"Meglepetés hihihi", mondta Tréfi és megtette, amihez épp kedve szottyant. Nehogy már ne merjek irni ide, vagy máshova, ha épp úgy tartja kedvem ;o)

E posztban Benedek jelenség című posztomat csonkolom meg kicsit, mert túl hosszúra sikeredett.

Tömören összefoglalva a kerettörténet az utóbbi évek nagyobb horderejű korrupciós ügyeiből szemezgetett, mégpedig azokból, melyeknél bírósági ítélet is született. Olyan ítéletek, melyek még a legnyugodtabb emberek vérnyomását is 180 fölé tornázták. Laza felfüggesztettek, mosolyogva kiszabott pénzbírságok, olyan esetekben, mikor a közpénzből fizetett közszolgák nem csupán loptak a köztől, hanem olyan döntéseket hoztak, mely a lopáson túl is szemben állt a közérdekkel. Talán nem vagyok egyedül azon gondolattal, hogy ez lehet bajaink legfőbb forrása. Közszolgáink ugyanis, kiváltképp, ha nagyban játszanak, szinte semmit sem kockáztatnak. Ha lebuknak, kapnak egy irgumburgumot és mehetnek a dolgukra. Ez pedig törvényszerűvé teszi a közérdekre fittyet hányó önző és gátlástalan emberek megjelenését a közfeladatok területén. A posztban megkockáztattam megválaszolni, hogy miként történhet meg mindez, pontosabban miért vált ez olyan természetessé, mint a levegővétel, hiszen a mögöttünk hagyott évek hemzsegnek a mocskos ügyektől.

A válasz szerintem az, hogy a hazai népképviselet rendszere erősen hiányos a köz lehetőségeit illetően. Egyetlen eszköz van a kezünkben, mégpedig a négyévente esedékes választás. Ezen túl semmink sincs. Nincs intézményünk a ciklust követő elszámoltatásra, nincs keretrendszerünk a közfeladatok és a közszolgák játékterületének meghatározására. Pontosabban van ilyen, csakhogy azt nem mi, hanem a közszolgák alakították ki, részben azok a közszolgák, akik loptak és becsaptak bennünket. Mindezért tulajdonképpen szemrehányást sem tehetünk. A saját rendszerváltásunkban sem volt semmi részünk. Nem azért, mert ne lehetett volna, hanem mert kényelmesen, fotelből kívántuk végignézni. Mások megküzdöttek helyettünk, mi meg ezalatt kibontunk egy üveg kőbányait. És mivel nem voltunk ott a küzdeni hajlandóak mögött, így igen szűkre szabott lehetőségeik, pontosabban lehetőségeink maradtak. Lehet gengszterváltásozni, módszerváltásozni, de szerencsésebb lenne elfogadni, hogy ha mi is részt vettünk volna a saját sorsunk alakításában, tán nagyobb mozgásterünk lett volna. Ugyanez zajlik ma is. Ha kipattan egy újabb botrány, úgy rinyálunk, mint egy öt éves óvodás, akinek elvette a dömpijét a Terike néni. Nyafogunk, szidjuk a politikusokat és ezzel be is fejeztük. 20 évnyi tapasztalattal a hátunk mögött talán ideje lenne elgondolkodnunk, vajon miért nem javult a helyzetünk? Miért nem változott semmi? Mert a kisujjunkat sem mozdítottuk és bizony a közfeladatok telítődtek gátlástalan alakokkal, akiknek eszük ágában sincs szűkebbre szabni saját mozgásterüket. Miért is tennék?

Ezt nekünk kell megtenni, ezért szeretném, ha minél többen kommentelnétek. Ideje belátni, hogy magától semmi sem fog változni. Minden Fidesz szimpátiám ellenére nem áltatom magam azzal, hogy a következő ciklus(ok)ban megoldódna az alapprobléma. A közszolgáink mozgásterét nekünk KELL meghatározni. Nekünk KELL kigondolni, hogy mit várunk tőlük, hogy hogyan akarunk egy-egy ciklus végén leltárt készíteni és hogy milyen szabályok mentén engedünk valakit közfeladat közelébe, vagy milyen retorziókat tartunk helyesnek a köz szándékos megkárosítása esetén. Rajtunk kívül senki sem lesz, aki ezt megtenné, mert ha szándék lenne is, a háttérben álló erők hogy óvatosan fogalmazzak le fogják beszélni a túl buzgó közszolgát.

Hogy a kerettörténetre visszatérjek mi az, hogy bukta után felfüggesztett? Van itt olyan ember, aki ezzel egyetért? Ha közpénzből fizetett közszolga szándékosan önös érdekből vét a köz ellen az a minimum, hogy egy életre el kell tiltani a közfeladatoktól és a közszerepléstől, de tettét sokkal súlyosabb büntetéssel kell súlytani, mintha ugyanezt magánemberként tette volna!

Mi az, hogy egy közszolgának máshonnan is származhat bevétele, mint tőlem? Ugyan hogyan tudom így elszámoltatni? Honnan tudom, hogy a “gyarapodása” tényleg a másik forrásból származott-e, vagy tőlem lopta? Mi az, hogy 1 miniszterelnök 1 Ft? Ha nem tőlem, akkor kitől kapja a pénzét? És ha már így van, honnan tudom, hogy az én érdekemet képviseli-e, vagy azét, akitől a pénzt kapja?

Mi az, hogy egy közszolgának, különös tekintettel a képviselőkre gazdasági társasága lehet? Honnan tudhatom, hogy egy-egy törvény megalkotásakor az én, vagy a saját cége érdekeit tartja szem előtt? Mi az, hogy gazdasági lobbycsoportok? Nekem, a köznek mi közöm a különböző gazdasági szereplőkhöz? Hogyhogy a “lobbizás” eszközével előrébb tudják helyezni érdeküket a közérdeknél? Egyáltalán mi az, hogy a hatalmi ágak szétválasztása mélyen hallgat a negyedik, azaz a gazdasági szereplőről? Olyan természetesnek vesszük a gazdaság és az elit összefonódását, mintha szimbiózisról lenne szó, pedig talán ez minden probléma alapja. Az összes világdiktatúrát vizionáló összeesküvés elmélet ide vezethető vissza: a gazdasági élet legnagyobbjai egyesülnek, vagy leváltják az elitekkel/eliteket. De jobban belegondolva ebben semmi hajmeresztő nincs. A gazdasági erők igenis masszív befolyást gyakorolnak az elitekre és ez minden csak nem közérdek. És mindez nem is fog változni mindaddig, míg ki nem követeljük a kettő szétválasztását.

Ezek csupán szedett-vedett példák voltak, gondolatébresztő gyanánt. Nem kizárt, hogy maga az alapkövetkeztetés és/vagy a példák is helytelenek, de abban talán egyetértünk, hogy valami alapjaiban el van fűrészelve. Ezt kellene megtalálni és erre szükséges megoldásokat keresni NEKÜNK magunknak, hiszen ez a MI érdekünk.

Mit gondoltok? Hol van hiba a mátrixban? És hogyan lehetne orvosolni?