KáKánBéKa
Verseket írok,
S nem értem az irodalmat,
Szerelemről beszélek,
De tán sose adtam.
És van egy életem,
Földem, anyám, fellegem.
Minden reggel felkelek,
S csoda ha emlékszek…
Barátokkal beszélek,
S értenek a süketek,
Mégis aki bennem él,
Pont az nem érti meg.
Háborúról ítélkezek,
És szidom aki hazug,
De fegyvert még nem fogott kezem,
S elmém azt érveli, mit sose tanult…
Ej te embere világnak,
Egy vagyok, gyengén a bátrak.
Vígasztalom magam,
És a napok csak mennek,
Irodalom s a hadak,
Barátok, s szerelmek?!
Lefolyik mind bennem s énvelem,
És mint kiben mindig meg volt,
Sose élt, a föld engem majd úgy temet…
Utolsó írka