1999-ben egy huszonéves* amerikai "gazdag szülők elkényeztetett gyereke" típusú ficsúr azt hitte, ő szarta a szingapúri spanyolviaszt és randalírozott az utcán, kirakatokat és autó-szélvédőket tört be.
Elkapták, 8 hónapot kapott és minden nap végigverték. Napi tízet a valagára, így:

 Clinton személyesen járt közben miatta a korábbi miniszterelnöknél, ki nyugdíjazása  után is a legtiszteltebb politikus volt Szingapúrban:
Lee Kuan Yew (kinek nyugdíjasként kitalálták a "senior minister"-i tisztséget, melyet 2004-ig töltött be) azt válaszolta Clintonnak:

"Ha Amerika nem tudja megnevelni fiait, ne engedje őket külföldre!"  

És a ficsúr szépen letöltötte a rá kimért 8 hónapot.

 Minden másban is ilyen kőkemények Szingapúrban.

A Szingapúri repülőtér érkezési homlokzatán, ki volt írva angolul óriási betűkkel:

 "HA KÁBÍTÓSZERT TALÁLUNK NÁLAD, HALÁLLAL BÜNTETÜNK !"

A szingapúri városállamban a törvény rendkívül szigorú és egyértelmű: "Aki betöltötte a 18. életévét, és akinél legalább 500 gramm marihuánát, vagy 15 gramm heroint találnak, az kábítószer-kereskedőnek tekintendő, és halállal kell büntetni. De nem csak a kábítószer-kereskedelemmel, hanem a fegyveres rablással és más bűncselekménnyel (gyilkosság, gyilkossági kísérlet, kalózkodás, fegyverkereskedelem, váltságdíj fejében elkövetett emberrablás stb.) összefüggésben is érvényben van az országban a halálbüntetés." A lakosság számát tekintve világviszonylatban Szingapúrban a legnagyobb a büntetésül kioltott emberi életek aránya. 1991 óta legkevesebb 420 személyt végeztek ki. (Nincs is kábítószerfogyasztás az országban...)

De más, kevésbé fontosnak tűnő esetekben is rettentő szigorúak, pl. tilos rágózni. Bő egy évtizeddel ezelőtt hadat üzentek a rágóguminak is, azzal ugyanis tele voltak a járdák, ami a csikknél is kellemetlenebb (egy eldobott csikkért több száz dolláros pénzbüntetést kell fizetni, a visszaeső pedig akár rács mögé is kerülhet), mert az ember cipőtalpához ragad és akár balesetet is okozhat. A szingapúri hatóságok a legradikálisabb megoldáshoz folyamodtak: 1992-ben megtiltották a rágóguminak nemcsak a forgalmazását, hanem még a behozatalát is, és a tilalom megszegőivel úgy jártak el, akár a csempészekkel.

  A közelmúltban Szingapúr kereskedelmi egyezményt kötött az Egyesült Államokkal és ennek keretében bizonyos jogharmonizációkra kényszerült. Így például ismét engedélyezte a rágógumi importját, de a sokat vitatott cikket ezentúl is csak korlátozottan szabad forgalmazni. Meglepő módon a csemegét a gyógyszertárak árusítják, de a patikusok csak fogorvosi recept ellenében szolgálhatják ki a vásárlókat.

Sok más esetben is ilyen nézet uralkodik: Jelentős bírságot (500-1000 szingapúri dollár, ami kb. 300-600 USD-nek felel meg) kell fizetniük a nem kijelölt helyen dohányzóknak, a szemetelőknek, a különböző módon közmegbotránkozást okozóknak. Az igazságszolgáltatás Szingapúrban még ma is alkalmazza az angol gyarmati időkből fennmaradt botozást.

Az eredmény:

Szingapúr Ázsiában – de az egész világon is- az egyik legbiztonságosabb országnak számít. A közbiztonság kimondottan jó. Ráadásul a nemzetközi felmérések alapján ez az ország a legkevésbé korrupt.

 Ha nem is vagyok az ekkora szigor híve, de az egyértelmű, hogy a jelenlegi magyarországi szabályozás a közbiztonság fenntartására alkalmatlan. Bár igaz, az alkotóknak nem is a közbiztonság fokozása, hanem éppen ellenkezőleg, annak lezüllesztése volt a célja, hogy mocskos céljaikat elérhessék. Nem is fognak sosem úgy járni, mint Lee Kuan Yew. De Magyarország sem fog sosem oda jutni, ahova Szingapúr (A világon az egyik legmagasabb egy főre eső GDP, nincs faji feszültség a különböző népcsoportok között, az egészségügyi rendszer a leghatékonyabb a világon, stb.), ugyanis mindezek előfeltétele a rend. Igaz, a jelenlegi törvényalkotóknak egy ilyen Magyarország nem is az álma, hanem a rémálma...

Ajánlom mindenkinek: Tekintetes Úr: Rendet

* Nem 1999-ben történt, hanem 1994-ben, a ficsúr Michael Peter Fay, nem tizet kapott a hátsójára, hanem 4-et (Clinton közbenjárására csökkentették le hatról) és nem minden nap, hanem csak egyszer, nem nyolc hónapra ítélték, hanem négyre, de kellett még 3500 szingapúri dollár (akkor 2214 Usa dollár) pénzbüntetést fizetnie. (Az amerikaik hőbörgésére a szingapúriak utaltak az Egyesült Államokban már akkor rendszeresen előforduló iskolai lövöldözésekre, és azt tanácsoltak nekik, hogy talán a saját problémáikat oldják meg és ne másokat oktassanak ki, hogy azoknak mit kellene csinálniuk.) 

Köszönjük a korrekciót postabélyegnek és Norbicseknek!