kkbk.blog.hu

Kultúra, poetapolitika, vers, vita, igazság, szociális érzékenység, Nemzet, forradalom, meg amit akartok.

 

Sok helyről jöhetünk, de csak egyfelé tarthatunk, ha valóban értelmesek vagyunk és tisztességesek:

 

Ez az irány pedig a "nemzeti" szociáldemokrácia,
a jóléti állam, ahol minden jóravaló csoport és gondolat képviseltetheti magát, és ahol elég gazdag az alsó középosztály is, hogy vállalkozni tudjon az új ötleteivel és jó iskoláival.

Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a szegény ember gyereke is tudós lehessen; a tehetségtelen gazdagokat pedig el kell zavarni a krumpliföldekre.

Minden adófizető polgár szociáldemokráciában és jogállamban akar élni - csak nem tud róla.

Térjünk mindannyian konszenzusra.

posztos írkák

Nagyon fontos

ist


Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond:

magyar_partok333.JPG

"Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba" Holt Vidék kkbeka KáKánBéKa

Máté, 7. fejezet

15 Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket.
17 Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18 Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19 Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Utolsó írka

információ

A bölcsesség alapja a kétkedés.

 

A hír szent, a vélemény szabad - Pulitzer József

Ha van egy minőségi írása közéleti témában, versmegzenésítése, jó témája, filmje, ötlete, linkje, híre, információja
küldje el nekünk, feldogozzuk egyszer talán, és le is közölhetjük
kkbkorkukacgmail.com
vagy írja be a kommentekbe, csomót nem kérünk.
az értelmes kommentekre igyekszünk válaszolni, mert fontos a párbeszéd, főként félreértések esetén.
Ezen oldal semmilyen komment- és posztíró véleményével nem azonosul,
így kívánja megőrizni saját függetlenségét, elvét, illetve a szólás- és véleményszabadságot.

Az aktaszerű posztok folyamatosan frissülhetnek, a fontos témákban frissülnek is.

codex

 

