Többnyire baloldali szavazóknak szól a következő írás, egyszerűsége, hangvétele miatt.

„Író vagyok, a szellem embere. A cselekvés rabszolgái evickéljenek kis kényszereik között, segítsenek magukon s pártjaikon, ahogy tudnak. Az én szolgálatom: megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem engedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A kezdődő barbárság lámpája közt ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát. Megóvni egy jobb idő számára az emberiesség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tiszteletét. Ezek a nemzet igazi szentségei."

/Babits Mihály, 1938./

A babitsi barbárság – mely akkor, 1938-ban elkezdődött – ma is tart. Bár két szélsőségről szélsőségre, egy másik szélsőségre kerültünk ma; a barbárság, melyről Babits beszél egy és ugyanaz. Most nem kívánok a fasizmus és a kommunizmus barbársága közötti különbségekre és sorrendiségre rátérni, hisz tudnék különféle tények, adatok és tulajdonságok alapján sorrendet felállítani, hogy melyik rendszer volt kegyetlenebb; hanem inkább a mai helyzettel és rendszerrel foglalkoznék:

1990-ben az oroszok kivonulásával a volt, hazug „kommunista” illetve kommunista főszerkesztők (írók, újságírók) nem csettintettek egyet, hogy „sajtószabadság!” felkiáltással utat engedjenek a szabad magyar demokráciának, hanem sokkal logikusabb és valószínűbb módon tovább folytatták farizeus, ködösítő taktikájukat. Nekik nem állt érdekükben, hogy félreálljanak és senki sem akarta félreállítani őket.

Az 1990-es évek elején bizonyíthatóan (tankönyvek alapján) az SZDSZ párt uralta a magyar média legnagyobb részét. Mely választási vereségét követő csalódásában rátámadt mindenkire, ki nem volt szövetségese.

Az egész rendszerváltást az állampárt, a kommunista párt vezényelte le. Más országokban a kommunista párt kisebbségbe szorult, az érdemi részekbe nem szólhatott bele, mert az ellenzék ezt nem engedte, de itt az ellenzék nem volt olyan erős.

Az ellenzék: Az SZDSZ legnagyobb hazugsága, hogy antikommunistának állítja be magát. A kommunista rendszerben kik uralták a médiát? Ha haldoklik a kommunizmus, akkor mindenki átpártol a kapitalizmusra.

A 90-es évek elején az MSZ(M)P egy forrás szerint úgy képzelte el a szép magyar, őszinte demokráciát, hogy négyévente cserélődik az MSZP és az SZDSZ. Ebből már látszik, nem minden olyan szép, mint az oroszok kivonulása.

Most, 2008-ban, mindenki tudja, kettészakadt a média. A médiumokhoz pénz kell, jó tulajdonos és jó főszerkesztő, mindenkit a megfelelő helyre. De a tény, a szám – és vissza Babitsra, a mai barbárságban sajnos nem így történik – nem lehet sem jobb-, sem „baloldali”. Sem liberális. Sem konzervatív. A hazugságok és feketítések, rágalmak tovább folynak és folyni fognak; addig, amíg megtehetik, meg is teszik.

A média kettészakadt, de nem fele-fele arányban. A nagy kereskedelmi tévék (RTL és TV2 a híres-hírhedt hírigazgató és bemondó Bárdos Andrással az élen) magyar tulajdonosai, főszerkesztői, hiszem és hallom sokhelyről, bár függetlennek hazudják magukat, mégis pártosok. A „baloldali” neoliberalizmus hű, szerviensi követői, akárcsak az MSZP, SZDSZ és az MDF is. Tán talán a FIDESZ is? Hűségüket nem erkölcsi értelemben kell mérni. Itt már régen nem mérnek erkölcsi mércével, az ő hűségük alapja a pénz (a jólét) és a hatalom. A vagyon, a korrupció egyik eredménye. A posztkommunisták megszokták már, hogy az igazsággal ne foglalkozzanak, illetve a hazugságokat terjesszék, csak most 2008-ban sokkal kifinomultabb módszerekkel manipulálnak, mint 1958-ban (3E-módszer, fordított csepegtetéses-módszer).

Az egyszerű újságírónak, ki kutatná az igazságot, nem jut vagyon. Állása elvesztésének állandó tudatával, létfüggőségben él, „neki gyerekei vannak”, és azt teszi, amit a főszerkesztő mond neki.

A főszerkesztő a híreit többnyire az MTI-től szedi.

Ma a Magyar Távirati Iroda szolgáltatja a híreket mindenkinek, minden médiumnak. Egy, mindenkinek.

Petri Szdsz-es posztjánál már írtam az Axel Springer-médiáról (ami tudtommal tv-csatornákat is üzemel, Tv2, RTL klub) ezzel az egész országot lefedik. Ők azok akik felvásárolták az egész médiát. A posztkommunisták meg rendelkeztek elég tőkével, hoyg megpályázhassák, embereit vezető székelbe ültessék, ahogy beférkőztek minden pártba is, és az MDF-ben át is vették a vezetést. Azt is tudjuk, hogy a napilapok megyénként: a Fejér megyei Hírlap, Somogyi Hírlap stb, is egy kézben vannak.

Sajtószabadság? Ne vicceljünk: a létfüggőség miatt, még szabadságunk sincsen.