A téren
(M. E. Z.)
Lent a Szent Imre-téren, padon ülve
Nézni a Gondolatot, űzni a lányt,
kit szerethetnék.
A villamosról szállna éppen
értem jönne, vinne innen egy jobb világba.
A fűzfák lengenék utánunk sóhajaikat
Milyen szép pár!, be csodás a világ.
Bújni a szökőkút mögé, zöld fű ölelne
Titkos csókok bomlanak utánam
Mezbe borulnának a fák, és
oltár elé kísérné a hajnal.
Jégszívét bekötné az ég
hajnalpírpalástja, üzenne a dallal.
Száz kisangyal táncolna múzsára
Millió drágakövet szórnak hamutálba
Élő bölcső fogná meg a trónt – az utolsó királyném
És leszólna az Úr is:
halandó ember csak így törhet halhatatlanságra.
2009. szeptember 4. péntek hajnal
Szent Imre tér, helyesen, kiejtés miatt kötőjeles
"Egészen káprázatos kis szerzemény. Stilisztikai, nyelvi orgia. És ahogy a végén kifut arra, ami, az benne marad az emberben órákra, napokra. Tipikusan olyan, amit tíz perc alatt bele kell simítani az agyba, és ismételgetni, hogy az embernek kielégülhessen a szépérzéke. Főleg ezekkel a szótári igealakokkal: "bújni", "űzni" - kicsit távoli, kicsit olyan, mintha soha nem történhetne meg, érezni benne a vágyat, érezni benne, hogy ez pillanatnyi életcél, de olyan, amiben megvész az ember."
Utolsó írka