Archívum

Címkék

1848 (6) 1920 (8) 1956 (40) 2006 (12) 2rule (1) 444 (1) 4k (2) 64 (1) ábrányi (2) ácsné (6) aczél (3) ádám (2) áder (2) ady (20) afrika (4) akác (1) ákos (1) aktuális (8) aláírás (1) áldozat (34) alfödi (1) alföldi (16) alkotmány (4) állam (3) állat (1) almássy (1) álmos (1) ambrus (1) amerika (1) andrás (1) andrásfalvy (1) angol (14) ángyán (29) ángyén (1) animacio (24) antal (2) antall (11) antikultura (111) apáti (3) apor (1) arab (7) arany (6) argentína (2) arisztokrácia (5) arkan (1) arnoth (1) arokaso (33) árulólapok (5) árvai (1) ascher (2) ásotthalom (1) assange (1) aszódi (2) ateizmus (2) attila (1) audi (2) autó (3) autonomia (1) autonómia (1) ávh (1) azer (3) azori (1) b (2) babarcy (1) babics (1) babits (5) bacsa (1) bagemihl (1) bagó (1) bajnai (10) bakáts (1) bakó (1) balassagyarmat (1) balaton (2) balatoni (2) balavány (1) balázs (2) balczó (10) balikó (1) bálint (1) balla (1) balog (2) balogh (2) balsai (1) bana (1) bandó (1) bándy (1) bank (70) bankrendszer (1) bara (1) baranyay (1) barcs (1) bárd (1) bárdok (1) bárdos (2) barings (1) báró (1) bartók (1) bartos (2) bartus (2) bátorfi (1) batthyány (3) bauer (3) bayer (6) bbc (1) becsó (1) bede (1) békés (1) bélaság (1) belénessy (1) belga (2) bencsik (4) béndek (1) bene (2) benedek (1) benkő (2) benzin (13) berecz (1) bereznay (1) berija (2) berkesi (1) bertalan (1) bertha (2) bertók (1) berzeviczy (1) berzsenyi (1) bessenyei (1) bethlen (1) biden (1) bige (1) bilderberg (1) bíró (4) birodalom (1) bíróság (1) biszku (18) bitay (1) bkv (1) blaskó (4) blog (3) blunt (1) bmw (1) Bochkor (1) bocskor (1) bodoky (10) bodrogi (1) bogár (6) bogdán (2) bokor (1) bokros (5) bölcskei (1) boldizsár (1) boldoghy (1) bolgár (1) bologna (1) bombagyár (1) bonafarm (1) bono (1) borkai (1) borókai (1) boros (5) boross (2) boruzs (1) bosnyák (2) bőtös (1) botul (1) brádi (1) brády (6) Bremgarten (1) brenner (1) brezovics (1) bródy (2) bubla (1) budaházy (12) budai (5) budapest (1) bugár (1) bűn (38) búr (1) burány (1) burma (1) bush (2) buza (1) buzánszky (1) carlin (1) Casablanca (2) cegléd (1) ceglédi (1) ceta (1) chaplin (1) Charlie Hebdo (1) che (2) chikán (1) chomsky (1) cia (1) Cicciolina (1) Címkék (7) ciprasz (1) citadella (1) clark (1) colbert (1) coolidge (1) corrie (1) corvinus (1) csalad (10) csángó (1) csányi (13) császár (1) csecsen (1) cseh (15) csendőrség (1) csengey (1) csepel (2) csepreghy (1) csepregi (1) cserdi (1) cserháti (1) csernus (1) csetnik (1) csiba (2) csintalan (1) csipes (1) csiszár (1) csizmadia (1) csókay (2) csonka (1) csontos (2) csoóri (5) csurka (6) cukor (1) czeglédy (1) czeizel (1) czene (1) czettler (1) czike (11) czomba (1) c kategória (63) dajcs (1) Dallaire (1) damm (1) dán (2) dancsó (2) dániel (2) dan reed (1) daróczi (3) darvas (2) debrecen (3) délvidék (2) demcsák (1) demeter (2) demján (2) demokrácia (5) demszky (12) dénes (2) dés (1) deutsch (3) devizahitelesek (10) dézsi (1) dézsy (2) dienes (2) dietmar (1) Dieudonné (1) Digest (1) diktatúra (1) dk (1) dobay (1) dobozi (2) dobrai (1) dobrev (1) dodik (1) dojcsák (1) doku (3) dombóvári (1) donáth (1) dopping (1) dörner (5) dorosz (4) dotoho (1) dózsa (3) drábik (8) draskovics (2) dr morvai krisztina (27) dudits (1) dunaszerdahely (1) dúró (4) dzsudzsák (1) eccleston (2) eger (1) egervári (1) egészség (19) Egyesült Arab Emírségek (1) egyház (2) egyiptom (4) Egyiptom (3) együtt (1) elcoteq (1) élelmiszer (1) éliás (1) elitposzt (80) elnökség (4) elvis (1) ember (14) endre (2) endrésik (1) ensz (1) eon (1) eörsi (6) eötvös (1) ép-kar (1) erdély (7) erdő (2) erdogan (2) erdős (2) erőss (1) érpatak (2) ertsey (5) erzsébet (1) ésik (1) Esperay (1) esterházy (6) eszenyi (1) eszes (1) esztergom (7) eu (50) europai (4) everest (1) evola (1) Fábián (2) fábián (1) fabricius (1) fábry (3) facebook (5) fagyálló (1) faludy (1) falusi (1) farage (4) farkas (2) fazekas (2) fehérlófia (1) fehér kenyér (1) fekete (4) feketejános (4) fekszi (1) felcsút (1) felcsuti (1) felvidék (1) fenyő (1) ferenczy (1) ferihegy (1) ficsor (1) fidesz (369) film (106) filó (1) fischer (4) flaisz (1) fliegauf (1) flier (1) fodor (5) földes (1) földesi (1) földvári (1) forditas (1) forrai (1) francia (8) freedman (2) freud (1) friderikusz (3) friss (1) fülkeforradalom (1) fülöp (3) gábor (1) gajdics (1) gál (3) galácz (1) galambos (1) galilei (1) galkó (1) garancsi (1) garas (1) gárer (1) gaudi (7) gay (1) gazdaság (14) gdp (2) gedeon (1) gelencsér (1) gellért (4) génmódosított (3) geotermia (1) gera (1) gereben (1) gerendai (2) gerendás (1) gergényi (8) gerő (1) geszti (1) gina (1) giró (1) glattfelder (1) glutén (1) gmo (1) göd (1) gőgös (1) gój (1) gömöri (1) göncz (3) gonda (1) goodfriend (1) görgey (2) gorilla (1) görög (5) gosztonyi (2) grant (1) grass (2) gróf (1) groó (1) gulyás (2) guyana (1) guyon (1) gyárfás (3) gyöngyösi (8) gyöngyöspata (12) gyóni (1) győr (2) györgy (1) györgyey (1) györgyi (1) győri (1) győrkös (1) gyulai (1) gyurcsány (23) gyurta (1) habán (1) habony (5) habsburg (1) hack (1) hadházy (7) hagyó (4) hajdu (1) hajdú (5) hajnal (2) hajós (1) halász (3) hamvas (1) hankiss (4) harangozó (1) hargitay (1) haris (1) harrach (3) hász-fehér (1) hatvany (4) havas (1) havasi (2) havros (1) haza (1) hazugsággyár (1) heffentrager (1) hegedüs (1) hegedűs (2) heim (1) héjja (1) heller (4) hellókarácsony (1) hende (1) herceg (1) herczeg (3) herczog (1) herényi (1) hering (1) hernádi (2) hetesi (2) híd (1) himnusz (1) hitel (4) hitgyülekezete (6) hitler (4) hoffman (2) hoffmann (3) hofi (1) hök (1) hold (1) hollán (1) holland (1) holoda (1) hóman (1) homoki (1) homoszexuális (10) Hőnyi (1) horn (4) hornok (3) hornyák (1) horoszkóp (1) horthy (36) horvát (4) horváth (16) hosszú (4) hrabovzsky (1) humor (94) hunvald (2) húsvét (1) huszár (1) huszti (1) huth (4) hutteritak (1) ideologia (4) idiota (2) igazság (3) igazságszolgáltatás (1) II. Erzsébet (1) iklad (1) illés (4) illiberális (2) illyés (1) ima (1) imf (3) incze (3) index (2) indoeurópaiak (2) infláció (2) inotai (1) ipar (2) ír (2) irak (3) Irán (2) irán (5) írnok (1) ISIS (6) iskola (20) isten (1) Isten (1) iszlám (6) ivády (2) iványi (2) izabella (2) izland (1) izrael (1) jakab (3) jáksó (2) jakupcsek (1) jámbor (1) jancsó (2) janet jackson (1) janics (2) jankovics (2) jános (4) janukovics (1) jány (1) jan kuciak (1) ján kuciak (1) járai (1) jászberényi (1) jászi (2) jegybank (1) jeles (1) jensen (1) jezsuita (1) Jézus (2) Jimmy Safechuck (1) jobbik (129) jobboldali (1) jog (1) johan (1) johnperkins (2) jones (1) jordán (1) Jordie Chandler (1) josip tot (1) jövő (1) jövőkép (1) józsef (5) judaizmus (1) juhász (8) julian (1) juncker (1) junker (1) juszt (1) kabai (1) kádár (3) kadirov (1) kaffka (1) kahn (1) kajászó (1) kakas (1) kaláka (1) kalifátus (2) kálium (1) káliumsó (1) kálmán (2) kaltenbach (2) kálvinista (2) kamatozású (1) kaminski (1) kánaán (1) kanada (1) Kancsendzönga (1) kányádi (3) kapitali (1) kapitalizmus (1) kaposvár (1) kapronczay (2) kapu (1) karácsony (12) karafiáth (1) karass (1) karinthy (2) kármán (1) károli (1) károlyi (7) kárpát (1) karsai (1) kásler (5) kaslik (1) kassai (1) kassák (1) kasza (1) katar (2) Katar (1) katrein (1) kaya ibrahim (1) kazincbarcika (1) kazinczy (1) Kazinczy (1) kdnp (32) kedvenc (69) kékfrank (2) kele (1) kémrepülő (1) kende (1) kennedy (2) kepes (1) képíró (2) kerdvenc (1) kerényi (4) keres (1) keresztény (5) keresztenyseg (30) kereszténység (8) keresztes (1) keresztúri (1) kéri (2) kern (1) kertész (8) Kesznyéten (1) kétfarkú kutya (1) kilián (1) kína (4) kincses (1) király (8) királyság (1) kisgazda (2) kisgergely (1) kishantos (2) kiskunhalas (1) kiss (3) klára (1) klebelsberg (3) klein (1) klímaváltozás (1) klub (1) knézy (1) kocsis (6) kóczián (1) koeman (1) kohászat (1) kóka (6) kóla (1) kölcsey (1) kollár (2) kolompár (2) koltay (1) komlós (1) komment (1) kommentár (1) kommunista (5) kommunizmus (2) koncz (2) kondor (1) kongresszus (1) konrád (5) kónya (3) konyár (1) konzerv (4) konzervatív (4) kopátsy (2) kopp (1) koppány (1) körmend (2) kornis (3) korona (6) koronavírus (2) korondi (1) kőrösi (2) korten (1) körtvélyesi (1) kósa (1) kossuth (2) kőszeg (2) kosznovszki (1) koszorús (1) koszta (1) kosztolányi (2) kóté (1) kötvény (1) kovács (9) kovalik (2) kővári (1) kövér (14) köves (1) kozenkay (1) közgazdász (2) közgép (2) kozma (1) krassó (2) krasznahorkai (1) krasznai (1) kratochvil (1) krausz (1) Krawiec (1) krím (3) krug (1) kuba (2) kubatov (1) kukorelly (3) kulcs (2) kulka (2) kultúra (1) kultura (59) kun (3) kuncze (1) kunó (2) kunszabó (4) kuruc (2) l. (1) labanc (2) laborc (3) lackfi (1) ladik (2) lakat (1) lakatos (2) lánczi (1) lanto (1) lantos (8) lányi (2) laogai (1) lascsik (1) lászló (3) latinovits (26) lator (1) latoya jackson (1) lauda (1) lázár (17) lazáry (1) leaving neverland (1) legszebb (1) léhmann (3) leisztinger (2) lendvai (2) lengyel (5) lenhardt (4) lenkei (2) lenkey (1) lepen (1) lépold (1) letelepedési kötvény (1) lévai (1) lezsák (2) Le pen (1) líbia (1) lipták (1) liszt (1) litván (1) lmp (55) lobbi (1) lomb (1) lomnici (2) london (1) lóránt (2) lovakrul (3) lovas (1) lovasíjász (1) lukács (3) M&Ms (2) Macaulay Culkin (1) mack (1) mackensen (1) maczó (2) madách (1) madár (2) madárirtás (1) mádl (1) mága (1) mager (1) magor (1) magvasi (1) magyar (13) magyarorszag (2) magyarország (126) magyarzene (1) Magyar Hang (1) makovecz (6) mal (2) maléter (3) malév (2) malina (2) málna (1) málta (1) mandela (2) mandiner (14) mann (1) mansfeld (1) márai (1) marcell (1) marianum (2) márki (1) Marokkó (2) Marrakech (2) martinovics (1) márton (2) martonyi (7) marx (1) matolcsy (4) matovic (1) mátra (1) matyi (1) máv (1) mdf (21) mécs (4) medgyaszay (1) medgyessy (4) média (8) media (6) megadja (1) meggyes (2) megyeri (1) mekka (1) meleg (1) merkel (6) mese (2) mesterházy (6) mészáros (8) metró (3) mezőgazdaság (12) mhm (1) michael jackson (2) mici (4) micimackó (3) microsoft (1) mihály (2) mihók (1) mikes (1) miklós (1) mindszenty (2) mirkóczki (4) miskolc (2) mítosz (4) mi hazánk (1) mma (1) mohácsi (5) Mohamed (2) Mohammed (2) mok (1) mol (2) molnár (3) momentum (1) monarchia (5) mong (2) monitor (1) monsanto (3) móra (1) morell (1) móricz (2) morszi (1) morvai (1) moszkva (1) moys (1) msz (1) mszmp (1) mszp (164) mta (2) MTA (1) mubarak (1) mugabe (2) müller (1) multikulti (6) mundruczó (1) murányi (1) musk (1) muszty (1) művészet (1) múzeumok (2) muzorewa (1) nacl (1) nádas (2) nagy (4) nagyatády (1) nagykőrös (1) nagy gergely (1) nánási (1) nav (3) navarro (1) navracsics (3) navracsis (1) negatív (1) nemes (1) német (14) németh (12) némethné (1) németország (5) nemzeti (4) neoliberalizmus (1) nép (1) népesség (1) ner (1) neverland (1) nigel (1) nobel (4) nógrádi (1) norvégia (1) nosztalgia (10) novák (13) nsa (1) nulan (1) nyáry (1) Nyékládháza (1) nyelv (3) nyelvcsalád (5) nyelvtan (5) nyemcov (2) nyerges (5) nyíri (1) nyitrai (1) nyugat (1) nyugdíj (6) obama (5) occisor! (13) ókor (1) ókovács (1) olaf (1) olaj (1) olajszőkítés (1) olajügyek (1) olasz (1) olduva (1) olduvai (1) olimpia (4) olvasó (1) onfray (1) ontológia (1) orbán (121) orbán kormány (1) ördög (1) orgován (1) origo (1) örmény (2) orosz (19) orvos (2) őstörténet (3) ostrom (1) oszama (2) osztie (1) osztolykán (2) otp (1) paizs (1) pakisztán (3) paks (4) paksy (1) palácsik (1) palesztina (1) pálffy (6) pálinkás (2) palya (1) panama (2) pándi (1) pap (12) papa (1) pápa (1) papademosz (1) papcsák (2) papp (3) parászka (1) paraszt (1) parks (1) parlament (4) parti (1) partizán (1) pásztor (1) pásztory (1) patai (1) patkány (1) patkó (1) patonai (1) paul (1) páva (1) pavarotti (2) pázmány (6) pécs (12) pécsi (5) pegasus (1) peled (1) pénz (9) pénzrendszer (1) perczel (6) perintfalvi (1) perjés (1) perkovátz (2) perzsa (2) Perzsia (2) peták (1) péter (1) péterfalvi (1) pethő (1) pető (2) petőcz (1) petőfi (4) petri (1) petró (1) picasso (1) piketty (2) pincebörtön (1) pincebörtönök (1) pintér (10) placebó (1) placebo (1) plutokrácia (1) poetapolitika (7) pogány (2) pogátsa (4) pokorni (2) polcz (1) polgármester (3) polgárőr (1) polt (7) pongrátz (5) popper (1) portik (1) pörzse (4) pősze (2) posztkommunista (89) powell (1) pozsgai (1) pozsgay (4) pozsonyi (1) pránanadi (1) prezi (1) princz (1) prohászka (3) prolikrata (45) prolisztokrácia (34) prózavers (1) pruck (1) pszichológia (2) publicisztika (4) puch (1) puch lászló (1) puskás (2) pusztai (1) putyin (6) puzsér (14) pyatt (1) quaestor (1) rab (1) rábaközi (1) rabár (3) rachel (1) rácz (2) ráday (1) radics (1) radio (1) radnóti (2) raffael (1) raffay (5) rahimkulov (1) rainer (1) rajcsányi (3) rákay (1) rákóczi (1) rákosi (2) ranitzki (1) rap (1) raskó (3) rasszista (1) rasszizmus (1) Readers (1) reagan (1) reakció (2) rédly (1) református (1) regnum (2) reichmann (1) rejtvény (1) rendőr (7) repülő (1) réthelyi (3) retkes (1) rétvári (1) revizio (1) rezesova (1) rezi (1) rezsi (1) rickman (1) rijád (3) rizner (1) rmdsz (1) rockefeller (1) rogán (10) röhrig (1) román (5) románia (3) ron (1) róna (3) roosevelt (2) rothschild (1) royalista (2) rózsa (1) ruanda (1) rubint (1) rushdie (1) ruttner (2) safik (1) sajtó (3) sajto (5) sáling (1) sándor (1) sápi (1) sarajevo (1) sarka (2) sárossy (1) Sátoraljaújhely (1) saul (1) schamschula (2) schenk (1) schiff (3) schiffer (15) schmidt (2) schmitt (10) sebestyén (1) sebő (2) sekielski (1) selmeczi (2) semjén (3) seregi (1) seres (3) seuso (1) shaw (1) sickratman (1) siemens (1) sikér (1) síklaky (1) sikó (1) simicska (15) simon (4) simonyi (2) simor (9) siófok (2) skrabski (1) skultéty (2) smith (1) snowden (3) (1) soltész (1) sólyom (4) somogy (1) sopron (1) soros (7) spanyol (3) spiró (3) sport (2) stadler (1) staudt (1) stefán (1) stefka (2) steiner (1) stiglitz (1) Stiglitz (2) stohl (6) storcz (1) strabag (1) stumpf (6) suchman (1) süle (1) süveges (1) sváby (1) svájc (1) svéd (2) svédország (2) sz (1) szabadkőműves (18) szabadpénz (1) szabó (12) szájer (1) szajlai (1) szakács (1) szakály (1) szalai (3) szalay (2) Szalay-Bobrovniczky (1) szamosvölgyi (1) szamuely (2) számvetés (3) szaniszló (1) szanyi (7) szarvas (1) szatmári (1) szaúd (4) szaúdi királyság (3) Szaúd Arábia (3) száva (1) szávay (1) századvég (1) szcientológia (4) szdsz (53) széchenyi (6) szegedi (7) szeivolt (1) székely (8) székelyföld (2) szekeres (1) székhelyi (1) szekszárd (2) szél (4) szele (1) Szelényi (1) széles (2) szemere (1) szemerey (1) szendi (2) szendrő (1) szent (5) szentencia (1) szentendre (1) szentkorona (1) szepesi (1) szerb (3) szerbia (4) szexi kenyér (11) szijjártó (4) szíjjártó (1) szilágyi (6) szilvásvárad (1) szilvásy (4) szima (9) színház (7) Szíria (2) szíria (5) szitka (1) szlovák (11) sznob (1) szó (1) szőcs (3) szodoma (1) szöllősi (2) szolnoki (1) szombathely (1) szombathelyi (1) szörényi (1) szotyori (1) szotyori-lázár (1) szovjet (2) szózat (1) szűrös (3) tab (1) takaró (2) takáts (4) tákos (1) tállai (1) tallér (1) tamás (3) tamáska (1) tanártüntetés (1) tánc (1) tánczos (3) tandori (1) tarlós (8) tárnok (1) tarr (5) társadalom (1) tarsoly (1) tasnádi (3) tasz (3) techet (1) technika (12) ted (2) téglás (1) tej (1) tejfalussy (1) tek (2) teket (1) teleki (1) telekom (1) telex (1) templom (1) tér (3) térey (1) terror (4) tesz (5) tétényi (5) tgm (2) thatcher (1) tibet (1) tikvicki (1) tímár (1) tisza (3) tiszavasvári (3) tíz (1) tmrsz (9) tóbiás (1) tőke (2) tőkés (2) tolerancia (1) toma (1) tomcat (1) torgyán (2) tormay (33) tornyospálca (1) törőcsik (1) töröcskei (1) toroczkai (10) toroczkay (3) török (5) Törökország (3) törös (1) tortenele (1) történelem (4) tortenelem (90) tóth (8) tóthkároly (2) trianon (9) trockij (1) trump (1) ttip (1) tudomany (26) tudomány (8) turbucz (1) turcsány (1) turner (2) túró (1) türr (1) tusup (1) tutsek (1) tv2 (5) ügynök (1) uj (1) ujhelyi (1) ujsagiras (2) ukrán (7) ungár (1) ungváry (4) unio (2) unvári (1) uruguay (1) USA (5) usa (69) usztics (3) Vácszentlászló (1) vadai (3) vágó (3) vajda (1) vajna (3) vajta (1) választás (1) valéria (1) vallás (11) vallas (16) valláspszichológia (2) vámos (1) vámosi (1) vámosszabadi (1) vanczák (1) vankó (1) várady (1) váralja (1) varga (9) varga-damm (1) várhelyi (1) várhidi (1) vári (2) várnai (2) várszegi (1) vásárhelyi (1) vass (4) vasút (2) vaszily (1) vatikán (1) vázsonyi (1) védegylet (3) veér (1) végh (1) vér (1) vérbíró (1) verdi (1) veres (1) verestóy (1) vers (224) vespa (1) veszprém (3) vida (2) video (37) víg (1) viktor (1) vilagrend (7) vilmos (1) vita (1) vitéz (1) vitézy (1) vizi (1) volner (11) vona (27) vona-szabó (1) vörösiszap (2) vörösmarty (1) vukics (2) Wade Robson (1) waldmann (1) walesi (1) weiszfeld (1) welsi (1) welszi (1) weöres (2) who (1) wiesel (1) wikileaks (7) wittner (5) witzmann (1) woodman (1) wtc (1) wu (1) ybl (1) zach (1) zách (1) zacher (1) zagyva (2) zaharcsenko (1) závada (1) zay (1) zeitgeist (1) zelnik (2) zene (163) zétényi (3) zichy (2) Zimbabwe (1) zimbardo (1) zold (37) zoltai (2) zoroasztrianizmus (1) zsák (2) zsanett (1) zsidó (3) zsidók (3) zsóri (1) zs kategória (249) zugló (2)

