"Nincs idejük az alcsíki romáknak tüntetni. Amikor éppen nem gombásznak, akkor megállapodásokat írnak alá. Mind a 88-an. Pedig érdekvédelmi szervezetük képviselői szerint sem írni, sem olvasni nem tudnak. És még van a földrengés is."

 A késelés, ami nem úgy volt

Kozán István
2009.07.29. 10:44

A Csíkszeredából érkező rohammentősök gyors közbelépésén múlott a csíkszentkirályi André István élete július nyolcadikán, amikor egy helybéli roma férfi, bizonyos G. Gábor többször is megszúrta késével. Az esetből akkor lett országos hír, amikor a tettlegesség másnapján több mint száz helybéli rátámadt a romákra. A kisebb falusi belháborút kirobbantó, ám annál nagyobb visszhangotkiváltó eset előzményeiről André István első alkalommal beszélt.

 

– A sebeim már úgy-ahogy beforrottak, viszonylag jól vagyok. Viszont szeretném megismerni azt az orvost, aki megmentette az életemet – vág bele a közepébe a kis híján életét veszítő férfi. – Úgy hallottam, hogy perceken múlott az életem. A késszúrások miatt annyi vért vesztettem, hogy el is ájultam – mondja a helyiek körében köztiszteletnek örvendő személyként ismert André Pista, aki leginkább azt fájlalja, hogy az országos és helyi médiában szenzációként tálalt csíkszentkirályi történet távol áll a valóságtól. Leginkább az a rész sántít, amelynek ő volt az egyik főszereplője.

„Nem vagyok kocsmatöltelék”

Az ötvenes évei elején járó André – aki épp a késelés napján lépte át az ötödik ikszet – július nyolcadikán egy falustársával akart elfogyasztani egy sört az egyik helyi kocsmában.

– Talán három percet töltöttem a bárpultnál, amikor kötekedő hangnemben hozzám szólt G. Gábor, ám én, látván, hogy részeg, csak annyit mondtam neki, hogy most nincs időm. Ekkor a harmincéves roma férfi előkapta a kését, és több helyen megszúrt. Próbáltam védekezni, de kevés esélyem volt kivédeni a szúrásokat – meséli a HARGITA NÉPÉnek André, akit leginkább az zavar, hogy több sajtótermék is kocsmatöltelékként festi le őt. Az is bántja, hogy a híradások szerint ő hozzávágott egy széket a késelőhöz. Állítja, ez egyáltalán nem igaz.

Pali Margit, a bántalmazás helyszínén dolgozó kiszolgálónő is alátámasztja az elmondottakat. A megyei rendőrségre tanúként beidézett báros is jól ismeri G. Gábort.

– A rendőröknek is elmondtam, amikor Gabi részeg, akkor senki nem mer újjat húzni vele. Több alkalommal is megtörtént, hogy részegen azt mondta nekem, ha nem szolgálom ki, akkor összetöri a bárpultot. Mit tehettem volna mást? Olyan esetről is tudok, hogy egy bolt elárusítója, látván a részeg Gabit, rögtön bezárta a boltot, nehogy betérjen az üzletbe. A rendőrségnek többször szóltunk, feljelentést is tettünk, de nem volt semmi eredménye.

Fegyverszünet a faluban

Csíkszentkirályon két táborra szakadtak az emberek: egyesek azt szeretnék, ha vége lenne a magyar–cigány összetűzésnek, és békében élne egymás mellett a két nép. Mások viszont úgy látják, elég egy kisebb lopás, és minden kezdődik elölről. Azzal viszont mindenki egyetért, hogy a roma tüntetés csak bajt hozott volna a településre.

– A roma szervezeteknek a felvonulás helyett azzal kellene foglalkozniuk, hogy segítsenek ennek a kisebbségnek a beilleszkedésben. Higgye el, a megmozdulásnak semmi értelme – ad hangot véleményének egy helybéli, aki jónak tartja, hogy hetek óta sértetlenek a veteményesek és a kaszálók.

„A polgármester és a rendőrség a hibás”

Legalábbis ettől a véleménytől hangos a falu. A rendőrségre azért haragszanak a szentkirályiak, mert éveken át tétlenül nézte a romák garázdálkodásait. A polgármester pedig azért ludas a kialakult helyzetben – állítják többen is –, mert a romák szavazataiért szemet hunyt a kihágások felett.

