Őszintén sajnálom, hogy ilyesmivel kell foglalkoznom, pedig sokakkal együtt ismerem a közmondást:

 

 

Mégis kénytelen vagyok lealacsonyodni a vádlókhoz, és az aljas rágalomtömegre válaszolni, és persze büntető feljelentést teszek nagy nyilvánosság előtt aljas indokból és jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt, valamint a jó hírnév megsértése miatt polgári pert indítok az összes mocskolódó ellen.

 

Bár jól tudom - nevük elhallgatását kérő jelenlegi belvárosi képviselőktől - hogy az egész mögött biztosan Rogán Antal áll. 

 

A Magyar Hírlap cionistázó baromsága ellen már nem tudok feljelentést tenni, mert erre 30 napig volt esélyem a megjelenés után, s a cikk  közel egy esztendős. Bár ha megismétlik, most szívesen megteszem! Akkor fontolgattam, de nem voltam közszereplő, és hat év civil élet után nem tartottam fontosnak belekeveredni egy akkor politikai okokból az MDF-et támadó cikksorozatba, csak azért, mert a fővárosban az MSZP-SZDSZ-es honatyák hatalmas ingatlan panamára készültek, és a baloldallal többször is,- talán ebben az ügyben is- együtt szavazó MDF-ről akarták lerántani a vizes lepedőt. Úgy éreztem rossz célpontot találtak bennem. Kapóra jött nekik a nevem, aki az MDF-Fidesz-KDNP frakcióvezetője voltam valamikor 1994-1996-ig (!!!) a Belvárosban 12-14 évvel az események előtt!!!  A Belvárosban és nem a Fővárosban! Persze a kutakodásban odáig már nem mentek el, hogy engem az MDF-ből Bégány Attila és Rétháti György hathatós közreműködésével már 1997-ben ellehetetlenítettek. 1998-ban már nem is voltam tag. Találhattak volna időben egy közelebbi MDF-es célpontot.

 

De volt még két számomra szerencsétlen egybeesés. Regőczi Miklós, az ügyben szereplő BKV-s vezérigazgató (?) ugyanabba a házba volt bejelentve,- igaz, egy emelettel feljebb -  ahol én lakom. Abban a cikkben láttam először a nevét, soha nem is találkoztam vele se a cikk előtt se utána (máig se) – a házmesterhez mentem le megkérdezni, hogy itt lakik-e a nevezett úr, és a házmester odahajolva a fülemhez mondta, hogy igen, a harmadikon, de azért nincs kint a neve, mert egy cég bérli a lakást, és a lakó külön kérte, hogy inkognitóban maradhasson. De ha már így rákérdeztem, nekem elmondja. 

 

A másik egybeesés pedig az, hogy a fővárosi ingatlanügy egyik szereplője Michael Shabtai, jó fél évvel a fenti események előtt (!!!) hozott nekem vevőt egy olyan ingatlanra, melynek az értékesítésére az én cégemnek volt joga. Félreértések elkerülése végett, az ingatlan a magánpiacon volt. Mivel Shabtai hozta a vevőt és méghozzá a legjobban fizetőt, a koreográfiát is ő szabta meg az üzlet lebonyolítására. Ő ragaszkodott a közös ügyvezetéshez is, hogy biztosítva lássa a neki járó jutalékot. Természetesnek tartottam, s bevettem magam mellé az én cégembe, ahonnan aztán az üzlet után ki is szállt. Az meg a vevő kérése volt,- az egyik legismertebb európai ingatlanbefektető - hogy az általa alapított cégben addig én legyek az ügyvezető, míg a tulajdonjog át nem száll rá (engedélyi felelősségek, bérlők jogainak rendezése, tulajdon bejegyzés, jogi technikák miatt), de amint kifizette a  vételárat – pontosabban azzal egyidőben nyilvánvalóan átvette teljes egészében a cégvezetést is. Ennyi. 

 

Aztán FÉL ÉV MÚLVA olvasom az újságban, hogy az én egykori közvetítőm milyen fővárosi panamára készül.

 

MI KÖZÖM NEKEM EHHEZ?!? A rosszindulatú rágalmazáson kívül. Mi közöm ahhoz, hogy melyik házban lakik, és abban a házban melyik szövetségnek a központja van bejelentve???  Semmi. Pont annyi, mint a taxisofőrnek az utasa fél évvel későbbi nyaralásához.   Persze ha rágalmazni kell, meg besározni valakit minden baromságot össze lehet hordani.