KKBK

Kultúra, poetapolitika, vers, vita, igazság, szociális érzékenység, Nemzet, forradalom, meg amit akartok. Térjünk mindannyian konszenzusra.

Dr. Padányi Viktor

2010.02.06. 01:05 | tesz-vesz | komment

Címkék: magyarország zs kategória arokaso

dr. Padányi Viktor (Vatta, Borsod vármegye, 1906.január 26. – Melbourne/Moorabbin, 1963.december 3.)

történész, nyelvész, író.


Középiskolai tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. A szegedi és a budapesti tanárképző főiskola elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen történelemből, filozófiából és magyar irodalomból doktorált. Magyarországon oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. Tanított Tarnamérán, Törökszentmiklóson és Kiskunfélegyházán, majd Szegeden az egyetemen. Kiválóan zongorázott, hegedült és festett. Szülei és felesége, Csősz Emilia szintén tanárok voltak. Házasságából három fia született.

Magyarországról 1945-ben távozott. 6 évig a bajorországi Oberammergauban, majd 1951-től az ausztráliai Melbourneban élt, ahol mint könyvelő, műszaki rajzoló és tanár működött. Tanulmányai, könyvei főleg a magyar őstörténetre vonatkoznak de ìrt tankönyvet, regényeket, novellákat, verseket és színdarabokat is.

Napjainkban egyre több 1945-után emigrációba kényszerült értelmiségünk munkájával ismerkedhet meg a hazai nagyközönség kultúréletünk felmérhetetlen hasznára. Mely nagymértékben hozzájárul életfelfogásunk, világnézetünk megújulásához. Aminek égető szükségességét sem az őszinte és tárgyilagos "baloldaliak sem jobboldaliak" nem tagadhatnak.

Ma az ötven éves sötétségből kiszabadult értelem útkeresésének vagyunk tanúi, mindnyájan a múltat újra gondoljuk újra értékeljük mert a vasfüggönnyel együtt a múltról felépített tudásunk is összeomlott. A jelen megértéséhez, a szebb, jobb jövő megteremtéséhez nélkülözhetetlen a múlt tisztánlátása.

Ehhez a múlt becsületes és igaz megismeréséhez, újraértékeléséhez kíván a kiadó hozzájárulni, 32-évvel ezelőtt elhunyt Padányi Viktor munkájával. A két világháború között felnőtt magyar történész nemzedék egyik legtehetségesebb, legmarkánsabb egyénisége, az emigráció nagy történésze, történelem és társadalomfilozófusa volt. Alkotásai, tekintet nélkül egyesületi hovatartozásra vagy politikai felfogásra a legnagyobb elismerést váltott ki mindenütt. Munkáit a szakképzett történész gondossága mellett a lángész jellemzi. A lángészből fakadó különállás biztosította, hogy a felvetett történelmi problémákat korszakokat és eseményeket egy sajátos egyéni és kritikus megvilágításban mutatja be.

