1944-ben alakult meg a KDNP, hogy mikor és hol arról még viták folynak, de a '44 biztosnak látszik. A KDNP-nek a keresztényszociális mozgalmak nyújtották a táptalajt anno, a Katolikus Szociális Népmozgalom.

A párt alakuló ülését 1944. október 13-án tartotta, főtitkára a baloldali körökben elismert, Barankovics Antal a Magyar nemzet főszerkesztője lett. Varga László szerint azonban a KDNP 1944. november 30-án Budapesten, Varga László Galamb utca 4. számú lakásában alakult meg, amikor lefektették a párt alapszabályát. Jelen voltak: Kerkai Jenő (KALOT), Varga Béla (kisgazdapárti országgyűlési képviselő), Közi Horváth József (prelátus, országgyűlési képviselő), gr. Pálffy József, Kovrig Béla (egyetemi tanár), Saád Béla (az Új Ember c. lap főszerkesztője), Birkás Géza (a Keresztény Nemzeti Liga volt főtitkára) és a házigazda Varga László. Ekkor a nyilas diktatúra következtében csak illegalitásban működött a párt, Varga Lászlót a nyilasok le is tartóztatták.

A főváros ostromának vége (február 13.) után, februárban Budapesten is újrakezdődött a szervezkedés. 1945. február 27-én már itt össze az új katolikus szervezet, a KDNP vezetősége a teendők megtárgyalására. A KDNP azonban ketté is szakadt, de végül a radikálisabb szárnyban maradtak többen és Barankovics István elnökletével megalakult a Demokrata Néppárt, amely egy modern kereszténydemokrata pártnak számított. A párt azonban az idő rövidségével közös listán indult az FKgP-vel és két képviselőt juttatott az országgyűlésbe. Az első szabad választásokon -hírhedt kékcédulás választásokon- a DNP a legtöbb szavazatot szerezte, de csalás következtében csak 65 mandátumhoz jutott. 18 hónap kőkemény ellenzéki szerep után Rákosi erővel feloszlatta a Néppártot, Barankovics így emlékszik vissza arra a napra:

A fenti videó is az emigrációban készült, a kereszténydemokraták mindvégig aktívak maradtak az emigrációban is, az itthon maradtak közül sokan csatlakoztak az '56-os forradalomhoz, 1956 október 31-étől november 4-éig a KDNP újra működött.

1989-ben a Gábor Áron társaság nyújtott táptalajt a még illegalitásban szerveződő KDNP-nek az újraszerveződében. A párt többek között Magyar Bálint heves tiltakozása mellett tagja lett az ellenzéki kerekasztalnak. Az 1990-es választásokon 6,46%-os eredménnyel szerepelt a Kereszténydemokrata Néppárt és az MDF-fel közösen kormányt alakított.

Az 1994. május 8. – 29-i országgyűlési választásokon a párt a szavazatok 7,03%-át szerezte meg, így a 386 tagú parlamentben 22 mandátumhoz jutott, és ellenzékbe került. A párt elnökének Giczy Györgyöt választották. Giczy önálló erős KDNP-t hirdetett, utálta a Fideszt, liberálisnak tartotta, személye máig viták tárgya a KDNP-ben. Belharcok közepette a 15 százalékon álló KDNP elvesztette támogatói nagy részét, de Giczyt kétszer is újraválasztották. Giczy második újraválasztása után a párt kettészakadt. Akkor 15 képviselő kellett volna a frakcióalakításhoz, ám a frakcióban kisebbségben lévő Giczy és 7 társa, valamint 14 frakcióból kizárt volt a szerencsétlen arány. A pártszakadás után létrejött a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, amelynek képviselői a Fideszhez csatlakoztak. Semjén Zsolt, akkori alelnök azonban az MDF-et választotta. A kizárások és kilépések következtében megszűnt KDNP működése a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán 2002 novemberében állt helyre. Ahol az 1997-es (!) állapotokat állították vissza. A KDNP az MKDSZ-esek segítségével újraszerveződött, elnöke az a 93 éves Varga László lett, akinek lakásán 1944-ben megalakult a párt. Varga László tragikus halála után (hátraesett egy óriási szónoklata után a székkel) Semjén Zsolt lett a pártelnök, aki anyagi ellehetetlenülés és a KDNP-t 2006-ig sújtó perdömping ellenére is kicsikarta a Fidesszel való közös listát, így 2006-ban visszakerült a párt a Parlamentbe.

Bevezetésképpen ennyit a kereszténydemokrácia magyarországi történetéről. A vastag betűs részek jól tükrözik: a KDNP története ismétli önmagát.