Történt két tragédia, az egyik Magyarországon, Pesterzsébeten, a másik Németországban, Münchenben. Valamiben úgy látszik sikerült végre utolérni a „nyugatot”, a liberális világszemlélet elkezdte teremni gyümölcseit. Fényes nappal, többek szeme láttára agyonvernek embereket a nyílt utcán. Nem akarok huhogni, de szerintem ez csak a kezdet, egyre rosszabb lesz a helyzet, egyre többször fognak hasonló események előfordulni. Egy erkölcsi nevelés nélkül felnőtt generáció, mely a tévéből és az interneten szocializálódik lassan többségbe kerül a társadalomban, nincs mi visszatartsa,elrettentse őket. 

  Engem mégis az bosszant a legjobban, hogy többen végignézték a lincselést mindkét esetben és a legtöbb, amit ki bírtak préselni magukból annyi volt, hogy értesítették a rendőrséget. Mindkét esetben a „hős lovag”, aki az eredeti áldozat(ok) védelmére kelt egyedül maradt, és megölték. Pedig ha többen is csak odaállnak, felsorakoznak mögé, már elkerülhető lett volna a folytatás (lenne mit tanulni a cigányoktól). Ehhez képest azok az emberek, akikben még volt valami empátia és igazságérzés már nincsenek köztünk, legközelebb  senki sem fog szólni a gyengébbik védelmében és mindenki végignézi, ahogy az utcán mellette rugdosnak halálra egy embert. Milyen üzenet ez pl. a müncheni gyerekeknek, akiket 15 euróért terrorizáltak a suhancok, és a felnőttet, aki meg akarta védeni őket, többek szeme láttára meglincselte a csőcselék? A rebdőrségi szóvivő szavait idézve: 

 „„Ha többet senki sem avatkozik be, akkor egy olyan társadalomba csúszunk le, amely félrefordítja fejét, márpedig akkor igen súlyos vészhelyzet fenyeget” – figyelmeztet a rendőrtiszt, aki kijelentette: az 50 éves férfi valójában „mintaszerűen” viselkedett.”

    Elkeseredésem és tehetetlen dühöm keservesen martak szívembe, de az utolsó mondat elgondolkodtatott. „Mintaszerűen viselkedett” akit agyonvertek? Tehát akkor viselkedek mintaszerűen, ha hagyom magam agyonveretni?  Nem így értette a rendőr, szinte biztos vagyok benne, de gyakorlatilag ez a helyzet. Tegyük fel ugyanis, hogy ott vagyok a helyszínen, s 100 kilómmal, erős testalkatommal, 28 éves fiatalságommal és mérhetetlen dühömmel én kelek az elesettek védelmére. Mi lesz akkor?

 Előfordulhat, én is úgy járok, mint a középkorú férfiak, egyből fejbe rúgnak vagy vascsővel leütnek, esetleg, mint Marion Cozmát szíven szúrnak és ott halok meg a helyszínen. De tegyük fel, én rúgom fejbe a támadókat, kicsavarom a kezéből a vascsövet és visszaütök vele, vagy a dulakodás hevében a kés nem belém, hanem belé bökődik. És mondjuk eltörik a keze, agyrázkódást kap, vagy ne adj Úristen meghal, mert pont úgy találtam el. Akkor mi lesz?

   Akkor kijön a rendőrség, és elővesznek engem. Halott, sebesült nincsen, csak a támadók. Tegyük fel, bebizonyítom, hogy veszélyben forgott az életem, vagy másé, azt védelmeztem. Akkor is hónapokig járhatok bíróságra, tárgyalásokra, szembesítésekre és ez még a jobbik eset. Mert hogyan bizonyítom be, hogy valóban életveszélyben voltam? Ha kés sincs nála csak a lába, azzal is simán agyonrugdosnak, de ki tudja megmondani, az volt-e a szándéka, bekövetkezett volna-e a haláleset? Senki, főleg nem a támadók. Jönnek az ügyvédek és elindul a hercehurca, aminek végén mi lesz? Mehetek a börtönbe. (Halált okozó,) Súlyos testi sértés, kapok x évet. Ifjúságom, karrierem, jövőm, mindenem derékba tört. Mert megvédtem valakit és harc közben nem mérlegeltem, mennyire sérülnek meg a támadó állatok.

  Ugyanis mintaszerűen az viselkedik, aki hagyja magát agyonveretni. Az állam ugyanis nem képes megvédeni állampolgárait, s mindezek tetejébe olyan embereket nevel ki, akiknek fogalmuk sincsen arról, mi helyes, s mi nem.* Ha viszont meg akarom védeni magam, azt nem tehetem. Az állam megjelenik és azonnal a bűnözőket kezdi védeni. Igaz lopni akart, vagy ölni, de nem tudom bizonyítani, ő meg azt állítja, semmi ilyen nem állt szándékában. Hopp, már sitten is vagyok. Tehát mi a helyes? Végignézem ahogy ellopják az utolsó uborkám is, mert ha megvédeném azzal olyan súlyos sérülést okoznék a tolvajban, amely nem arányos az okozott kárral és engem büntetnek meg. Vagy hagyom magam agyonveretni, mert ha a támadóban nagyobb kár esik mint bennem, akkor már én vagyok a hunyó.

  Ilyen világ még nem volt. Jogilag (!) jobban védik a bűnelkövetőt, mint az áldozatot! Hogyan lehetséges ez? Hogyan jutottunk ide? Kik hozták ezeket a törvényeket? Kiknek állhat mindez érdekében? Csak egyvalakinek: A bűnelkövetőnek! Tolvajok, gyilkosok, rablók (vagy bűntársaik) írják a jogszabályokat, nincsen más magyarázat! Ők ülnek a bársonyszékekben, szólalnak fel a parlamentben, nyilatkoznak elegáns öltönyökben, jogi doktoroknak hívatják magukat. Az emberek adójából ellopott pénzen megvédik magukat, majd álságos könnyhullatások közepette sajnálkoznak, milyen szörnyű közállapotok uralkodnak. Ha valaki rendet akar rakni, először őket kell eltakarítani...

 *Ne feledjük, egy állami iskolában nincsen semmilyen erkölcsi, vallási nevelés! Ha valakit otthon nem nevelnek, az iskolából sosem tudja meg, mit szabad és mit nem. Sosem hall arról, hogy ne lopj, ne ölj, ne tégy rosszat másoknak, arról viszont annál többet, hogy paráználkodj, hazudj (hisz így tudsz érvényesülni), lopj (a korrupció, megvesztegetés és a sikkasztás mind lopás!), élvezd az életet bármi áron. Ha a liberálisok következetesek lennének, akkor minden embernek az iskolája befejeztével jogi végzettséget kellene szereznie, hogy tudja mi a helyes az állam szerint és mi nem. Továbbá utána is minden évben jogi képzésre kellene járnia, hogy a folyamatosan változó jogszabályokkal tisztában legyen, hiszen különben honnan tudhatná az állampolgár, mit tehet és mit nem?