Padányi Viktor: A NAGY TRAGÉDIA

A magyar történettudományi szakirodalom ide s tova már 200 éves és kétszáz esztendő után ez a könyv az első, amely népünk honfoglalás-előtti történetét összefüggően tárgyalja. Ennek okát, részletesen és kímélet nélkül kielemezve, meg fogja találni az olvasó e mű lapjain. Ez a könyv, bármilyen hosszadalmas előkészülettel s szinte legyőzhetetlen nehézségek árán készült is, hiányos és sok sok kívánni valót hagy hátra. A szakember előtt szolgáljon azonban mentségül két nehéz körülmény. Az egyik az, hogy a szakmunka és a művelt közönséget is érdeklő szintézis két merőben különböző és összeegyeztethetetlen műfaj, s mivel az emigrációban u.n. szakmunkát kiadni lehetetlen, egy népszerűsítő összefoglalás pedig szak-alátámasztás nélkül nem érdemel hitelt, ezt a munkát kétféle szempont szerint kellett megírni s a kétféle szempont széttépte a feladatot. A másik az, hogy ezt a könyvet a szerző nem egy egyetem magyar történelmi intézetének kellőképpen felszerelt tanári szobájában s szakképzett fiatal kutatók segédletével írta, hanem egy merőben más természetű kenyérkereseti munkája mellett a pihenéséből elrabolt idejében, elmondhatatlanul nehéz, teljesen magánosan végzett és igen szűkre szabott lehetőségű kutatómunka alapján. Hogy ily körülmények között egyáltalán szabad volt-e ezt a munkát megírni, arra annak a kétszáz meddő esztendőnek a szemrehányása felel, mely alatt ezt a könyvet a magyar történettudomány elmulasztotta létrehozni.

Padányi Viktor: Dentu-Magyaria

VEZETETTEK ÉS VEZETŐK:


A társadalmakon belül érvényesülő politikai erőknek a működése, amely a liberalizmust összetevőire bontotta szét egy százesztendős tevékenység folyamán, s amelynek eredménye most, korunk nagy válságában olyan tragikusan jelentkezik Európában, sokkalta több, mint politikai, közgazdasági, vagy társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére irányuló erőfeszítés. Ez a válság egy általános, belső, lelki konfliktust is jelent.

Hogy ez a válság mennyire pszichológiai tünetként jelentkezik, mennyire belső, lelki gyökerekből táplálkozik azt semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy a kettéhasadt liberalizmus mindkét táborában ott szerepel zavaros belső tartalommal és elnyomorítva, de kétségtelenül nagy feszítő erővel, mint egy bizonyos fajta emberi önérzet követelőzését kifejező, és az egyenlőség és az autonómia eszméjére utaló jelszó, a demokrácia. A demokrácia jelszavát harsogja egy emberöltő óta minden és mindenki. Az elképesztő vagyoni és ennélfogva társadalmi színvonalkülönbséget involváló és végső elemzésben a pénz janicsáruralmát jelentő kapitalisztikus társadalmi rend liberális államának az autonómia illúziójában élő tömege éppúgy a demokráciát űzi és hajszolj a és hiszi, mint a tömegautonómia eszméjét véres terrorral gúnyoló bolsevizmus diktatúrájának az egyenlőség illúziójában élő, s önmagát az egyenlő nyomorúsággal vigasztaló proletariátusa. S ez azt mutatja, hogy végső elemzésben nem a szociális emelkedés a főprobléma ma már, hanem a vezetők és vezetettek, a szürke, sőt uniformizált és atomjaiban jelentéktelen, de együttesen rettentő erőt képviselő tömeg, meg az élet élén járó, egyénileg is tényezőkből átló, a tömegemberre nyomasztólag ható nagy immanens értékű, de aránylag kis létszámú elit pöre az, ami most a krízis tetőfokára jutott. És éppen ez a tulajdonság, t. i. itt alapjában véve nem is annyira szociális, mint inkább lélektani válságról van szó, teszi úgyszólván reménytelenné Európában a társadalmi értelemben vett, tehát a jelenlegi torz értelmezésű demokrácia zavaros, ellentmondó és szenvedélyes programjának nemcsak megvalósítását hanem annak puszta elméleti rendezését is európai szempontok szerint.

A vezetés: a saját álláspont érvényesítése. A vezetettség: idegen álláspont elfogadása. Az elsőben kisebb, vagy nagyobb mértékben benne bujkál a hatalom fogalma, a másodikban alárendelés van és engedelmességet involvál Az elsőnek egyetlen erkölcsi, ennélfogva jogosultsági alapja lehet: az álláspont helyes voltának tudata A másodiknak: bizalom az idegen álláspont helyessége iránt (vagy ha ez nincs meg, kénytelen-kelletlen meghajlás a hatalom fenyegetése előtt).

Egy idegen álláspont elfogadása bekövetkezhetik belátás alapján és bekövetkezhetik bizalom alapján. Az elsőhöz az álláspontot képviselő vezető színvonalát megközelítő értelmi színvonal és hozzáértés kell, hiszen az álláspontot meg kell érteni és ki kell értékelni, hogy a belátás élménye bekövetkezzék. A vezető álláspontjának belátás alapján való elfogadásához tehát kongeniális műveltség, sőt ha szabad ezt a kifejezést használnunk, szakértelem kell. Már pedig ez a társadalmi és politikai kérdésekhez igen kevéssé, vagy egyáltalán nem értő átlagemberben nincs meg, hiszen ez az egyes hivatásokon és szakmákon kívülálló, azokon felüli többletet jelentő műveltségi és ismeretanyagot jelent, aminek megszerzéséhez az emberek túlnyomó részének nincs és nem is lehet ideje, hisz saját szakmáját kell elsősorban jól megtanulnia, arról nem is beszélve, hogy ehhez hajlam is kell és a dolgoknak olyan magaslatokról való szemlélete, ahova feljutni nagyon nehéz.

Innen van, hogy a vezető álláspontjának elfogadása a vezetettek messze túlnyomó többségének részéről bizalom alapján történik, ha egyáltalán megtörténik. Ez a bizalom lényegében a vezetők magasabbrendűségének elfogadása és hit a jóhiszeműségükben.

Nos, ennek a bizalomnak kollektív hiánya az, ami korunk válságának mélyén fekszik.

A bizalom a vezetők iránt soha sem volt teljes az emberiség története során a múltban sem, olyan katasztrofális hiánya ennek azonban, mint ma, még soha sem volt.

A bizalom hiányáért a tömeg az elitet okolja, amely szerinte nem eléggé elit ahhoz, hogy vezetői álláspontjait bizalommal el lehessen fogadni, ez elit viszont a tömeget okolja ezért, amely túltengő önérzetében elvetette a "különb ember" princípiumát és hovatovább már csak isteneknek volna hajlandó engedelmeskedni.

Az engedelmesség kikényszerítése a régebbi korokban hatalmi kérdés volt. Ma már azonban az a kategória, amelynek engedelmeskedni kellene olyan nagy, és szervezettsége és tömegtudomása folytán olyan erős, hogy az engedelmeskedés elérésének csak egy eszköze maradt: a bizalom.

És az, ami hiányzik. Éspedig nem azért hiányzik, amiért a tömeg hiszi, hogy t. i. a vezetők kategóriája nem méltó a bizalomra, hiszen a vezetők ma sem gyarlóbbak, mint a múltban voltak, legfeljebb csak a közéjük furakodott nem odavaló elemek száma nagyobb, hanem azért, mert a vezetők mások, más kategória, mint a tömeg, s a tömeg önérzetének ez nem tetszik.

A tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint ő maga. S a "vezető", az "elit" egyik sem a kettő közül. A vezető nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a tömeg rendszerint hiába keresi a számára ismerős és így megnyugtató vonásokat.

