot. Ha itthon maradnak, az édesapjuk életébe kerülhetett volna, mivel rendőrfelügyelőként tűzharcban ő lőtte le Ságvári Endrét. A vele lévő Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozókat később Ságvári halála miatt kivégezték.
A velem szemben ülő idős úrral szinte a véletlen hozott össze. Ügyeit intézni látogatott haza Magyarországra a szolnoki Vincze ügyvédi irodába. Ott találkoztunk egymással, és az is időszerűvé teszi történetét, hogy egyik főszereplőjének neve hosszú évtizedek után éppen most került le a szolnoki házak faláról.
- Zimmer Úr! A fennmaradt dokumentumok szerint a Ságvári Endrével tűzharcot vívó rendőrfelügyelőt, az Ön édesapját Cselényi Antalnak hívták. Miből adódik ez a néveltérés?
- Engem is Cselényiként anyakönyveztek annak idején, tehát a név stimmel. Sváb származásúak vagyunk, eredeti családnevünk volt a külföldön később a könnyebb kiejtés miatt újra használt Zimmer.
– Mielőtt rátérnénk annak a napnak a történetére, ami miatt most beszélgetünk egymással, kérem, szóljon pár szót családi hátterükről is.
– Édesapám egyszerű fegyverneki földműves családból származott. Nyolcan voltak testvérek, és mindenki kitanult valami szakmát, ki ács, ki kőműves lett, de ő ezekkel a szakmákkal nem volt kibékülve. Egyik, már a rendőrségnél szolgáló rokonunk példája nyomán elhatározta, hogy ő is rendőr lesz. Amikor bevonult katonának, ennek a rokonnak a segítségével a honvédségtől 1923 körül teljes szolgálati idejének letöltése előtt átengedték a rendőrséghez. Egyenruhás rendőrként kezdett, de nagyon igyekvő volt, így a harmincas évek elején, vagy közepén detektívnek léptették elő.
- Nyomozóként milyen ügyekkel foglalkozott a rendőrségen?
- Kezdetben a bűnügyi osztályon volt detektív, és amikor Horthy betiltotta a szélsőséges pártokat, a nyilasokat és kommunistákat, áthelyezték a politikai osztályra. Emlékszem, először a nyilasok ellen dolgozott, akiket a kormányzó ugyanúgy gyűlölt, mint a kommunistákat. Az volt a feladata, hogy minden cselekedetüket, legyen az illegális nyomda, vagy bármi más, tartsa szemmel. Jó pár évig dolgozott ellenük, majd amikor a negyvenes évek elején lecsendesedtek, azt a feladatot kapta, hogy az illegálisan dolgozó kommunista párt ellen ténykedjen.
- Vannak emlékei arról a napról, amikor édesapja Ságvári Endre letartóztatását kapta feladatául?
- Hogyne! Tizenkét éves voltam, s akkor este már ágyban voltunk. Úgy tíz óra körül lehetett, amikor valaki jött a házhoz. Anyám átment a szomszédba, megkérte az ott lakó húsz év körüli lányt, hogy jöjjön át ránk vigyázni. Annyit mondott, hogy apánk a közeli Szent János Kórházban van és kocsival jöttek érte. Mire visszajött, mi már elaludtunk, s másnap mesélte, hogy valakit le akartak tartóztatni, lövöldözés volt és aput eltalálta az illető. Aztán apám, amikor két hét múlva hazajött elmesélte az egész dolgot és úgy belevésődött az agyamba, hogy sohasem fogom elfelejteni. Ez volt a legsúlyosabb ügye, a fegyverét is csak ekkor használta egész szolgálati ideje alatt.
- Édesapja szavai szerint hogyan zajlott le a végzetes találkozása Ságvárival?
- Apám, aki a nyomozás vezetője volt heteken keresztül kereste Ságvárit. Mivel Ságvári sokat utazott vidékre, ezért az ott illetékes csendőrséggel dolgozott együtt. Napokon keresztüli kutatás, megfigyelés és követés után megtudták, hogy a budai Szép Ilonai villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla cukrászdában, a mai Remiz étteremben lesz találkozója egy másik egyénnel. Amikor megállapították, hogy tényleg ott van, apám betelefonált további utasításért, és azt a parancsot kapták, hogy tartóztassák le. Kocsival voltak, Kristóf László, mint csendőrnyomozó, apám, mint rendőrdetektív, Palotás Ferenc csendőrnyomozó és Pétervári János rendőr őrmester, a sofőr.