Körvonalazódott is a megoldás: a három rendőrt el kellene helyezni a községből, a polgármester pedig ismerje be végre, hogy komoly gondok vannak az általa vezetett településen. Székely Ernő polgármester véleményére is kíváncsiak voltunk, ám nem tudtuk elérni telefonon. A rendőrséget is kerestük, de a szolgálatot teljesítő Florea Silviu nem volt felhatalmazva arra, hogy nyilatkozzon lapunknak.

Hősöket találtunk

A szentkirályi helyzet bonyolult, de nem reménytelen. Ám azalatt, amíg a romák és a magyarok farkasszemet néznek egymással, sikertörténetként kell kezeljük – ha lehet így nevezni – a csíkszeredai mentősök munkáját. Mint megtudtuk, André István élete valóban perceken múlott. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy Szentkirály közel van Csíkszeredához, ezért a hívást követően perceken belül megérkezett a kocsma elé a mentő. Lapunk mentős forrásokból úgy tudja, hogy a több sebből vérző André egyik ütőerét is szúrás érte. Az aznap szolgálatban lévő mentősök, majd a kórházi kezelést nyújtó egészségügyisek remekül végezték a dolgukat: a három héttel ezelőtt a kocsma előtt élet-halál között fekvő férfi kedden már a saját lábán érkezett a lapunk munkatársával megbeszélt helyszínre.

 a véleménye a kurucnak itt

tempetőfi írása a reakción:

2002. április 8-án Markó Béla „a magyarországi parlamenti választások első fordulójának eredménye tudatában, igen melegen gratulált a győztes szocialistáknak és eszdéeszeseknek, s ama reményének adott hangot, hogy az itt is szocialista, ott is várhatóan szocialista hatalom igen eredményesen fog majd együtt munkálkodni” (idézet a korabeli sajtóból). A meleg gratuláció után rögtön kiadták a jelszót, és azóta a harctéri RMDSZ-es vezércsődörök egy feszt zsolozsmázzák: ne importáljuk a magyarországi (nemzetibb változatban: anyaországi) megosztottságot Erdélybe. Nem engedhetjük meg magunknak a luxust, így az indoklás, értsd: a Fidesz csak szart kavar, elvtársak, mi csak menjünk előre az egy igaz úton. 2004. december 5-e után volt egy kis bizonytalankodás, ám 2007 őszén Tőkés László függetlenként való indulása az EP-választásokon még a legingatagabb RMDSZ-esben is megerősítette a fentebbi direktíva igazát, a 2008-as önkormányzati választásokon már egyebet sem hallottak az MPP-sek.

  Ugorjunk egyet az időben, részlet a Háromszék napilap minapi összefoglalójából: „Hevesen támadja a román és a magyar sajtó egy része az Erdélyi Magyar Ifjak augusztus 5. és 9. között Gyergyószentmiklóson esedékes táborát, valamint Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, mivel az önkormányzat támogatja a rendezvényt. A támadások sorát az Új Magyar Szó napilap indította el Közpénzek a szélsőjobbnak című július 15-i anyagában, kifogásolva, hogy a Hargita Megyei Tanács támogatja az EMI-tábor megszervezését, amelynek előadói között a magyarországi Jobbik vezetői is helyet kapnak. Kifogásainak adott hangot Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, az RMDSZ Szabadelvű kör platformjának vezetője is, erre nyílt levélben válaszolt a szervezet, tiltakozásukat fejezve ki a szélsőséges megbélyegzés ellen. A hét elején az Evenimentul zilei napilap címoldalán jelent meg a Magyar szélsőségegesség a román állam pénzén című írás, melyben ugyancsak azt kifogásolják, hogy a Hargita Megyei Tanács 5000 lejjel járult hozzá a tábor finanszírozásához.”

  Szálazzuk szét a sztorit, vegyük a szereplőket:

1. Erdélyi Magyar Ifjak – Ifjúsági mozgalom, erős Jobbik-szimpátiával, a zsidózó jobbszéle többnyire megjárta a HVIM-et. Néhány akciójuk ellenben ütött, olyan problémákra hívták fel a figyelmet, amelyek kimaradtak a nemzetpolitikai szórásból, nekem leginkább a magyar betegek nyelvi jogaiért való kiállásuk jött be, a kétnyelvű utcanévtáblák zsoldosai, további kulcsszavak: Wass Albert, autonómia, magyarságtudat stb.

