Mostanában vitáztam össze egy régi ismerőssel, aki elvakult mszp (csak így kisbetűvel, bár Nemecsektől ezért bocsánatot kell kérnem) támogató. Egyszerű kis elvi vita volt, de rádöbbentem egy fontos dologra belőle: az illető a kimondott szónak hisz (mint a balliberálisok nagy többsége), én pedig a cselekedetnek. Az ismerkedés nem a beszélgetésnél kezdődik, a beszélgetésénél a hazudozás kezdődik, mondtam párom egyik barátnője kapcsán, aki vadul keresi az igazit. Vitapartnerem ezt nem tudja, vagy nem akarja tudni, így ő hisz az mszp nyilatkozatainak, elhisz minden hazugságot, minden magyarázatot, mert ha nem így tenne, kiderülne, hogy a Sötétség Vezénylő Tábornokának nincsenek is patái, és talán egész jó gazdaságpolitikát tudna folytatni, legalábbis a jelenleginél mindenképpen jobbat.

Azt, hogy mi a különbség a szavak és a cselekedetek között, hadd világítsam meg egy rövidke kis példával!

A negyvenes években Németországban állítólag a náci felső vezetés felől szóbeli utasítás ment az orvosokhoz, hogy a gyógyíthatatlan betegek, elmebetegek, fogyatékkal élők nem baj, ha meghalnak. Sőt, egyenesen előnyös az ország szempontjából, mivel ugye nem termelnek semmi hasznot, csak viszik azt. És állítólag sok orvos ennek a parancsnak engedelmeskedett, vagyis a fogyatékosok valahogy – így vagy úgy, de – meghaltak.

Magyarországon 2007. december 31-én bezárták az OPNI-t. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárásával pedig mintegy ötszáz beteget pedig egyszerűen kilöktek az utcára. Szilágyi Gyula szociológus ezt mondta az esetről: „A pszichiátriai betegek tehernek számítanak az államnak, bezárták a Lipótot, szélnek eresztették a betegeket, akik szépen maguktól meghalnak, az állam pedig mossa kezeit.”

Friss hír, hogy már az ingatlan eladásáról tárgyalnak. Közben ötszáz pszichiátriai beteg hajlék nélkül haldoklik – vagy már meghalt – az utcán, köszönhetően egy "liberális" és "szocialista" kormánynak.

A kórházak 2009 szeptemberében 25 milliárd forintot kérnek, hogy az idei évet valahogy túléljék. A tárca adna úgy 4,5 milliárdot. A kormány 20 százalékos támogatásmegvonást helyezett kilátásba az intézményeknek, vagyis az emelkedő árak mellett gazdálkodjanak – sokkal – kevesebb pénzből. Ha ez így marad, év vége felé már nem kapnak fizetést az egészségügyi dolgozók, nem lesz pénz a kezelésekre, nem fogadnak betegeket a kórházak, mert nem tudják kifizetni a fűtést sem!!!

A kormány augusztusban drasztikusan csökkentette a gyógyászati segédeszközök támogatását, rengeteg termékhez a korábbinál kevésbé járul hozzá az állam, és nagyon sok támogatás egy az egyben meg is szűnt. Az áremelkedés természetesen elsősorban a magatehetetlen, rossz állapotú betegeket érinti. A felháborodásra reagálva egy mszp-s képviselő felszólalt, kifejtette, hogy ők mindent megtesznek, minden támogatást megadnak… de helyzet nem változott semmit.

Ismerősöm megnyugodva dől hátra a székében: mindent megtesznek, minden rendben van. Az én agyvizem pedig elérte a forráspontot, mert a párhuzam a negyvenes évekbeli példával rettenetesen szembetűnő, a kormány tettekben megnyilvánuló üzenete – a szavakban megnyilvánuló hazugsággal ellentétben – mindkét esetben ugyanaz: „Beteg vagy? Dögölj meg!”

El kellene gondolkozni kik is a nácik ma Magyarországon!