– Amikor kiszálltak a kocsiból apám Kristóffal bement, Palotás pedig a kocsi és a cukrászda ajtaja között állt. Odamentek az asztalhoz, ahol Ságvári ült egy másik egyénnel, bemutatták magukat, és felszólították őket, hogy igazolják magukat. Ságvári benyúlt az asztalon levő aktatáskájába, mintha az igazolványát akarta volna kivenni, de egy pisztolyt húzott elő és rögtön elkezdett lövöldözni. Az első golyó Kristófot találta, eltörte a combcsontját, a csendőrnyomozó elesett, és használhatatlan volt. Apámnak sikerült hátulról átkarolni Ságvárit, megpróbálta lefogni, mert nem voltak arra felkészülve, hogy itt lövöldözés lesz, Walther PP 22-es pisztolya a zsebében volt, Kristófnál eredetileg még fegyver sem volt, apám „Liliput” tartalék fegyverét kérte el korábban. Ságvárinak még annyi szabad mozgása volt a jobb karjával, hogy a hátrafelé visszalőtt apámra, a vállán találta el, de a lövedék úgy ment keresztül rajta, hogy nem ért csontot.
– Apám elengedte Ságvárit, az meg lövöldözve kirohant a helyiségből. Lelőtte az ajtóban megjelenő Palotást és a kocsiból kiszálló sofőrt is, aki később belehalt sérülésébe. Akkor meglátott egy, az utcából jövő katonát, akinek egyébként semmi köze sem volt az ügyhöz, megfordult és visszaszaladt a cukrászdába. Addigra apám annyira magához tért, hogy fegyverével a kezében fel tudott állni, s ahogy Ságvári futott befele egyet rálőtt. Ságvári összeesett, de nem ott, hanem a mentőkocsiban halt meg, ahogy vitték a kórházba.
- Ha a lövedék eltörte a csendőrnyomozó combcsontját, Ságvárinak nagy kaliberű fegyvere lehetett, ami nem kifejezetten önvédelmi modell.
- A golyó ma is megvan, amivel apámat meglőtte. Átment a vállán, a zakója bélésén, de kifelé már nem ütötte át a szövetet. Apám egész életében a kulcsa mellett hordta, ma a húgom őrzi. Ez egy támadófegyver volt, s ha manapság egy ilyen egyén a kormány ellen uszítana, nem lenne mese, azonnal letartóztatnák terroristaként. Akkoriban senki nem volt biztos benne, hogy mi volt a pozíciója Ságvárinak a kommunistáknál. Ő nem is volt valami nagy kommunista, de a lakosságot olyan röplapokkal uszította szabotázsra és kormányellenes tettekre, melyeknek egyik szerkesztője volt. Aztán belőle csináltak hőst a kommunisták a háború után. Nem volt nekik más. Pedig nem volt hős. Én nem értem meg, hogy milyen ésszel gondolkodott. Amikor ott van a két nyomozó civilben, elkezd lövöldözni minden ok nélkül, holott ott vendégek is voltak. Hasonló dolog ez, mint ami most Amerikában, de Budapesten is történik. Mint a Villányi út végén, a McDonald’s-ban, ahol egy őrült szintén elkezdett lövöldözni.
- A Ságvári ügy után hogyan alakult édesapja további sorsa?
- Amikor felépült tovább szolgált, kitüntették. Azután 1944 végén elmenekültünk Magyarországról. előbb Németországban éltünk, majd ’48- an sikerült letelepednünk Kanadában, ahol volt egy nagybátyám.
- Itthon veszélyben voltak?
Igen! Kristóf Lászlót és Palotás Ferencet 1958-ban a Biszku Béla által irányított megtorlások során Ságvári megölése miatt kivégezték, holott apám lőtte le. Apámat még 1946-ban, vagy 47-ben távollétében életfogytiglani kényszermunkára ítélték, de nem adták ki az amerikaiak, mert nem volt elég bizonyíték arra a sok zagyvaságra, amivel vádolták, s átlátták, hogy ezek hamis vádak. Pedig nagyon sok embert kiadtak az ismerőseink közül is, akiket aztán itthon felakasztottak. Ettől függetlenül apám sokáig volt amerikai vizsgálati fogságban.
Zimmer Ferenc.
|
- Mi volt a konkrét oka a vizsgálati fogságának?
