Napokon belül elrendelhetik a XII. kerületi turulszobor kényszerbontását hatósági végrehajtással. Ez nem azt jelenti, hogy a Volvo típusú homlokrakodón Kovács II. Kálmán rendőr főtörzsőrmester ül majd, és összeszorított állkapcsokkal ront neki a bazi nagy géppel a szobornak, hanem csupán annyit jelent, hogy az ügyben jelenleg illetékes ferencvárosi önkormányzat jegyzője rendeli el a bontást, amelyet az önkormányzat saját hatáskörben hajt végre. Azért ne örüljünk, és akarjunk mindjárt a böhöm nagy munkagép elé feküdni hős hazafiként. Lesznek ott bőven rohamrendőrök is, akik minden bizonnyal azon lesznek, hogy a bontási procedúra zavartalanul zajlódjon. Ennek jegyében felvonul majd az égszínkék izraeli vízágyú is, és lesz könnygáz bőséggel. Úgyhogy, akinek könnye elapad a gyalázat láttán, azon a mi hős rendőreink segítenek egy gázfröccsel. Legyünk abban is egészen biztosak, hogy a Duna-parti cipellők is elcsoszognak majd a helyszínre, legyőzve minden rettegésüket, melyet a rettenetes fémdögkeselyű és az azt védelmező terrorista futballhuligánok keltenek bennük. Nem tudom elképzelni, hogy Tamás Gáspár Miklós ne jelenne meg térdig érő ujjú pulóverben, és ne adná elő korábbi performanszainak egy ide illő egyvelegét, egy valódi és hamisítatlan TGM-remixet arról, hogy „nácikok vagytok ti!”.

Csakhogy ott leszünk mi és, és ott lesz, - ha minden igaz – a kerület polgármestere, Pokorni Zoltán is, aki szent ígéretet tett korábban, hogy míg ő polgármester, a szobornak bántódása nem eshetik.  Érdeklődve figyelném, vajon a politikai rendőrség pribékjei őt is elgázosítják, és bilincsbe verik? Azért ő mégsem Révész Máriusz, hanem egy első vonalbeli nagyágyú, aki hamarosan tagja lehet a Magyar Köztársaság újonnan megalakuló nemzeti kormányának, s mint ilyen, egyetlen szavával elsöpörheti Benczét és kompániáját.

Feszült várakozással tekintek a jövőbe, amikor a magyarság legősibb szimbólumának szobra körül álló magyarok és másmilyen magyarok megvívják első csatájukat e talpalatnyi földért, amelyen évezredeken át hullt eleink szép piros vére. Vajon az övék lesz, kik megfosztani igyekeznek minket identitástudatunktól, nemzeti értékeinktől, a történelmünktől, hagyományainktól?   Vagy van bennünk annyi erő és önbecsülés, hogy ne hagyjuk magunkat eltiporni?

Szeretném hinni, hogy magyar vér csörgedez ereinkben, és magyar virtussal verjük vissza a karvalyorrú horda támadását. Mert azon a helyen ott, a XII. kerületben nem egy szobrot akarnak lebontani, hanem egy nemzetet ízekre szedni és kivéreztetni, hogy húsunkon és vérünkön lakomázhassanak Isten ezen elfajzott teremtményei.