2. Borboly Csaba – az RMDSZ saját nevelése, némi önképzéssel megfejelve. 2008 tavaszán tönkreverte Szász Jenőt a Hargita Megyet Tanács elnökségéért vívott harcban. A negatív kampány-blog szerzőinek egyik kedvence, szögény blogol, pedig mind a helyesírással, mind a fogalmazással hadilábon áll, kedvencem: „elpárolgott a bizalom utolsó szilánkja”, szép kép, az üvegházhatás poétikája. Viszont fejlődőképes, egy évvel ezelőtti bejegyzéseihez képest ma már akadémiai szinten fogalmaz (vagy alkalmazott valakit, amit én csak helyeselni tudok). Ifjúsági múltja minimum kétes, jelenleg már a következő mandátumra gyúr, twitterezés helyett sms-ben üzen a sajtónak naponta nyolcszor.

3. Új Magyar Szó – Verestóy szenátor napilapja volt, mára kiszállt belőle, mert még pártrendelésekkel sem tudták legalább nem nagyon vesztességessé tenni. Valahol a Népszava magasságában közöl publicisztikákat (át is írnak egyesek oda). Internetes verzióját kiegészítették egy ifjúsági élményportállal (erről még lesz szó), drága egy üzenőfal.

4. Eckstein-Kovács Péter – az egyetlen liberális politikus, akinek ezt elhiszik Erdélyben, RMDSZ-esként is rendszeres Tusványos-látogató. Többször beszólt Markóéknak, ennek ellenére még mindig topon van, jelenleg Băsescu tanácsadója kisebbségi kérdésekben.

  Na, és akkor a történet pletykákból összerakva: Borboly érzi a Fidesz-kormány közeledtét (legalábbis ezt állítják ellenfelei), szerintem inkább arról lehet szó, hogy rájött, ha a megyei költségvetésből szétoszt 5.000–5.000 lejt (kb. 322.000 Ft) Tusványosnak és az EMI-tábornak, a megye nem hal bele, ő pedig támogatottságot szerez (kérdés, hogy a fiatalok mennyire hiszik el a jószándékot, de ezzel most ne foglalkozzunk). Sajnos, rosszkor lépett, időközben az ÚMSZ épp le akarná kaparni magáról az RMDSZ-szócső megkövesült szintagmát, ezért örömmel lecsapott a sztorira, nekiállt Borbolyt baszogatni függetlenségét bizonyítandó (belső, RMDSZ-es információ). Annál inkább fekszik nekik a téma, mert a volt főszerkesztőjük, Salamon Márton László mintegy delíriumban mindenütt antiszemitizmust lát, az élményportálon pedig a Szabadelvű Kör ifjú titánja, Czika Tihamér már júniusban megkongatta a vészharangot. (Őt a kuruc.info ki is szúrta, telefonszám kitéve, szokásos.) A románok pedig hátradőltek, kértek egy kávét, néha felhívnak egy-egy nevet a magyar sajtó alapján.

  Három hamis premissza alapján habosítják a sztorit:

1. Magyarországról importáljuk a  hülyeséget (olv. megosztottság, szélsőjobb, fasizmus, nemzetárulás etc.). Nem köll importálni, él az magától is, a kereskedelmi tévék és az internet borították a skanzen-fílinget, Székelyföldön Gyurcsány-Bajnait szidják és nem Emil Bocot, jobban ismerjük Magyarország gazdaságföldrajzát, mint Erdély más régióit (a Regátról nem is beszélve), Ábel kívülről fújja a pesti villamosok menetrendjét. Mivel a mai napig nem tudtunk összerakni egy „új transzszilvanizmust”, erdélyi identitást (benne a románokkal!), nem csoda, ha nálunk is működik a kis magyar logikácska. Egy a nemzet, ja.

2. Létezik erdélyi liberalizmus, elvek, értékek, miegymás. Eckstein személyében hitelesít ugyan valami effélét, de ő a kivétel, elvtársai, az összes többi három fiatal liberó agresszív butaságukkal folyamatosan lejáratják az eszmét.

3. Az egésznek bármi köze is volna Vonáékhoz vagy a Jobbikhoz.

  És itt van egy pici kis különbség a két nemzetrész között: míg amikor az MSZP-SZDSZ jobbikozik, akkor tkp. fideszezik, és a hatalom megtartása motiválja őket, addig Erdélyben ezek a szerencsétlen, csőlátásban szenvedő diliberók a pálya széléről röhögtetik magukat.

