Nem akarok tényekről beszélni. Érzésekről akarok szólni, hangokról, egy hangulatról, amely olyan asszociációkat hoz elibénk, hogy jó néhány azóta született generációnak is ugyanazt közvetíti: a második világháborút.

Pedig nem esik itt szó hadműveletekről, megnyitott frontokról, előretörésről, visszavonulásról.

És mégis, itt van a fülünkben egy recsegő világvevő rádió el-eltompuló, újraviszzaerősödő hangja. Radio Belgrád adása, minden este 9:55 órakor.. Egy dal hullámzik az éteren át a meggyötört katonákhoz, bármely harcoló félhez is tartoztak.. Egy dal, amelyet mindkét ellenséges szövetség katonái hallgattak. Akkor még az angolok is németül, és mégis lenyűgözte őket ez a kis banális románc, ami nem mondott semmi nagyot, nem jelölt ki hadi célt, nem volt katonai mars. A botor, balga emberi szívekhez szólt, amely úgy látszik, ilyen egyforma, hiába hogy ellenségként szembenállnak.

Lili Marleen, Lili Marlen, sokféleképpen írták a dal címét, lefordították több nyelvre is. Lale Anderson énekelte a dalt eredetileg, és a belgrádi rádió közvetítette. Később a híres díva, Marlene Dietrich is előadta németül és angolul is.

https://www.youtube.com/watch?v=r9hW7dMWqjs

Based on a German poem of 1915, this song became the favorite of troops of every tongue and nation during the Second World War, both in translation and in the original German. A curious example of song transcending the hatreds of war, American troops particularly liked Lily Marlene as sung by the German-born actress and singer, Marlene Dietrich

Lili Marlene - Original version

Vor der Kaserne vor dem grossen Tor
Stand eine Laterne, und stebt noch davor,
So wolln wir uns da wiedersehn
Bei der Laterne wolln wir stehn,
Wie einst Lili Marleen, wie einst Lili Marleen.

Unsre beide Schatten sahn wie einer aus.
Dass wir so lieb uns hatten, das sah man gleich daraus
Un alle Leute solln es sehn,
Wenn wir bei der Laterne stehn,
Wie einst Lili Marleen, wie einst Lili Marleen.

Schon rief der Posten: Sie blasen Zapfenstreich
Es kann drei Tage kosten! Kam'rad, ich komm ja gleich.
Da sagten wir auf Wiedersehn.
Wie gerne wollt ich mit dir gehn,
Mit dir Lili Marleen, mit dir Lili Marleen.

Deine Schritte kennt sie, deinen zieren Gang
Alle Abend brennt sie, mich vergass sie lanp
Und sollte mir ein Leids geschehn,
Wer wird bei der Laterne stehn,
Mit dir Lili Marleen, mit dir Lili Marleen?

Aus dem stillen Raume, aus der Erde Grund
Hebt mich wie im Traume dein verliebter Mund.
Wenn sich die spaeten Nebel drehn,
Werd' ich bei der Laterne stehn
Wie einst Lili Marleen, wie einst Lili Marleen

----------------------------------------------------------------------------
Lili Marlene - English version

Underneath the lantern by the barrack gate,
Darling I remember the way you used to wait;
'Twas there that you whispered tenderly,
That you lov'd me, you'd always be,
My Lilli of the lamplight,
My own Lilli Marlene.

Time would come for roll call time for us to part
Darling I'd carress you and press you to my heart.
And there 'neath that far off lantern light
I'd hold you tight we'd kiss goodnight,
My Lillie of the lamplight,
My own Lilli Marlene.

Orders came for sailing somewhere over there,
All confined to barracks was more than I could bear;
I knew you were waiting in the street,
I heard your feet, but could not meet,
My Lillie of the lamplight,
My own Lilli Marlene.

Resting in a billet just behind the line
Even tho' we're parted your lips are close to mine,
You wait where that lantern softly gleams
Your sweet face seems to haunt my dreams,
My Lillie of the lamplight,
My own Lilli Marlene.

