Órám lejárt, tova tűnt az életem,
Száz hű barát, künn az ültetvényeken,
Ott várnak rám, ahol minden szép és jó,
És hívogatnak csöndesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Miért sírok hát? Szívem megnyugvásra vár,
Szép ifjúság, soha nem jössz vissza már.
Vár rám az éj, s halkan cseng a tiszta szó,
Már hívogatnak csöndesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Mind sírba hull, aki itt örült velem,
Lányok, fiúk, akik ültek térdemen,
Túl a folyón, vár egy part - oly biztató,
Ott hívogatnak csöndesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Old black Joe, Ültetvényesek dala
Utolsó írka