jó ez a vers?

@tesz-vesz: Azt nem tom, de ha tényleg meghalt egy derék kutya, azt nagyon sajnálom.
Én az első kutyánkat még ma is szemeim előtt látom, ha fel akarom idézni alakját. Nagyon akaratos, uralkodásra született keverék eb volt. Középtermetű, Morzsának hívták, kiválóan úszott, a vízben a hattyúkkal cicázott szó szerint, de a hattyúk csak bolondították:)
Felmászott akármilyen magasra, pedig ezt ebeknél külön oktatják. Ő magától tudta. Rohant felfele kilátókon, mint a szélvész...
Minden nagykutyába belekötött, és olyan ügyes volt, hogy alulról harapott a másik kutya marjába, belecsimpaszkodva, az meg alig tudott hozzáférni:) Csupa varrás-stoppolás volt az a kutya...Ha mégis egy 50 kilóval nagyobb kutya legyőzte, nem lehetett megvigasztalni, bebújt a házába, alig tudtuk kivonszolni, hogy orvoshoz vigyük, mert szégyellte a vereségét.
Kutyában talpig férfi volt, ráadásul győzelemre született...Nem tűrte a kudarcot, ha tehette, nem feledett és revansot vett:)
A sok varrás, toldás-foldás persze rengeteg pénzünkbe került.

Aztán gyáván valaki az azóta betiltott B58-as permetszerrel megmérgezte. Szörnyű volt a halála, az állatorvosunk állapította meg, mivel mérgezték meg. Egy hétig küzdöttünk az életéért. Ha bizonyosan tudtam volna, ki volt, nem állok jót magamért, az biztos. Egy kutya élete is élet. Egy kutya is érez és megérzi a halálát. Aki elkövette, annak csak szívből azt kívánom, tudja, hogy mondjuk egy héten belül meghal. És amúgy még élhetett volna. Csak ennyit, semmi többet. Az óhajom bármikor teljesülhet, nem kell most és ma. Eljön lehet annak is az ideje. Néha az úristen nagy Rendezőnek bizonyul.
Tapasztaltam.