 

Ez a cégem közvetítő kereskedelemmel foglalkozik. Megbízásokat kap tulajdonosoktól értékesítésre. Nekem ebben a cégben az a dolgom, hogy vevőket keressek. Nem küldhetek el közvetítőt, vevőt, a vevő közvetítőjét azért, mert majd fél év múlva gyanúba fog keveredni egy fővárosi ingatlanügyben?!? Abszurdum, és nevetséges. NEM VAGYOK JÓS! 

 

Éppen ezért bárki, aki vállalja ellenem ezeket a rágalmakat, bíróság előtt fog felelni.

 

Az összes vád szemenszedett hazugság!

 

Mert semmi nem igaz belőlük! SEMMI!

 

Nem vagyok cionista, nem vagyok szcientológus! Nem is voltam, és nem is fontolgattam soha, hogy ennek az egyháznak tagja legyek!

 

SEMMI közöm a fővárosi BKV-s ingatlan panamához! SEMMI!

 

SEMMIFÉLE állami vagyont nem játszottam át barátaimnak, családtagjaimnak, sem senki másnak!

 

(Rétháti György és Tóth Lajos is négy évig ott ültek mellettem a testületben és a bizottságban is. Pont tíz évvel a képviselőségem után jut eszükbe engem vádolni ezzel!?!? Akkor miért nem jutott az eszükbe?!?)  Megmondom. Mert akkor nem volt veszélyben a MIÉP-es illetve MDF-es helyük. Most persze mindkettőnek több mint valószínű, hogy menni kell. Réthátinak éppen a JOBBIK-ból, hiszen az én feltételem volt a JOBBIK belvárosi elnökségének elvállalására Rétháti távozása – aki eddig egyedül képviselte valamelyik bizottságban a JOBBIKot… apropó észrevette valaki? Lassan négy éve ül külsős tagként egy önkormányzati bizottságban.

 

Ami egyedül igaz a vádakból az annyi, hogy a MASSZI KIADÓ valóban nem fizette ki a végül 270 000 forint körüli büntetést jogtalanul átvett cikkekért - bár az újságírók telefonon mind hozzájárultak a közléshez, csak az ígért írásos megerősítés nem érkezett meg soha - egy hat éves per után a Magyar Nemzetnek. Igaz, hogy a követelés 2003-ban még hatmillió forint körül volt. Végül sok-sok évi per után olyan kicsire zsugorodott, amit gondolkodás nélkül kifizettem volna a kezdet kezdetén mindenféle per nélkül, ahogy sok más újságnak is megtettem szó nélkül. Az MTI-nek majdnem kétszer ekkora összeget kellett fizetni. De Liszkai Gábor a MN tulajdonosa szándékosan meg akart hurcolni.  Cégem azonnal kifizeti, ha a Magyar Nemzet kéri a végrehajtást. De nem teszi, mert az neki kb. ugyanennyibe kerülne. Ennyi éves és aránytalan / a számokból látszik / tyúkperré zsugorodott meghurcoltatásom után nem teszem meg Liszkainak azt a szívességet, hogy ingyen megússza a megaláztatásomat. Csekély vigasz a számomra az, hogy Liszkai Gáborra már senki sem fog emlékezni, amikor a rendszerváltás egyik legfontosabb kiadójaként említik majd az irodalomtörténetek a kiadóimat.

 

Ennyi, és csak ennyi igaz a seregnyi aljas rágalomból.

 

Persze tudom, a fő kérdés az, hogy hogyan kerülhettem ebbe a helyzetbe.

Vissza kell mennem az időben.

 

