KáKánBéKa
Egyik hétvégén egy barátomat látogattuk meg. Régóta ismerjük, és jól megértjük egymást, most mégis megleptük egymást. Szóba került hol lakunk, és mondtam neki, hogy van az utcában a közelünkben egy cigány család, arról meg lehet ismerni a környéket. Ezen kicsit meglepődött, aztán ahogy szó szót követett, rájöttem, hogy alapból védi a cigányokat. Aztán ahogy elgondolkoztam a dolgon, és be kellett ismernem, hogy ez nem is meglepő.
Két oka lehet ennek a gondolkodásmódnak:
- Az első: nem lakik a közelükben cigány. Ha kinéz az ablakon, nem látja a batár nagy fekete kocsival furikázó munkanélküli cigányt, akinek a kölykei a szomszédba járnak át pumpáért, telefonálni, darálót kérni, és sorolhatnám. Nem hallja nyáron az éjszakába nyúló mulatozásukat – szegény nyomorgó munkanélküliek, csak sajnálni tudom őket –; nem zavarja a cigánykölykök – és gyakran a felnőttek – artikulátlan ordítozása; nem ébred arra este tíz körül, hogy a családfő hazaért a kocsival, és nyomja a dudát mint az állat, mert dagadt seggét ő ugyan ki nem emeli a kocsiból, hogy kaput nyisson; nem látta a kölyküket a rendőrség előtt, ahová rablásért idézték be…
- A másik: kocsija van. Nem jár pályaudvaron, nem találkozik részeg cigány bandákkal, akik üvöltözve, kötekedve vonulnak végig a munkából hazafelé igyekvők között; nem látja napi szinten játékgépezni őket – cigi, pia, játékgép, erre mindig futja szegény hátrányos helyzetű, nyomorgó népnek –; nem őt zavarja a buszon cigányzenét bömböltető mosdatlan – büdös – cigánykölyök, és hadd ne folytassam. Az ember saját hazájában válik hontalanná, mert ezeknek a jöttmenteknek sokkal több joguk van, mint nekünk, dolgozó, adófizető állampolgároknak.
Összefoglalva: barátom nem érintkezik velük nap mint nap. Ennyi elég ahhoz, hogy teljesen téves véleményt alkosson a cigányságról, mint etnikumról. Ennyi elég, hogy általánosítson, csak épp az ellenkező irányba; és ezért érdekes módon senki nem támadja, sőt meg is simogatják a buksiját. Pedig a „cigányok ugyanolyan emberek, mint mi, vannak köztük is bűnözők és rendesek” szöveg ugyanolyan általánosítás, mint a „minden cigány bűnöző” című lemez.
Azért azon is el kellene gondolkozni, miért utálják a cigányokat a benzinkutasok és a pultosok egyöntetűen. Talán mert napi tapasztalataik vannak velük kapcsolatban.
Életem folyamán egyvalamit sikerült megtanulnom: csak a saját szememnek hiszek, és ez cigányügyben is igaz. Amíg napi szinten öt-tíz cigányok által elkövetett bűncselekményt találok a hírek között, amíg a cigányok fent leírt viselkedésmintái nem változnak meg – úgy, hogy napi tapasztalat szintjén is érezhetővé váljon –, addig ott rúgok az őket védőkbe, ahol tudok. Nem hazugságokkal, nem rosszindulattal, hanem tényekkel, igazsággal.
Mert meggyőződésem, hogy ha ezt a kérdést nem tesszük helyre nagyon gyorsan, akkor az ezeregyszáz éves Magyarország nem lesz ezerkétszáz éves. Akkor rövidesen nem lesz Magyarország sem. És ehhez nem csak a cigányok fejében kell rendet tenni, hanem a magyarok fejében is. Valamiért úgy érzem, ez lesz a nehezebb.
Utolsó írka