Nagyjában a mennyiség és a minőség harcáról van tehát szó a tömeg és az elit mostani válságában. A vezetettek önérzete tiltakozik a vezetők ellen, részint azért, mert a tömeg túlbecsüli önmagát, részint meg mert a vezetőket idegennek, egy a saját kategóriáján kívülálló, sőt fölötte álló kategóriának, s így a vezetést kívülről jövőnek, ennélfogva megalázónak érzi, s azonfelül szükségképpen helytelennek Is. A minden emberben elkerülhetetlenül ott lévő hiba meglátása a tömegemberben azt az illúziót kelti, hogy ő jobban tudná csinálni, mert a tömeg mindig csak a követelményekkel van tisztában, a nehézségekkel nem. Röviden: a tömeg ereje tudatában autonómiára törekszik, mert még nem tanulta meg, hogy a vezetők és vezetettek között szükségképpeni és örök különbség van.

A vezetők és vezetettek között egyébként mindig ellentét volt a történelem folyamán. A különbség a múlt és a jelen között csupán az, hogy az elmúlt korokban a tömeg nem tudta, vagy nem merte kimondani, hogy a vezetést akarja, s ma már tudja azt, és ezt olyan természetesnek találja, hogy ki is meri mondani. A középszerűség a múltban még szégyellte azt, hogy olyat akar, ami nem illeti meg, és még önmaga előtt is illúziók mögé rejtette abbeli törekvéseit, amikor hol azt hitte, hogy a rabszolgaság és a bűn világrendjét törüli el, hol azt, hogy egy vallás bénító béklyóit töri össze, hol meg bizonyos megkülönböztető elemek alapján élvezett előjogok ellen harcolt, s nevezte ezeket a törekvéseket hol a keresztény világrend felépítésének, hol reformációnak, hol Liberté- Egalité-Fraternité forradalomnak. Korunkban azonban már eljutott az örök mozgatóhoz, a hatalom akarásához, a "Wille zur Macht"-hoz, és egyszerűen a hatalomért harcol, a vezetők, az elit ellen harcol, bárkik legyenek is azok, és megalázottnak érzett önérzete miatt harcol, pontosabban a miatt, amit megalázott önérzetének érez és tart. Az emberi lélekből addig-addig kopott a középkorban beleépített alázat, míg bűnből erénnyé nem vált a gőg, s addig-addig beszéltek a tömegnek emberi "méltóságról" a különböző korok bölcselői (és bujtogatói), míg az ember, különösen a másodrendű ember el is hitte, hogy neki "méltósága" van. Mivel pedig az élet könyörtelensége ennek rendszerint az ellenkezőjét bizonyítja, a tömeg szemében a fennálló társadalmi szerkezet, bármily legyen is az, mindig igazságtalan. A tragikus tévedés az, hogy az egyenlőség nem tény, hanem csak követelmény, s a tömeg nincs tisztában a kettő közti óriási különbséggel. Az Igazság az, hogy az emberek nem egyenlők, s a tömeg azt hiszi, hogy ez nem természetes, hanem Igazságtalanul létrehozott mesterséges állapot. A tömegek a tények és követelmények belső ellentmondásának beteges lelkiállapotába kerültek, s ez az állapot igazában egy alacsonyrendűségi érzés, a másodrangúság tudomásának dühítő élménye. A tömeg alacsonyrendűnek látja és tudja magát, s azt hiszi, hogy azért alacsonyrendű, mert egy magasabbrendű kategória van felette, más szavakkal azt hiszi, hogy csak relatíve alacsonyrendű, nem pedig abszolút értelemben az, ennélfogva ha a magasabbrendű kategóriát megsemmisíti, automatikusan magasabbrendűvé válik. Pedig az emberi társadalom szükségképpen és elkerülhetetlenül oszlik két kategóriára, eliten és tömegre, és ez mindig így volt, csak a formák és a kiválasztás szempontjai változtak időnkint: tegnapelőtt a fizikai erő, a testi bátorság, vagy e vakmerőség szelektálta ki az elitet, a vezetőt, tegnap a származás és a születés, ma a képzettség, vagy az üzleti szerencse.

Hogy a tömeg mostani, a magasabbrendű ellen törő lázadása, amit az autonómiáért folytatott küzdelemnek érez és demokratikus törekvésnek nevez, tragikus csalódást fog hozni a tömeg számára - mint ennek jelei kétségtelenül mutatkoznak is - az más kérdés. Hogy a vezetőket kiválasztó princípium temérdekféle lehet, csak éppen tömegmivolt, szürkeség, középszerűség, szóval azonosság nem lehet, mert a szelekció lényege éppen a megkülönböztetés, tehát az egyenlőtlenség, ennélfogva korunk "demokratikus" tömegtörekvésében egy katasztrofális contradictio in adiecto van, aminek meglátására a tömeg szellemi középszerűsége egyszerűen képtelen, ez megint más kérdés. A törekvés megvan, mint katasztrófát jelentő valóság, sőt, amilyen mértékben hitették el a tömegemberrel, hogy senki sem különb nála, olyan ütemben válik a törekvés egyre szenvedélyesebbé. És ez egyformán tragikus nemcsak a megsemmisítés alatt álló elitre, hanem a tömegre is, hiszen a tömegautonómia képtelenség. A vezetés csak az első sorból és csak magasabbrendűségi alapon képzelhető el. Ennélfogva ha el is kergeti és ki is irtja a tömeg a vezetők kategóriáját, akármennyire is "önmagából" adja az új vezetőket a régi "osztályidegenek" helyett, ez az új vezető kategória automatikusan és szükségképpen le fog válni a tömegről és önállósulni fog, mert a vezetés belső természeténél fogva le kell válnia és önállósulnia kell. Sőt, ha csak családostól le nem mészárolják őket, a második nemzedékben osztállyá fog válni megint, mert két elemivel lehet valakit miniszterré tenni, vasmunkásokból lehet törzstisztikart "átképezni" és tányérmosogatóból lehet valakit köztársasági elnökké emelni, de a miniszter, vagy tábornok, vagy elnök akárhonnan származik is, fiai már nem mennek el cipőfelsőrészkészítőnek, vagy váltókezelőnek. Cincinnatus példája olyan ritkaság, hogy immár 2400 év óta folytonosan emlegeti a világ, (1) és abból normát csinálni nem lehet

Az autonómia illúziójának feszültsége, tehát a vezetettek és vezetők örök pöre ennélfogva, bármilyen véres és radikális változtatás után is, szükségképpen újul ki megint és újra a történelemben, hisz a vezetés irányítást involvál és ehhez hatalmat, a vezetettség engedelmességet és alárendeltséget, s a kettő viszonya különbséget jelent formában is, lényegben is és értékben is. Ez a különbség természetesen kifejezésre is jut, és ez a különbség van kiegyenlíthetetlen belső ellentmondásban az egyenlőség-elvvel, illetőleg azzal, amit ma ezen értenek

Korunkban nem csupán a "demokrácia" fogalmát tévesztik össze az "egyenlőség" maximájával, hanem ez utóbbit még el is torzítják. Ma egészen mást értenek egyenlőségen, mint ükapáink, akik ezt a fogalmat létrehozták és egy véres küzdelem során annak érvényt szereztek,

Voltaire és Rousseau nemzedéke a maga egyenlőség-elvével egy priori és intézményes egyenlőtlenség, az emberi egyenlőtlenség világrendje és bölcselete, a született úr és a született szolga felől vallott nézet ellen tiltakozott, s az egyenlőség elvének kimondásával nem azt akarta kifejezni, hogy minden egyes ember egyenlő, hanem, hogy minden ember egyenlően ember ahhoz, ahogy ne születhessék az egyik minden alap és érdem nélkül úrnak a másik minden ok nélkül és akarata ellenére haláláig jogtalan cselédnek, hiszen mindnyájan egyformán Isten gyermekei vagyunk. Dédapáink Egalité-elve csak ennyi volt és nem több, és semmi esetre sem vonatkozott annak tagadására, hogy az egyik ember különbbé, többé, nagyobbá fejlesztheti ki önmagát a másiknál saját munkája, Isten-adta képességei meg a sors által meghatározott körülmények által.