Hans Leip and Norbert Shultz and Tommie Connor

For more information, see The Saga of Lili Marlene

Hogyan lehetett az, hogy szembenálló, harcoló felek katonái, este lefekvéskor alig várták a belgrádi rádió adását, a minden este elénekelt Lili Marlen-t? Ha belehallgatunk bármely előadóművész által énekelt variációjába, azonnal megértjük. Katonák, akiknek lehetett bármilyen az anyanyelvük, tábori ágyon fekve, szeretteiktől, kedvesüktől, fiatal feleségüktől távol, fáradtan álmodozhattak. Talán ez volt az egyetlen varázslat, ami visszavitte őket egy régi világba, ahol nőknek udvarolhattak, női kar fonódott nyakuk köré, szerelemes suttogások édesítették az életet. Az életet, ami a fronton a túlélés lett: megfosztva minden széptől, emberi érzéstől. Ezért vált egy kissé Lili Marlene háborúellenes himnusszá.

Göbbels nem szerette ezt a dalt, ő tudta, miért nem. Be is tiltatta annak hallgatását. Rommel, az afrikai német hadtest parancsnoka megkedvelte a dalt és engedélyezte katonáinak, hogy minden este hallgathassák. Göbbels beletörődött.

Ez a dal vezette vissza a behívott katonákat, ahova mind szerettek volna visszatérni: haza, a béke világába, ahol van zene, nő, gyerek, család, vagy kedves.

Az emberi világ, az otthon, német és amerikai katonáknak egyaránt.

Szegény katonák, akiknek utolsó álmodozó vigasztalás az életükben Lili Marlene maradt, mert nem térhettek többé vissza oda, ahova vágytak.

Istenem, hány magyar katona hallgatta ugyanilyen érzéssel Karádyt? Vajon hányan akartak háborúba menni közülük? Nem volt menekvés, dezertőrnek statáriális kivégzés járt. És hát hova bújt volna a dezertőr még a háború elején, közepén? Egész Európa front-front hátán. Örülni lehetett a mindennapi kenyérnek, este egy priccsnek, és az álomédes, a katonai tábortól messzeringató dalnak: a Lili Marlene-nek.

Egy link a Wikipediából:

http://en.wikipedia.org/wiki/Lili_Marlene

Ne feledjük, a mi katonáink sem akartak elesni valahol Muszkaföldön…Az amerikai partraszállók Normandiánál is élni akartak, túlélni, hazatérni. Ahogy a német katona is vissza akart jutni élve Gretchenéhez.

Minden oldalon besorozott életerős fiatal férfiak harcoltak, mert muszáj volt, nem volt választás. Pedig ők élni, túlélni akartak volna, és tudták, sokan közülük nem térnek haza.

Bárhol is látsz egy névtelen vagy névvel ellátott világháborús síremléket, gondolj rájuk. Simítsd végig a fejfáját annak az ismerős-ismertlennek, ha látsz olyat hogy: élt 19 évet. Hasítson a szívedbe valami olyasféle érzés, amely nem válogat: halálba küldött fiatal férfiak tömegei, akik élhettek volna. Gyermekeik születhettek volna, akik sohase születnek már meg. Legyen az magyar, német, bosnyák, vagy amerikai katona.

Talán reménykedve hallgatta még előző este Lili Marlene-t, hogy ő megússza, hazamegy.

És eltávozott örökre, fiatalságával, emberi vágyaival együtt. A föld válogatás nélkül befogadta őket.

Zúgjon a fülünkbe Lili Marlene és emlékezzünk rájuk, akiknek neve nem ért sokat, mert életük olcsó volt. Egy jelentőség nélküli név egy katonai behívón.

Gondoljunk, ha ritkán is, rájuk. Nem menjünk el érzéketlenül egy világháborús katonai sír mellett. Ennyi jár nekik is.