Tollas Tibor
Vízválasztó
A hegy gerincén ért az alkony,
Köröttünk két nagy óceán.
Vizeink kelet, és nyugat
Lejtőin keresnek utat,
Én állok az idők falán.
Nézem, mint Pompeji pusztulását,
A virrasztó, hű katona.
Partunkat mossa mindkét tenger.
Magyarnak így marad az ember,
Ha nem tartozik sehova.
Utolsó írka