Átfogó, természettudományos kutatás mindeddig nem folyt a madijar (magyar) törzzsel kapcsolatban. Ezért 2005 ben elkezdtem szervezni egy a torgáji magyar törzset vizsgálandó expedíciót.


2006 májusában Professzor Orazak Ismagulov antropológus, akadémikus meghívásának jóvoltából két hetet tölthettem el Almaty-ban (Kazakisztán régi fővárosában). Értékes kutatónapokat tölthettem el a Kazak Állami Múzeumban, és sok kiváló szakembert megismerve rengeteg információt gyűjthettem be, többek között a madijar törzsre vonatkozólag is. Ismagulov professzor is megerősített abban, hogy a magyar törzs esetében valószínűleg többről lehet szó, mint a véletlen egyezés a két nép nevében.


Hazaérkezésem után, nagy lendülettel fojtattam a torgaji expedíció előkészületeit.


Végül 2006. szeptemberében, mint a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának kutatója, a Kazak Központi Állami Múzeummal együttműködve, egy három hetes tudományos expedíciót (antropológiai vizsgálatok és mintavétel DNS vizsgálatokhoz) indítottam a kazakisztáni Kosztanaj megyében (Zhangeldi járás) elterülő úgynevezett Torgáj-vidékre. Általános célnak jelöltük ki a Madjar törzsi terület feltérképezését, annak megállapítását, hogy a madjarok hány településen és hozzávetőlegesen mennyien élnek, milyen körülmények között (település szerkezeti, szociológiai és demográfiai szempontból), valamint milyen hagyományokat őriznek.


Az expedíció tudományos célja részletes antropológiai felmérés (fej és arcméretek, szinkomplexió vizsgálat, taxonómiai elemzés, antropológiai fotóalbum készítés) a Torgaj vidéken élő madjar törzs körében, és lehetőleg minél több településen, minél több személyt bevonva genetikai minta vétele a törzs tagjaitól.


Az expedíció


A sok szervezés és előkészítő munka után végül 2006 szeptember elején útnak indult az expedíció Almaty-ból (Kazakisztán régi fővárosa), egy terepjárónyi felszereléssel és négy résztvevővel. A kutatócsapat tagjai voltak: Ainagül Ismagulova (antropológus), a Kazak Központi Állami Múzeum tudományos munkatársa, a híres Orazak Ismagulov akadémikus (antropológia professzor) leánya, Répássy Miklós Kazakisztánban élő magyar üzletember, régiségszakértő és restaurátor, Kajrát Bibek kazak sezsere szakértő és tolmács és Bíró András Zsolt (antropológus), az expedíció vezetője.

Az induláskor nagyon kevés és ellentmondásos információval rendelkeztünk a madjar törzsről, valamint arról, hogy pontosan mely településeken élnek. Avval kapcsolatban sem voltak ismereteink, hogy miképpen fognak fogadni minket. Néhány kazakisztáni kollégánk is szkeptikus volt és azt próbálták ecsetelni, hogy elég „vad vidék” a torgáji terület és nem rajonganak az idegen látogatókért az ottaniak. Sokan arra figyelmeztettek, hogy elég zárkózottak arrafelé az emberek és muszlim hitük révén sem örülnek, ha fényképezik őket. Azt pedig, hogy a szájukba nyúljak mintavétel végett, (száj nyálkahártya kaparék vétele a DNS vizsgálatokhoz) többen megmosolyogták kazak ismerőseink közül.

 
Utazásunk második napján egy másik autóval csatlakozott az expedícióhoz Zsanat nevű kísérőnk, akinek feladata az volt, hogy kövesse a terepjárónkat és az estleges nehézségek, vagy szerelések alkalmával segítsen. Ahol véget érnek a kiépített betonutak, illetve ahol szinte lakatlan sztyeppei vagy sivatagi területeken megy az út, mindig két járművel lehet csak hosszútávon utazni, hogy segítséget lehessen kérni, ha valami probléma adódik, vagy el lehessen jutni egy településre alkatrészért, szerelőért, vontató járműért stb. Vannak olyan zónák, ahol száz kilométereken belül nincs állandó lakott hely!