 Bűnösök ne keressenek bűnbakot!

Szondy Zoltán
2009.07.24. 10:00

Ahogy azt sejtettük, sőt tudtuk: a főleg Alcsíkon kirobbanó konfliktusokat a megszokott séma szerint kezelte minden arra hivatott és nem hivatott szerv. Először is: a képmutatás szédítő magasságaiba emelkedve minden hatóság meglepetést mímelve kapott szívéhez, hogy úristen, mik vannak, hát ennyire súlyos a helyzet? Mintha nem tudná mindenki évtizedek óta...

Hadd emlékeztessem azokat, akik feledékenyek, hogy lapunk tavaly több szerző tollából az alcsíki romák helyzetét bemutató sorozatot jelentett meg és rámutattunk: robbanásközeli a helyzet, és ha nem történik valami, akkor robbanni is fog! Korrekt emberként hadd mutassak rá: az egyetlen nagyobb intézmény, mely sorozatunk nyomán lépett, megkeresett és tenni próbált valamit, az a manapság annyit szidott Hargita megyei rendőrség volt. Mert ők – és a térség polgármestereinek jóravaló része – ott voltak és vannak a frontvonalon, jól tudják, hogy ég a ház... Más, sokkal nagyobb hatáskörrel és hatalommal rendelkező közintézmények viszont megmaradtak a frázisok szintjén. Másodszor: az országos média, magyar és román egyaránt, benyúlt a fiókba, és pofátlan módon elővette a rég megunt kliséket rasszizmusról, intoleranciáról, mintha az ezer módon elnyomott és kizsákmányolt székely népnek kutyakötelessége lenne ezt a terhet is szó nélkül cipelni! A megszokott sémákra hozott harmadik példám pedig a legfrissebb és túlzás nélkül mondva, hányingert keltő: azonnal került jó európai pénzből fizetett és táplált civil szervezet, mely tüntetést szervezzen, s felhívja ország-világ figyelmét arra, hogy milyen gonosz népek is laknak errefelé, üldözik szegény ártatlan romákat.

S így jutottunk oda, hogy olyan személyek, intézmények, melyek bűnösök, vagy legalábbis cinkosok abban, hogy a helyzet idáig jutott, most bűnbakot keresnek. Szép körforgás: a romaprogramok millióit magukra kenő roma szervezetek szerint az intoleráns székely nép a hibás. A megyei önkormányzat és azok a polgármesterek, akiknek vaj van a fején (mert ismétlem: vannak a térségben a problémát jól kezelő, jóravaló községvezetők is szép számmal), most ujjal mutatnak a rendőrségre, mert így nemcsak bűnbakot kapnak, de még újabb szavazatokban is reménykedhetnek ezzel az ócska demagógiával: né, ki merünk állni a rendőrök ellen. Mely rendőrök sem maradnak le, ha demagógiáról van szó, ők vígan dobják át a labdát az ügyészség, bíróság udvarára, hogy hát azok a lusták, ők nem csinálnak semmit...

Ezért, a helyzetre elég jó rálátással rendelkezve írhatjuk le nyugodtan: bűnösök ne keressenek bűnbakot, inkább nézzenek szembe azzal, hogy mit és hol mulasztottak, s tessék másképpen csinálni. Ám ahhoz, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön, ez a bonyolult probléma megoldódjon, meg kell tenni végre az első konkrét lépést azzal, hogy őszintén, hangosan kimondjuk: a leghibásabbak s a kialakult helyzet egyértelműen legfőbb felelősei a bűnöző romák! Ők azok, akik miatt közösségük, etnikumuk undor és megvetés tárgya Európa-szerte, ők azok, akik a bűnözést mint foglalkozást adják tovább gyerekeiknek, és addig ez a probléma nem fog megszűnni, míg ezekre a bűnözőkre le nem sújt a lehető legnagyobb erővel a törvény ökle. Hiába piszkálja ezt az ügyet ezer program, tízezer alapítvány és százezer politikus, elegendő példa bizonyítja: ezt az ügyet kesztyűs kézzel megoldani nem lehet. Ja, hogy ehhez erős állam, szigorú törvények, tetterős rendőrség kell? Az idők során láttunk már ilyet a Székelyföldön, kérem: Magyarországnak nevezték.