TISZA ISTVÁN MEG A RENDŐRKAPITÁNY
A karácsonyi ünnepeket Tisza István családjával Bethlen Páléknál szokta tölteni. 1903-ban Bethlen főispánsága idején Besztercére érkezve Tisza Istvánt, aki akkor a belügyi tárcát is viselte, a pályaudvaron várta a város rendőrkapitánya. Mikor ez Tiszának bemutatkozott, az hirtelen nem tudta, hogy miért is várja őt a rendőrkapitány, hát egy kis tétovázás után így szólt a bemutatkozóhoz:
- Kérem szépen, azt hiszem, nem követtem el semmi rosszat!
Schmidt Henrik: Tisza István boldog évei. 53. 1.
TISZA ISTVÁN FŐISPÁNJA
Tisza István belügyminiszter korában történt, hogy egy régen szolgáló, kiöregedett főispánt is azok közé sorolt, akiket nyugalomba akart meneszteni. Mikor az öreg úr megjelent a szokásos első audiencián, az új miniszter gyengéd messzeségről azzal a diplomatikus kérdéssel fordult hozzá:
- Mióta vagy főispán?
Várta, hogy egy csomó évet mond, mire ő megjegyzi, hogy bizony már elég volt, elfáradhattál, nyugodtan adhatsz helyet fiatalabb erőnek, de az öreg váratlanul így felelt:
- Csak most egy hét óta kezdem magam annak érezni. (Ti. egy hét előtt lett Tisza belügyminiszter.)
Tisza elmosolyodott és állítólag így szólt:
- Hát csak folytasd tovább!
Gondolta magában, aki ilyen ügyesen bánik velem, bizonyosan ügyesen bánik másokkal, használható ember, maradjon.
Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim. 1. 106.
TISZA ISTVÁN
Midőn az ellenzék egy beszéd után Tisza válasza elől kivonult, így kezdet Tisza beszédét:
- Nem szokásom a megfutó ellenség után lőni....
Östör József: Tisza István saját szavaiban. 155-161. 1.
Felkereste geszti otthonában Tisza István volt miniszsterelnököt egy régi, jó ismerőse. Támogatását kérte egy bírósági aljegyző érdekében.
- Nagyon sajnálom - szólott Tisza -, de nem tehetek ma már semmit. Hiszen tudod, magam is állás nélkül vagyok.
Csikvári: A hivatal humora. 41. 1.
TISZA ISTVÁN NÉVJEGYE
Tisza István egyszer Erdélyből Budapestre utazott egy elsőosztályú szakaszban, melynek ablakára ki volt függesztve a tábla: "Nem dohányzó!"
A szakaszban Tisza Istvánon kívül egy középkorú úr ült, aki - mihelyt a vonat elindult - a legnagyobb nyugalommal vett ki tárcájából egy szivart és rágyújtott.
Tiszát bosszantotta a dolog és rászólt az idegenre:
- Ne tessék szivarozni, ez nem dohányzó szakasz!
A dohányos úr nem válaszolt és mintha nem is hallotta volna, hogy mit mondtak, nyugodtan tovább fújta a füstöt.
Tisza hidegen jegyezte meg:
- Művelt emberek meg szokták tartani a szabályokat!
Semmi válasz. Tisza bosszúsan állt fel a helyéről és így szólt:
- Ez már mégis hallatlan! Tudja meg uram, kivel van dolga!
Egy névjegyet adott az idegennek. A makacs szivarozó megnézte a névjegyet és zsebre tette, - és nyugodtan tovább szivarozott.
Tisza kifogyott a béketűrésből és a folyósora lépett. Az éppen arra jövő kalauzhoz így szólt:
- Nézze csak, ebben a nemdohányzó szakaszban már félóra óta szivarozik egy úr; menjen be hozzá és intézkedjék!
A kalauz, bár nem tudta, hogy kivel van dolga, kötelességtudóan belépett a fülkébe s hivatalos szigorósággal felszólította a dohányzó urat, hogy dobja el a szivarját.
Az idegen ki se véve a szivart a szájából, hanyagul benyúlt a zsebébe, onnan kivette Tisza István névjegyét és azt a kalauz orra elé tartotta.
A kalauz hódolattal szalutált; távozott a fülkéből és Tisza Istvánhoz lépve, barátságosan és leereszkedőleg szólt;
- Tetszik tudni, ki az az úr, aki bent szivarozik?... Tisza István! Tessék ráhagyni, hogy szivarozzék! Az a híre neki,. Hogy erőszakos ember: nem merek vele kikezdeni.
TISZA ISTVÁN HARMINC BIRKÁJA
Tisza István nagygyantéi birtokán egy nyári délután elszunnyadt a juhász és a nyáj elkódorgott, a vasúti töltésre felment és a vicinális elgázolt vagy harminc birkát.
Pár hétre rá Tisza István Almássy Dénessel beszélgetett és ez az eset is szóba került.
- Képzeld, a vicinális a múltkor elgázolta vagy harminc birkámat.
- No hallod - mondja gróf Almássy -, az nem is olyan csekélység. Remélem, nem hagyod annyiban a dolgot és megtérítteted a kárt a vasúttal.
- Hát tudod - válaszolta Tisza mosolyogva -, ha a mozdony bejött volna a legelőre és ott gázolta volna el a birkákat, majd elbánnék én a vasúttal. Csakhogy az a baj, hogy a birkák mentek el a vasúti töltésre. Így hát hallgatok és örülök, ha a vasút is hallgat...
Gróf TISZA ISTVÁN
(Pest, 1861. április 22.- Budapest, 1918. október 31.)
A képviselőház elnöke:
1912. május 22.-1913. június 12.
1886-1906 | országgyűlési képviselő |
1900-1918 | örökös főrendiházi tag |
1903.11.03.-1905.06.18. | miniszterelnök és belügyminiszter |
1903.11.03.-1904.03.06. | a király személye körüli miniszter |
1910-1918. | országgyűlési képviselő |
1912.05.22.-1913.06.12. | képviselőházi elnök |
1913.06.10.-1917.06.15. | miniszterelnök |
1913.06.10.-1913.07.21. | horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter |
1914.08.22.-1916.01.16. | a minisztérium ügyeinek intézésével ideiglenesen megbízva |
1915.01.13.-1915.05.29. | a király személye körüli miniszter |
1916.12.20.-1916.12.30. | nádorhelyettes a koronázáson |
Utolsó írka