- Egyik nap Münchenen keresztül Stuttgartba utazott és az állomáson várakoznia kellett. Két magyar menekült elkezdte ütni, verni és ráfogták, hogy Budapesten amerikai ejtőernyősöket lőtt le. Hat hónapig volt Dachauban, ugyanis a koncentrációs táborok egy része fogolytáborokként tovább működött, csak már amerikai kézben. A két ember ismerhette apámat, mert valamilyen okból bekerültek Budapesten a rendőrségre, de még a nevét sem tudták. Végül az amerikaiak elengedték, mert semmi sem támasztotta alá a vádjaikat. Utána édesapám, édesanyám, meg mi négyen testvérek Kanadában találtuk meg a nyugalmunkat.
- Kanadában hogyan alakult édesapja további sorsa?
- Abból nem lett problémája, hogy itthon rendőr volt, még úgy sem, hogy azok közé tartozott, akiket rendszeresen kirendeltek a kormányzó körüli szolgálatra. Horthy Miklós nagyon megválogatta azokat, akik körülötte dolgoztak és elsősorban olyanok álltak közel hozzá, akik az országnak erről a részéről származtak: Kenderes, Tiszabő, Fegyvernek, stb… De a további sorsa keserű volt. Imádta a szakmáját, büszke volt rá és jól is csinálta, de kint nem folytathatta, többek között nyelvi nehézségek miatt sem. Cipőgyárban dolgozott hátralévő életében, míg sajnos 68 éves korában gyomorrákkal eltávozott tőlünk. Egyébként nagyon csendes, családszerető ember volt. Ritkán hallottam, hogy veszekedtek volna, még ha nem is értettek egyet mindenben, csendben rendezték. Jó fizikuma volt, pedig nem volt nagy ember, de szívós volt. A Ságvári ügyet nem tartotta olyan fontosnak, alig volt szó róla, pedig húszévi rendőri szolgálata alatt ez volt az első alkalom, hogy fegyverét kellett használnia.
Ki volt a „Harminckét nevű ember”– Ságvári Endre?
Ságvári Endre 1913. november 4-én Budapesten született jómódú középosztálybeli családban, dr. Ságvári (Spitzer) Sándor ügyvéd és Erdős Rozália tanítónő fiaként. Az egyetemen került kapcsolatba a marxista tanokkal, majd 1935-ben a Magyar Izraeliták Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének részeként működő Haladó Diákok Pártja egyik vezetője lett. 1936-ban megszerzett államtudományi doktorátusa után fővárosi tisztviselőként dolgozott. Belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, részt vett a baloldali ifjúsági mozgalom szervezésében. 1937-ben a Tompa utcai nyilasház elleni támadásban való részvételéért nyolc havi fogházbüntetést kapott, majd a Népszavánál helyezkedett el. 1940-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, 1942-ben illegalitásba vonult és számos háborúellenes tüntetést szervezett. Az ellenállási mozgalom résztvevőjeként 1944. július 27-én rálőtt az őt hosszabb ideje követő, majd letartóztatását megkísérlő rendőr- illetve csendőrnyomozókra, hármójukat súlyosan megsebesítette, közülük az egyik később belehalt sérülésébe. A tűzharc során Cselényi Antal detektív lövése eltalálta Ságvárit, aki kórházba szállítás közben meghalt. Utólag azt a legendát szőtték személye köré, hogy sebesülten azt válaszolta a személyazonosságát kérdező rendőröknek, hogy „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi.” A háború után a kommunista párt kultuszt épített személye köré, utcákat, iskolákat, intézményeket neveztek el róla, ami a rendszerváltás után folyamatos vitát gerjesztett. Ezeknek az elnevezéseknek nagy részét napjainkra megszüntették, de még ma is fel- fellángolnak a személye körüli indulatok.
A Legfelsőbb Bíróság a halálra ítélt és kivégzett Kristóf László csendőrnyomozót a testvére által kezdeményezett felülvizsgálati eljárás során 2006. március 6-án jogerősen felmentette a dr. Ságvári Endre 1944. július 27-én történt letartóztatásában való részvételéért ellene emelt emberölési vád alól. Palotás Ferenc ítéletének felülvizsgálati kérelméről nincs információnk.
Baloldali megemlékezés a hős antifasisztáról (168 óra)
Megemlékezés Ságvári Endre mártírhalálának 64. évfordulóján, felszólaló: Szikra Sándor harcostárs elvtárs, Dr. Krausz Tamás, Dolmány Balázs, a MEASZ Ifjúsági Testülete elnöke
Orosz József szerint Sztálin demokrata volt? (Barikád)
Nemzeti jogvédő alapítvány Kristóf Lászlóról
Utolsó írka