De azt hiszem tanulságos lehet a Belváros önkormányzatának több mint tíz éves előtörténete. MDF-es alapító tagként hittem a rendszerváltozás igazságában. Még előtte 1988-ban szerkesztőként, szervezőként én jegyeztem azt a kiadványt, amely az erdélyi falurombolás elleni hatalmas tüntetést foglalta össze, az EÖTVÖS KIADÓ felelős szerkesztőjeként. Aztán eljött a rendszerváltás ideje. Már három éve dolgoztam kiadóként, megjelent a novelláskötetem, azt hittem a kiadói, írói pálya lesz az életem. Lehettem volna parlamenti képviselő az MDF színeiben a rendszerváltáskor. Nem akartam, mert szent meggyőződésem volt, hogy politikusnak csak annak szabad menni, aki akár pap is lehetne. A folyamatos áldozatvállalás másokért, a nemzetért, a Hazánkért. Elutasítottam a lehetőséget, mert azt gondoltam, ahogy keresztény hitem ellenére pap sem lettem, az emberek ügyei feletti paposkodásra is sokkal több alkalmasabb személy akad nálam is. Ebben később keserűen kellett csalódnom. Már a politikusok alkalmasságában. Maradtam a civil életben. Kiadót szerveztem /KRÁTER/, vállalkozásokat indítottam. Aztán eljött az MSZP nagy visszatérésének a veszélye. Az Antall kormány közlekedési minisztere, aki már a rendszerváltás előtt is a barátom volt, megkért arra, hogy vegyek részt a kampányában. Örömmel segítettem, de tudjuk, győzött az MSZP. Nagyon. Akkor Ő kért meg arra, hogy vállaljak az arcommal politikai szerepet.  Megkért, induljak az önkormányzati választásokon, sőt legyek polgármesterjelölt. Az elsőt elfogadtam, a második lehetőséget SZEMÉLYESEN ÉN engedtem át a FIDESZ-nek, Karsai Károlynak. Hiszen halvány fogalmam sem volt a közigazgatásról a kerületrendezésről, Ő pedig építészként alkalmasabbnak látszott erre. Mindent megnyertük, amit lehetett, így lett a Belvárosban MDF-KDNP-FIDESZ vezette testület, s ennek én lettem a frakcióvezetője. Rétháti György is ennek a frakciónak volt a tagja, de elégedetlen volt a helyzetével, - ő már az előző ciklusban is képviselő volt – és rövidesen megkezdődött az áskálódás. Őszintén hittem abban, hogy nekünk itt a kerületben nem az a dolgunk, hogy folyamatosan "szívassuk" egymást, hanem az, amiért választottak bennünket, a település ügyeivel kell foglalkoznunk és mindent változtatni, fejleszteni kell.

 

Tudom furcsa lesz a párhuzam, meg talán fellengzős is, de le kell írnom, nekem a Belváros az, ami Petőfinek az Alföld. Itt lakom több mint fél évszázada, itt jártam általános iskolába, gimnáziumba, a Bazilikánál – ahová most az ablakom néz- verekedtem először. Nem szaporítom a lírát, nekem a Belváros a "szülőföldem", minden utcát, zugot, követ ismerek, és ha a Hazámra gondolok, elsősorban a Belváros jut eszembe.

 

Képviselőként is azt gondoltam – aki itt képviselő, mind így gondolkodik. Tehát a fő feladata a Belváros szolgálata. 1994-ben felálltak a bizottságok, elkezdődött a munka, és én azt gondoltam, hogy a legnagyobb frakció vezetőjeként még nagyobb a felelősségem a település ügyeiért. Ezért aztán 95-ben a polgármestert és a két másik frakció vezetőjét MSZP- SZDSZ meghívtam egyeztetésre a Gellértbe, hogy területen kívül legyünk, és kifejtettem, hogy nekünk nem az a dolgunk, hogy "öljük" egymást, és érdemi vita helyett a pártzászlót a homlokunk elé húzva acsarkodjunk egymásra, hanem békejobbot nyújtva pártszínektől függetlenül a településünket kell közös erővel minél jobb helyzetbe hoznunk. Szépítsük közösen a kerületet – mondtam békejobbot nyújtva mindenkinek, akit megválasztottak. (Milyen szépen működik ma is néhány kis településen az ilyen összefogás!) Naiv voltam, és romantikus, mint aki az irodalomból jött.

 

Több-kevesebb egyetértés volt e körül a gondolat körül, de ez volt a tragikai vétségem, mert Rétháti György "indítványt" tett fegyelmi eljárás kezdeményezésére – az MDF pártigazgatójának árulás, meg nem is emlékszem még miféle vádakkal.  Az a szerencsés természetem, hogy a rosszat, ami velem történt hamar elfelejtem, - így aztán csak most jutott eszembe, a Szabó Gábornak címzett vádirat alapján, ’deja vu”, hogy Rétháti György engem már egyszer pontosan így feljelentett. De nemcsak engem, nagyon sok más embert is, bíróságon is, többek közt a saját feleségét is. El is ítélték hamis vádaskodás miatt jogerősen abban az időben. Tehát Rétháti György egy örökös feljelentő.