Ez volt az egyenlőség-eszme, amely merőben más értelmet kapott a maga 150 éves élete folyamán, és a tömegember volt az, aki az egyenlőség eredeti bölcseleti fogalmából a népi autonómia politikai fogalmával összekeverve, saját vágyai és szemlélete szerint társadalmi maximát csinált.

Egy uniformizáló és igazságtalan egyenlőség-magyarázat ez, amely szerint nincs értékesebb és kevésbé értékes létező, minden ember és minden emberi teljesítmény egyforma értékű. Az emberi értékkülönbség tagadása innen indul el, s az útelágazást alig lehet észrevenni, hiszen csupán arról van szó, hogy az "egyformán ember" fogalma az "egyforma ember" fogalmával van a demokratikus dialektikában kicserélve. A harc lényege egyetlen betű, mintha csak a homousios-homoiusos kavargásának véres és szenvedélyes kora tért volna vissza.

A fogalomzavarból adódik az a fonák helyzet, hogy amennyire elképzelhető s amennyire egyszerű aránylag egy politikai demokrácia, a tömegeknek, mint politikai pártokba tömörült nemzettársadalmi kategóriáknak kollektív és közvetett uralmával - vagy legalábbis ennek az uralomnak az illúziójával - annyira bonyolult, nehéz és megoldhatatlan a "társadalmi" értelemben vett demokrácia egyéni igényű egyenlőség követelménye. Hisz a vezetőnek különbnek kell lennie a vezetettnél és a vezetés hivatásának betöltéséhez ez az egyetlen erkölcsi alap, mert ha nem különb, akkor nincs sem képessége, sem joga vezetni. Ha viszont különb, akkor máris egy másik kategóriába tartozik, és abban a pillanatban amikor egy társadalomban kategóriák, osztályok, magasabb rendűek és alacsonyabb rendűek vannak, már nincs "demokrácia", legalábbis nincs abban az értelemben, ahogy azt a tömeg szeretné és gondolja.

Ez a paradoxon vált korunk társadalmi erőfeszítéseinek borzalmas útvesztőjévé, s hogy a helyzet ilyen betegessé fajult, annak ezernyi részletvonatkozáson kívül főleg az az oka, hogy korunkban az átlagember túlértékeli önmagát és jelentőségét s ennélfogva olyan igényt táplál, ami nem illeti meg. Ez az igény a fentiekben bemutatott társadalmi egyenértéktudat, s mivel az egyenérték a valóságban egyszerűen nincs meg, azért kell azt erőszakolni.

És ez az alaptalan egyenérték-tudat az, ami a túltengő önérzet büntetéseként korunk tömegemberét rabszolgaságba viszi. Ez a tragikus paradoxon egyre láthatóbbá válik abban, hogy a tömegember általában a szocializmus felé tör és törvényszerű pontossággal diktatúrát kap. A tagadásba-vett emberi értékkülönbséget és az értékkülönbség tényéből adódó ambíció feszítőerőit ugyanis le kell küzdeni, mert ha ezt le nem kezdi a szocialista rendszer, akkor lényegében nem csinált semmit azonkívül, hogy saját párthíveit ültetgette az ancien regima után üresen maradt polcokra: ez azonban nem egyenlőség. Ha viszont leküzdi, az erőszakkal lefojtott ambíció lefojtója ellen fordul, tehát automatikusan politikai jellegűvé válik. Mivel pedig a politikai sikerek letéteményese az általában szeszélyes tömeg, amely befolyásolható, a hatalom állandósítása érdekében a tömeg politikai potenciáját meg kell semmisíteni, ez viszont a diktatúra ténye és állapota maga.

Az emberi értékkülönbségből adódó ambíció feszítő erőit a marxi társadalomban az "osztályképződés" természetes folyamatának megakadályozására az u. n. munkaversenyek útján igyekeznek levezetni, ami nem egyéb, mint a legnemesebb emberi tulajdonságnak, az ambíciónak tömegsport területére való utalása. A vasfüggönyön inneni szemlélet a bolsevizmus munkaversenyeiben csak a produkció hajszolását látja. Az egyik cél kétségtelenül ez, de a másik cél az embert ambíció lokalizálása és ezzel a társadalmi felfelé áramlás megakadályozása. Hogy a tömegből feltörő elit-ösztönöknek ilyen módon való foglalkoztatása, és általában a tömegnek egy vegetatív s szükségképpen a legalacsonyabbrendűek által meghatározott színvonalon való erőszakolt megtartása milyen mértékben és mennyi ideig fog sikerülni, azt ma még nem lehet tudni. Pillanatnyilag mindenesetre az egyenlőség probléma, legalábbis a tömeget illetően, amint látszik, a marxista társadalomban meg van oldva és ez az egyenlőség a rabszolgák egyenlősége, akik közül néhányat - megdicsérnek. Nincs azonban megoldva a marxista társadalom - elitjét illetően.

A kategorizálódás - vagy marxista dialektika szerint osztályképződés - ellen az elittel szembeni gyakorlat az, hogy a vezetőket abban a pillanatban mikor az osztállyá formálódás jelei kollektíve mutatkozni kezdenek rajtuk, megsemmisíti, marxista frazeológiával: likvidálja, s helyettük új vezetőket állít a polgárosodni kezdő vezető kategória helyére. Ennek a likvidálásnak természetesen, ha belső és veszélyen politikai ellenfeleket nem akar termelni véglegesnek, tehát fizikainak kell tennie, s a likvidáltak egész családjára kell irányulnia. Az osztályképződés folyamatának meg akadályozása tehát periodikusan visszatérő tömegmészárlásokat jelent, s ez a tény annak a beismerése, hogy az egy szinten tartott társadalom erőszakolt s természetellenes állapot. Oroszországban az 1917-ből származó forradalmi elitosztállyá fejlődésének fázisa a forradalom után mintegy két évtizeddel vált észrevehetővé, amikor a vezető kategória helyzete állapotából életformává kezdett átalakulni s ezzel egy felsőbb osztály kiformálódása indult meg: a kategória véglegesíteni akarta állapotát. Ennek a tünetnek következtében az 1936-38. évek folyamán egy általános tisztogatás indul meg a Szovjet elitjének soraiban. A tisztogatás nagyarányú, s a diktátorok kicsiny köre kivételével minden kategóriára kiterjed. A tisztogatás óriási arányú tömegmészárlást és tömegdeportációt jelent - már amennyiben a kettő között lényegi különbség van, mert a deportálások olyan helyekre és olyan körülmények közé történtek, ahol a deportáltaknak egy-két év alatt el kell pusztulniuk - és annak főbb állomásai 1936 augusztusában a Kamenev- Zinovjev pör 16 fő, és számtalan kisebb vádlottal, 1937 februárjában a Radek-pör 17 fő- és számtalan kisebb vádlottal. 1937 júniusában a hadsereg tisztogatása 9. fő és számtalan kisebb vádlottal, majd a Tuchacsevszkij monstre-pör nem sokkal utána, óriási tömegű vádlottal, végül 1938 márciusában a Bukharin-pör 21 fő- és számtalan kisebb vádlottal. (2)

Nem kétséges, hogy ez a társadalmi rend csak a vegetatív és nem politikai életet élő egynívójú tömeg és az azt korlátlan hatalommal irányító néhány oligarcha középkori állapotát jelenti. Ez van Oroszországban, s az utolsó független ember (3) letiprásával ez következett be Magyarországon is. Ez a szó betű szerinti értelmében rabszolgaság, és mint ilyen, logikus következménye az egyenlőség mai értelmezésének.

