Mert az.

A deviancia olyan magatartásforma, ami megszegi a közösség vagy társadalom által elfogadott normákat. Persze, joggal vetül fel a kérdés, hogy mik azok a normák, hiszen a deviancia mindennapjaink részévé vált. Deviancia jegyeit mutatja az, aki a magánéletének legbelsőbb titkait egy talk showban eregeti ki valamelyik hétköznap délután. Megszegi a normákat az is, aki társadalom támogatottsága nélkül erőlteti rá akaratát az emberekre, és deviánsnak lehet nevezni azt is, aki követ és tojást dobál embertársára, de... Az okokat és okozatokat nem érdemes felcserélni.

Ma egy deviáns világban élünk. Ahol nem szokás érdeklődni a másik után, csak nyomozni. Ahol nem divat a hosszú szoknya, csak a tanga. Ahol nem szokás templomba járni, csak a Teszkóba. Ahol bárki lehet jelkép, egy jelkép nélküli korban... És, ahol nem szokás tömegdemonstrációt szervezni a magyargyűlölet ellen, csak a melegházasságért.

Beteg világ, beteg emberek...

Ha a homoszexualitás magányügy, akkor miért kell azt a főutcára vinni? Ha a meleg társadalmon belül is egy agresszív kisebbség vonul, akkor hol a többség? Mit érdemel az, aki rózsaszín Bibliával a kezében gyalázza a Jóistent az Andrássy úton? Virágot? Tojást? Követ? Kézigránátot? Neked nem nyílik ki a zsebedben a bicska?

Nekem igen.

Néhány éve még több kamionnal vonultak ezek az emberek házasságért, kölökért, meg még a Jóég tudja miért, de tavaly már a vonaglásuk végére sem értek, és ha egyszer értékközpontú lesz ez az ország, akkor el sem indulhatnak.

Egyszer mindez összedől, és kezdi majd újra a semmiből.Egyszer mindez a porba hull, a terhektől végleg megszabadul. A régi lesz az új törvény.