 

Innen aztán– a frakció erodálódásával párhuzamosan (egy egyesületi képviselő, vállalkozó, a szó szoros értelmében kivásárolt az MDF frakcióból két embert) Rétháti György és Bégány Attila az akkori kerületi MDF elnök-, addig ügyködtek az ellehetetlenítésemen, hogy esélyem sem volt az MDF színeiben újraindulni.

 

Ekkor alapítottam a FÓRUM A BELVÁROSÉRT egyesületet, és kitűnő kampány után, közel ezer szavazattal 1998-ban listavezetőként újra képviselő lettem. Ez aztán azt eredményezte, hogy az MDF-ből kizártak, és hiába kértem a jobboldalt, hogy ugyan saját erőből visszajutottam a testületbe, erősíteném a jobboldalt, nem vettek be a frakcióba. 

 

Két évig csak az öklömet rázhattam legfeljebb, meg a hangomat hallattam, érdemben egyetlen döntésbe sem tudtam beleszólni. Akkor is azt gondoltam, hogy a település érdekei a fontosabbak a pártoskodásos veszekedésnél.  A fordulat akkor következett be 2000-ben, amikor 3 Fideszes képviselő megunva Varga Éva frakcióvezető asszony parancsuralmi rendszerét kivált a Fideszből és függetlenek lettek volna, de nem volt frakciójuk, mert nem volt a Fideszen kívül önálló szervezet, aki indította őket. Felajánlottam nekik, hogy lépjenek be az egyesületembe, és aztán centrumot alkotva a mérleg nyelveként rajtunk fog múlni minden döntés. Így is történt.

 

Erről a három képviselőről derült ki, - mikor a frakciót alakítottuk fogalmam sem volt róla – hogy tagjai a scientológiai egyháznak. Persze a Fideszesek kerestek veszteségük feletti dühükben mindenféle vádakat ellenük… s ezt ragasztották rám is. Az egyesületnek ugyan én voltam az elnöke, de a frakcióvezetéshez ragaszkodott az egyik fiú – ez volt az ára az új frakció alakításának – ez aztán rövidesen újabb konfliktusokhoz vezetett, mert egyeztetni Ő egyeztetett, s én bizony sokszor nem tartottam be az általa remélt frakciófegyelmet, mert továbbra is a település érdekei, és a lelkiismeretem szerint szavaztam.

 

Ez oda vezetett, hogy a frakcióban hárman az MSZP-vel és az SZDSZ-el összefogva visszahívtak az összes funkciómból, és ők hárman nélkülem (!) kvázi beolvadtak az MSZP-SZDSZ frakcióba.  Ebből is látszik, hogy nem álltam át a baloldalra, ahogy vádlóim hangoztatják!  Újra egyedül maradtam, de legalább konfliktusok nélkül szavazhattam a lelkiismeretem szerint. 

 

2002-ben nem jutottam vissza a testületbe, addigra annyira megerősödött a két nagy párt szerepe, hogy esélye sem volt az én kis egyesületemnek. 

 

Újjászerveztem a vállalkozásaimat, három társammal kinyitottuk az ARCVONAL jobboldali kávéházat a szeretett Belvárosban. 

 

Először 2005-ben még Kovács Dávidban vetődött fel, hogy újra politizálhatnék a JOBBIK színeiben, de akkor már Rétháti és Bégány is a Jobbik sorait "gazdagította" és én már akkor, mint ahogy most is megmondtam, hogy abban a pártban én nem politizálok, ahol ez a két ember előfordul. Mert megoldás helyett a viszályt keresik, és szinte lehetetlen együtt dolgozni velük néhány hónapnál hosszabb távon. Ezen túl Rétháti György szerintem orvosi eset, súlyos elmebeteg azzal a környezete számára szerencsétlen körülménnyel, hogy ez nem derül ki az első pillanatban. Az őrültek és mániások sajátos logikájával az első néhány héten megtévesztően behízelgő, aztán… az eredményt tudjuk. Kis kutakodással elő lehetne keresni erről néhány orvosi papírt is.

