Mit szólna ma Szent István? Ott állna kordonok mögött öltönyben? Fekete Audival és testőrökkel járna? Offshore cége lenne Cipruson? Politikai ambíciók nélkül irányítaná az országot? 

Valószínűleg Szent István nagyon-nagyon régóta forog a székesfehérvári királyi bazilika alatti sírjában. Nem valószínű, hogy az egykor hatalmas ország történelmi mélypontján egyáltalán megszólalna. Túlélt ez az ország tatárt, törököt, Trianont, de most végveszélyben van.

Néhány éve kirekesztette közjogi értelemben is a magyar a magyart egy gyalázatos népszavazás közepette, vezetői korrumpálódtak, tele van korrupciós ügyekkel a két kormányzó párt, a magyarság pedig csak egyre fogy, bezárják az iskolát, mobilpostát üzemeltetnek és vannak olyan kisebb községek, ahova a pap is már csak kéthetente jár… Most végveszély van.

Ezerkilenc év elteltével, a végveszélyben Kossuth helyett jön az Új Erő hangzatos szlogenekkel, Kölcsey helyett díjat nyer egy kultúrát még csak csírájában sem közvetítő blog, a legolvasottabb „jobboldali” hírportál pedig egy minősíthetetlen stílusban publikáló bulvárlap, legnívósabb napilapjaink pártlappá degradálódtak, a kereskedelmi tévékből ömlik a mocsok. Ma tág a rosta, bárki átfér rajta.

Nincs olyan kaliberű szellemi iránytű ebben az országban, aki irányt tudna mutatni. Vannak elfogadott, és kevésbé elfogadott közszereplők, de nincs egy sem, akinek lenne annyi hitele, lenne annyi bátorsága, lenne akkora támogatottsága, hogy az asztalra csapjon, és azt mondja, hogy elég, eddig és ne tovább.

Mert elég volt. Nem szívesen nevesítek, nem érzem feltétlen szükségesnek, de most megteszem, mert aktuális. Vannak olyan emberek, az ORSZÁG ÉLÉN ÁLLÓ EMBEREK, akik úgy gondolják, hogy Hagyó Miklós legyen a világ egyik legszebb városának a főpolgármestere. Tudom, a mostani sem egy etalon, de mégis, a Hagyó? Nincs valaki, nevezze magát akármilyen oldalinak és azt mondja, hogy ezt azért nem. Nincs annyi minőségérzék a társadalomban, hogy kiokádjon magából ilyen Hagyó-szintű figurákat? Nincs annyi minőségérzék, hogy ne tűrje meg korrupt vezetőit? Ez nem ideológiai kérdés, ez erkölcsi kérdés. És még nagyon-nagyon hosszan lehetne sorolni a Hagyó-félék névsorát nem csak a bal, hanem a jobboldalon is.

A válságban mindenki új erőre vár, egy új és tiszta hangra, és mit kap? Nem is ritkán szalonképtelen megjegyzésekkel operáló, magukat radikálisnak nevező fiatalokat, akik között rengeteg a félművelt, a szakmailag inkompetens, a politikai haszonleső. Persze, tudom, hogy ők legalább nem korrumpálódtak, de kérem, ennyi elég? Ennyivel beéri a nemzet? Ez nagyon kevés, nagyon-nagyon kevés. Az egyik képviselőjüket vízvezeték szerelőnek nézték az Európai Unió parlamentjében, a másik a Baló Györgytől kapta az elmúlt 20 évben az ideológiai képzést most meg bőszen zsidózik, a harmadik meg beszélni is alig tud.

Magyarország a magyaroké? Még a végén kitalálja valaki, hogy Petőfit Petrovicsnak hívták, hogy Széchenyinek német volt az anyanyelve, hogy Zrínyi dalmát bán volt, esetleg hogy Szent István azt mondta, hogy a magyar egy keresztény és befogadó nemzet.

Pedig így volt. Szent István, első szent királyunk felajánlásával Magyarország valóban mindenkit, a legkülönbözőbb nyelveken beszélőket, hívőket, nem hívőket, szegényeket, gazdagokat, daliákat, nyomorékokat, szépeket és csúnyákat egyaránt befogadó módon tett Mária országává. Az ő intelmeit és az általa képviselt értékrendet mindennapjaink, a munkálkodásaink, a másikhoz, különösen a gyermekekhez való viszonyulásunk középpontjába kell tennünk. Csak így válhat Magyarország olyan országgá, amilyennek Dante látta: BOLDOGGÁ.

"O Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!"