Három napos, néhol viszontagságos sztyeppei utazás révén érkeztünk el Arqalik városába (a Torgaji-terület peremére). Ott a törzsi terület közelében elkezdtünk madjarokat keresni a városban. Azt tudtuk, hogy jó néhány madjar család él ebben a városban, akik az utóbbi évtizedekben a munkalehetőség miatt költöztek be a környező vidékről.

A szerencse mellénk szegődött, mert a második arkaliqi napunkon megismertük Kurmangazi Sokpituli-t, aki a Megyei Elektromos Vállalat vezérigazgatója és mellesleg madjar, a törzs vezetőinek tagja, az egyik legjobban megbecsült ember a vidéken. Kurmangazi nagyon meglepődött, hogy magyarok érkeztek oda, de azonnal óriási szimpátiával fogadott minket és rögtön az ügy mellé állt! Az első két napon jött is velünk és saját autójával mutatta az utat az első „madjarlakta” falvak felé! Errefelé már nincsenek útjelző táblák és sok helyen magát az „utat” is nehéz megtalálni.


A további napokban a navigáció volt az egyik legnehezebb feladat. Mindez azonban már nem zavart minket, mert „megtaláltuk” a törzset, és ami a legfontosabb: minden képzeletet felülmúló szeretettel fogadtak bennünket, szinte mint egy távolból most hazatérő rég nem látott rokont! Az első meglepetésen túl, mindenhol vendégül láttak minket, és szállást adtak.


Néhány óra ismerkedés után elmondtuk az utazásunk tudományos célját is. Az akszakállok (helyi idős-bölcs vezetők/ jelentése: ősz-szakállok) megérezték ennek jelentőségét és mindenhol segítettek lebonyolítani a vizsgálatokat és az antropológiai fotóalbum elkészítését. Így minden településen elvégezhettem az antropológiai méréseket (fej és arcméretek felvétele, szinkomplexió elemzés) és a szájnyálkahártya kaparék levételét. A törzs minden tagja segített abban, hogy mindenkihez eljussunk, vagy mindenkit elhozzanak a vizsgálatok helyszínére.

Összességében három hetet töltöttünk a törzsi területen, a madjarok között élve és minden településre elutaztunk, ahol madjar családok laknak. Összesen 16 települést kerestünk fel, majdnem 3000 kilométert utazva csak a törzsi területen.
Az expedíció így rendkívül sikeresnek mondható, mert minden célkitűzését megvalósítottuk. A törzs szinte minden családját vizsgáltuk (mármint akik a törzsi területen laknak) és szinte minden elérhető férfi tagjától vettünk genetikai mintát (azért csak a férfiaktól mert a genetikai vizsgálat során, Y-kromoszóma analízist végeztünk el a populáció genetikai összehasonlítások végett). Kazakisztán történetében most fordult elő először, hogy egy törzset (még ha az igen kis létszámú is) szinte teljes egészében, reprezentatív módon megvizsgáljanak tudományos módszerekkel.

A későbbiekben a szimpátia sok esetben mély barátsággá szövődött. Bíró András Zsoltot az a megtiszteltetés érte, hogy a törzsi tanács tiszteletbeli tagjának választották. Az expedíció hazatérése után is folyamatos maradt a kapcsolat a törzs vezetőivel (levelezés), valamint a különböző (néha igen messzi) települések madjar vezetői is napi kapcsolatban maradtak egymással, és ez elindított egy szervezési folyamatot. 2006 novemberében Bíró András kutató és Répássy Miklós Kazakisztánban élő magyar üzletember meghívására néhány, madjar törzsi vezető Almaty-ba látogatott, ahol néhány nap alatt együtt elhatározták, hogy megszervezik a madjar törzs nagy találkozóját. . .