 

Szóval 2006-ban a JOBBIK belvárosi szervezete vállalhatatlan volt számomra a fent nevezettek miatt. Maradt a Fórum a Belvárosért Egyesület, és szövetségben a Nemzeti Fórummal választási megállapodást kötöttünk a Fidesszel, hogy nem rontjuk az esélyeiket azzal, hogy indulunk ellenük, mellettük a szavazatokért, viszont cserébe Rogán Antal aláírt velünk egy jogász által megfogalmazott választási szerződést, hogy a Fidesz győzelme esetén az Egyesületet és a Nemzeti Fórumosokat milyen bizottsági helyek illetik meg a Testületben. Még közös sajtótájékoztatót is tartottunk róla. Rogánék nyertek, és a szerződésből egyetlen betűt sem tartottak be. Mint ahogy abból sem, amit Mendelényi Tündének, az Arcvonal egyik tulajdonosának és háziasszonyának ígértek, hogy győzelmük esetén megmentik az Arcvonalat. Rogán ezt sem tartotta be, mint annyi más ígéretét, s itt ennek csak annyi a szerepe, hogy nyilván azért indítja ellenem a támadásokat, mert többszörösen átejtett, s talán fél attól, hogy nemsokára szembe kellene néznie néhány számára rettenetesen kellemetlen igazsággal. De Tudjuk, Isten nem bottal ver. S ami késik, az eljön.

 

Hozzátartozik még politikai pályaképemhez, 2003-ban kísérletet tettem egy jobboldali párt alakítására Új Magyarország néven, melynek legkiemelkedőbb akciója volt az ÉLŐLÁNC A BALATON MEGMENTÉSÉÉRT majd később Centrum néven igyekeztem bejegyezni egy pártot, de Kupa Mihály csapata talán fél nappal megelőzött, a tőlünk elorzott névvel, s aztán már csak a munkánk veszteségét igyekeztünk minimalizálni csapatommal, kevés eredménnyel.

 

Azért örültem, amikor a Jobbik megkeresett, mert úgy éreztem ugyanazért küzdünk, s azt gondoltam, s gondolom ma is, hogy a leszűrődött tapasztalataim hasznára lehetnek ennek a minden vonatkozásban gyönyörű szándéknak, s nem hiszem, hogy egy rágalomhadjárat be tud mocskolni egy tiszta szándékot. Mindezzel együtt, sokáig gondolkodtam a nyílt politikai szerepvállaláson, mert nagyon jól ismerem ennek a küzdőtérnek a kegyetlenségét és igazságtalanságait. Aztán döntöttem. A Belváros iránti többször emlegetett szeretetem, meg mert, ahogy a könyvkiadásnál, itt is dolgozik bennem valami mélyebb elhivatottság, hogy akinek az Isten tehetséget adott, az nem áshatja el a talentumokat, hanem a közössége javára köteles kamatoztatni.

 

Az igazi lényemet nem érintik ezek az aljas vádaskodások.

Leírom még egyszer.

 

NEM VAGYOK CIONISTA!

NEM VAGYOK SCIENTOLÓGUS!

SEMMI KÖZÖM a BKV-s FŐVÁROSI INGATLAN BOTRÁNYHOZ!

SEMMIFÉLE VAGYONT NEM JÁTSZOTTAM ÁT CSALÁDTAGJAIMNAK, BARÁTAIMNAK, SEM SENKI MÁSNAK!

ÉS NEM VOLTAM, VAGYOK, LESZEK  BALOLDALI POLITIKUS!

 

Viszont én vagyok az a Masszi Péter, 

 

- aki a nemzeti könyvkiadás egyik élő lelkiismerete és művelője

- aki az Eötvös Kiadót is alapította

- aki 1988-ban ezzel a kiadóval kiadta a Hitelt a rendszerváltás folyóiratát

- aki a Püski-Isis vegyesvállalat alapítója

- aki a Kráter Kiadó alapítója

- aki kiadta Wass Albertet először hazánkban

- aki 2000-ben kiadta a Sír a Tiszát magyar és angol nyelven

- aki hagyományőrző  műveket ad ki

- aki alapította a Napút c. folyóiratot

- aki immár 10 esztendeje a saját nevén is működtet egy kiadót

- aki a keresztény nemzeti irodalom felvállalója

- aki Mária-jelenésekről ad ki sorozatot

- aki az ARCVONAL IRODALMI KÁVÉHÁZ egyik alapítója

- aki a Püski-Masszi nemzeti könyvnagykereskedés egyik alapítója…

 

Sorolhatnám a szakmai pályafutásom elismert eredményeit, és akkor még nem is beszéltem a tanári pályámról, ahol utoljára mentálisan visszamaradt gyerekek intézetét igazgattam. Komolyan mondom, könnyebb volt velük sokszor szót érteni, mint a sötét lelkű politikusokkal.

 

És a vezérelvem az életben, hogy: jónak lenni jó!

Ezért nem veszem fel sokszor a kesztyűt messziről látható ostobaságokra.