volt egy kis vitánk Sohonyai költő úrral, szeretne tag lenni és megjelentetni itt a verseit.

ezért döntsétek el ti, hogy szeretnétek-e olvasni a verseit. a kommentbe itt, ez korekt megoldás szerintem, múltkor sok dicséretet kapott

 

Dávid s Góliát

 

Dávid vagyok s Góliát,

Parittyakővel, hiú óriás.

Állati ösztönnel hiszem emberi fenséget,

Élet kérdéseiről vakarom fejemet.

Hitler vagyok, és gondolataim mint Márai,

„Egy rongy szivárvány alatt”, igen, akár Ady.

„S nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,”

Magyarul vagyok Radnóti is, és a nemzet…

És vágyok egy nőt,

Ki egyetlen szóban testet ölt,

S mit kérhetnék, mondanék végleg?

Velem született az élet, s egy végzet…

 

 Erőltettett

 

Erőltetetten kaparom össze,

Erőltetett memoárokat,

Erőltetem eszemet higgye,

Erőltetett világ szilánkokat.

Erőltetetten nyitod ki te is szemed,

Erőltetetten mozdul kezed,

Erőltetett lett minden tett,

Erőltetett, őrölt menet.

 

Erőltetetten áll parasztház múltja,

Erőltetve javítaná jobbágy, de nem tudja.

Erőltetetten szoptat már az anya,

Erőltetetté tette dolga, sehol egy dajka.

Erőltetetten veszed falatot szádhoz,

Erőltetett hinned reményt is már,

Erőltetetten unod hű lenni hazához,

Erőltetetté vált kimondani a Miatyánkot!

 

És erőltetett megfelelni e kurva földnek,

Erőltetett eltartani mi te szülötted,

Erőltetett kimondani mi vagy,

Erőltetett felemlegetni a múltat…

 

Hát erőltetve kaparom össze,

Erőltetett memoárokat,

Erőltetve írom ide,

Erőltetett por s hamu szilánkokat.

S te is erőlteted szemed,

Erőltetve se mozdul már kezed,

Felesleges ezeknek már minden tett,

Erőltetett, erőltetett…