Semmivel sem biztatóbb azonban az egyenlőségi doktrína jövője a liberális társadalmi rendszer sem, amely pedig egyébként szintén demokratikusnak vallja magát. A liberális- kapitalista- demokrata világrend alapján álló társadalmakban ugyanis a régi kategóriák bomlásával és süllyedésével párhuzamosan az új kategóriák képződése máris folyamatban van s egy újfajta osztályosodás alakulása egyre tisztábban látható. Pontosan ugyanaz a jelenség ez, mint ami a középkorban lejátszódott, még a társadalomrendező princípium is ugyanaz; a hatalom, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a hatalmat a középkorban a fegyveres potencia jelentette egy-egy nemzettársadalmon belül, ma meg a gazdasági potencia jelenti ugyanezt: a pénz. A társadalomkategorizálás tevékenységét most a pénz végzi, a középkorinál jóval fokozottabb tempóban és jóval igazságtalanabbul. Mert bármennyire is nincsenek címek és rangok a liberális-demokrata világban, van becsvágy, van vagyon, vannak igények és ennélfogva nincs - egyenlőség.

Ha a szocialista egyenlőség világrendjének típusa a Szovjet, a liberális-demokrata egyenlőség típusa Amerika ahol azonban ez az egyenlőség nagyon paradox tünemény. Az amerikai polgár ugyan egyelőre még büszkélkedik vele, noha mintha egy kissé a kelleténél többet emlegetné, és mintha a saját nyugtalanító kétségei csillapítására emlegetné olyan sokat, mintha már érezné a tudat alatt, ami kívülről egyre tisztábban látszik, hogy az egyre növekvő társadalmi eltolódások során az amerikai egyenlőségnek hovatovább már csak az illúziója maradt meg. Az, hogy egy társadalomban címek nincsenek "demokráciának" még akkor is kevés, ha a tiszteletlenség polgárjoga tartozik hozzá, s ami ezen túl van, az az egyenlőség megvan abban az Európában is, ahol a tömegek most gyülekeznek az egyenlőség kivívására. A különbség a két földrész között csak annyi, hogy Amerikában a modortalanság a "standard" s ami azon felől van az már "magasabbrendű", Európában meg a jólneveltség a norma, s ami azon alul van, az alacsonyrendű. Már pedig a kettő tökéletesen ugyanaz, csak a magasság más, ahonnan a fényképfelvétel történik. lakás, ruha, műveltség, hatalom és pénztárca, szóval a színvonal ugyanúgy kategorizálódik, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy Amerikában több az autó, mint Európában és kevesebb a- zongora. Mindenesetre a társadalmi tagolódás megvan, és ez a tagolódás is el fog jutni a megmerevedés stádiumába, mint a középkori társadalmi tagolódás is eljutott.

1. Lucius Quinctius Cincinatus római polgárt Kr. e. 458-ban az eke mellől hívták el a háború tartalmára diktátornak, s ő megbízatásának befejezése után minden jutalom, vagy kitüntetés elfogadása nélkül visszatért a hatalom csúcsáról az ekéje mellé. Cincinatus azonban nem tömegember, hanem a legmagasabbrendű erkölcsi elit (aki mellesleg ellenzője volt a plebejusok jogokkal való felruházásának).

2. Talán nem jelent különösebb történetfilozófiai irányzatot megjósolni, hogy - az osztályszuggesztiók és a konzerválási hajlam jelentkezése szükségképpeni folyamat lévén amitől a második garnitúra sem mentes-ez a

fázis ismét jelentkezni fog a Szovjet belső életében és pedig az orosz elit nyugaton szerzett benyomásai következtében valamivel korábban mint az első garnitúránál. Ez az idő 1953-56 körül következik be, s vagy az 1936-38-ikihoz hasonló preventív likvidálást, vagy ha ez valamilyen oknál fogva elmaradna, gyors polgárosodást vagy forradalmat fog maga után vonni. A világ egy forradalmat illetően azért csalódott a legutóbbi háború folyamán, mert a Szovjet ezt a háborút egy teljesen friss és megbízhatóan kommunista elittel harcolt végig.

 

NÉHÁNY SZÓ A ZSIDÓ KATASZTRÓFÁRÓL

Az eltorzult német faji mítosz számlájának egyik legsúlyosabb és legtöbbször és legrészletesebben kolportált tehertétele a zsidósággal szemben tanúsított embertelen, sőt sok esetben bestiális magatartás volt, amelynek, amellett, hagy a zsidóságot kollektíve mélyen megalázta, szerencsétlen zsidók tízezrei estek áldozatul.

A zsidókkal szembeni háborús rendszabályoknak az eltűrhetetlenségen túlmenő megalázó és embertelen tendenciájára nincs mentség, még kevésbé van az ezen rendszabályok végrehajtása során bekövetkezett egyéni túlzásokra és visszaélésekre. Éspedig nemcsak, mint embertelenségre és bestialitásra, hanem mint értelmetlen ostobaságra sincs, mint ahogy nincs mentség arra sem amit a háború folyamán az oroszok és a "felszabadítás" után az oroszokkal szövetkezett zsidók, vagy amiket a német és magyar lakossággal, meg a cseh területen a visszavonulás során visszamaradt hadikórházak sebesültjeivel a csehek és a szerbek elkövettek. Az 1942 elejétől 1946 végéig eltelt fél évtized a bestialitás és a gyávaság és a csőcselékemberek tobzódásának korszaka volt, különösen Közép- és Kelet-Európa és a Balkán területén.

A háború mindkét félen igénybevett minden kétségbeesett és aljas eszközt a pusztítás és a győzelem érdekében, de az összesek között talán legaljasabb és legveszélyesebb az ellenfél becsületét megsemmisíteni akaró hazudozás és rágalmazás volt, tények felnagyítása, tények elhallgatása, torzítás, ferdítés a világközvélemény igazságérzetének félrevezetése bizonyos célok érdekében, amiket a propaganda szolgálni akart.

Ebből a veszélyes valamiből nőtt ki a maga összes elmúlt és eljövendő borzalmaival az a komplexum is, amit úgy nevezünk: zsidó tragédia, és az is, amit úgy mondunk: zsidó bosszú.

tovább

A bejegyzés trackback címe:

https://kkbk.blog.hu/api/trackback/id/tr131689809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása