Az 1000. Magyar Világhíradó a kitűnő Páger Antal konferálásával. A rövidfilm összefoglalót ad az 1920-as 30-as évben történtekről. vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó bevunulásáról Pestre, Gömbös Gyula miniszterelnőkségéről, a leventeképzés beindulásáról, a kétkamarás parlament felállításáról, továbbá a büszke nemzeti öntudat szükségességéről és a revizionista törekvések alapjairól. A film kötelező anyag minden nemzetét féltő fiatalnak, hogy csak jót tanuljanak a műltból.

Páger Antal (Makó, 1899. január 29. – Budapest, 1986. december 14.) magyar színművész.
 

Iparoscsaládban született Makón, apja csizmadia volt. Hét testvére közül négy korán meghalt. Édesapja számára az iparosság nem kifizetődő akkoriban, így a pénzügyigazgatósághoz megy altiszti állásba, hogy valamelyest biztos ellátást tudjon gyermekeinek nyújtani. Szigorú, rabiátus ember lévén, az ifjú Tóni gyerek művészi hajlamai iránt nem mutat túl sok megértést

Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát is (Páger 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe). Később ezt a jelenetet felidézve, az ő kérésére illesztik bele a "Hattyúdal" című filmbe, hogy "az apám a fiumei postamester széttörte a hegedűt és ezzel széttört mindent, talán hegedűművész is lehettem volna, ha hagynak tanulni. Aki látta a "Hattyúdalt", visszaemlékezhetik rá, ez így került bele a Hattyúdalba."

Az érettségit követően Pestre ment továbbtanulni. Az elhatározást finanszírozandó lakatossegédként dolgozott, majd aratómunkásnak állt, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az orvosi karon nem volt már hely, így a jogi karra iratkozott be. Az évnyitóig visszautazott Makóra, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek.

Az első világháború alatt Olaszországban szolgált. Utána visszakerült társulatához Székesfehérvárra (1919-1922), majd játszott Kecskeméten (1922-1924), Pécsett (1924-1925). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925-1926-os évben, majd 1926-1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Szegedről Beöthy hívta 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban töltött el egy-egy munkával teli évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott.

A színházi szerepek mellett kedvelté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dayka Margittal a főszerepben eljátszotta a "Piri mindent tud" című film egyik főszerepét, ám a film óriásit bukott. Úgy gondolta, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. Az 1944 előtti filmek egyik legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. "Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt." - vallotta egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere, a kevés próbával, tökéletes alakításokat, és kevés korrektúrát, új felvételt igénylő színészi munkát értékelte a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók, és stúdióbérlési felárak folytán jóval nagyobb előállítási költséget jelentettek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig volt lehetőség. A filmvállalkozók inkább vállalták a magasabb, ún. "sztár-gázsit" is, mint a néhány napos felvételcsúszást. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelentek meg annyiszor a filmvásznon az akkori legnagyobb színészeink, így közöttük Páger is.

1933-ban ismerkedett meg feleségével, Komár Juliskával, akivel rövidesen házasságot kötött. Ekkor vették meg a Páger-villát, majd itt születtek meg lányai, Judit (1940) és Júlia (1942).

A háború előtt a művészvilágban jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepet vállalt. Egyik pártba sem lépett be, de színészi hírneve botlásait is felnagyította. Végül elmenekült a fővárosból, majd 1944 végén családjával együtt az országból is. 1945-ben belügyminiszteri rendelettel mind a 112 filmjét irredentizmus vádjával indexre tették és megtiltották azok további forgalmazását.

egy másik forrás szerint:

Egész életében ügyel arra, hogy személye és magánélete ne kerüljön túlzottan reflektorfénybe, viszont jó érzékkel tudja, hogy azért neve, a vele készült riportok sora révén, kellő számban forduljon elő a lapokban.
A különböző politikai körökből érkező "dörgölődzést" ellenszenvvel kezeli, igaz kezdetekben jobboldali "szimpatizáns", bár semmilyen pártba nem lép be. Egyre nagyobb riadalommal szemlélte a front közeledtét 1944-ben. Miután exponálja magát néhány toborzó gyűlésen a szélsőjobboldal mellett, jobbnak látja, családját mentve, vidékre költözni. Összepakol és villáját, ingóságainak jó részét hátrahagyva, a vas megyei Pornóapáti községbe költözik, inkognitóban. Egy ismerős házában élnek Pornóapátiban, innét jár be Sopron, Győr, Szombathely színházaiba egy-egy előadásra, úgy hogy nem tudják, merről jár be dolgozni. "A bombázások nagy korszaka volt ez. Szombathelyre, Győrbe, Sopronba. A nagy bombázások mindig ott értek... mindig félbe kellett hagyni az előadást. Én soha óvóhelyre nem mentem. Elszántság volt bennem: engem baj nem érhet. Ebből ki fogok lábalni. Engem nem érhet bomba... semmi! Én mindent lerázok."

Páger jobboldalisága

Tévéinterjú írott, lejegyzett részlete:
Riporter: ...Párttag volt?
Páger: Én semmiféle pártnak nem voltam tagja.
Riporter: Sohasem?
Páger: Még csak közel sem mentem párthoz.
Riporter: Mégis, hogy keveredett bele?
Páger: A pártok jöttek felém... ez is, az is.
Riporter: ...mint nagyon népszerű színészhez?
Páger: Mert nagyon népszerű voltam. Nekik volt fontos, hogy úgy viselkedjenek. Például lapok támadtak oktalanul... a jobboldali lapok akkor megvédtek. Ez volt a baj, hogy úgy megvédtek, hogy emiatt kellett elmennem.
Riporter: Tagadhatatlan, hogy az ország első férfiszínésze, aki ráadásul minden idegszálával erőteljes és igaz népvonalat képvisel, fölhasználható bizonyos politikai demagógiára. Van-e a színésznek ilyenkor felelőssége?
Páger: Van. Oda kellett volna állni és...

Pornoapátiban megkeresik, és közlik vele, hogy a német állam a nyugatra menekült magyar és egyéb művészekkel, zenészekkel, színészekkel együtt vendégül látja Hofgasteinben, ahol ragyogó ellátásban lesz részük... "Azt mondtam: szó sem lehet róla, én a német államnak nem lehetek a vendége. Menjen, aki akar. Alászolgája! Elmentek" - 1944. szeptember.

Emigrációban

1948. január 24-én - két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után - Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt Venezuelában, Brazíliában a Saõ Pauló-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt. 1948-54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésével, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz A montevideoi ház c. színdarabját. Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt. 

Ez időben, idehaza távozását, és haza nem térését politikai beismerésnek értékelik. Felvetik felelősségét, némely II. világháború alatt forgatott filmjének hangvétele miatt. Bizonyos filmeket antiszemita, és horthysta propaganda filmnek titulálnak, ezek szereplői, és az alkotóstáb zöme, "tiltó listára" kerül. Ezek körében számtalan filmfőszerepe okán Páger előkelő helyen áll a nem kívánatos személyek sorában. Őt magát az Igazoló Bizottság 1945-ben nem tudja kihallgatni, hisz akkor már távol él hazájától. Ám nem sok különbséget tesznek ezek a bírálók, a film rendezője, operatőre, szereplői, és technikai személyzete között. Akik egy tiltólistára került film közreműködői, azok egyben bűnösök is. Gyakorta a szereplőknek, sőt a technikai személyzetnek meg aztán végképp semmilyen rálátásuk sincs a film egészére, révén, hogy rész-dialógusok, aznapi jelenetek gépelt példányait kapják készhez, hogy aztán a vágás és utómunkákkal, mikor milyen hangsúlyt kap valami, az már egy másik folyamat. A vitéz Bánky Viktor forgatta filmekben való megjelenés volt az egyik fő "panasz" Págerrel szemben. Vitáz Bánky Viktor a világhírű némafilmsztár, Bánky Vilma öccse, számos politikai ihletésű, propagandisztikus hangvételt sugalló filmet forgatott, egynémelyikében Páger címszerepet játszik. (Tudunk olyanról, hogy az operatőr, vagy hangmérnök, az adott filmes munka miatt soha többé nem kap a szakmában állást, és jószerivel múzeumőrként dolgozhat csak az új rendszerben)
Másik fő vád Págerrel szemben egy híradófelvétel, amelyen jól láthatóan parolázik a nyilasvezér Szálasival 1944 késő őszén. Páger erről később úgy beszél, hogy rászedték, és becsapottságának felismerése vezetett végleg távozásához, és az ország elhagyására.

Págerben az itthonról kapott hallomások, levelek, vélemények hatására, az emigráció ténye erősödik meg, félti gyermekei, családja életét, létbiztonságát, és bár folyamatos honvágy gyötri, Argentínában marad. Az emigráció 12 évét igen nehezen viseli, szívében ízig-vérig magyar marad. Az akkoriban szerveződő Magyar Színjátszó Társaságot vezeti hét esztendőn át Argentínában. Még az argentin színészek, és más emigráns csoportok is csodájára jártak a nívós magyar előadásoknak akkoriban.A belül szorongató honvágy érzését egy alkalom felerősíti, amelynek hatására hazatérését kezdeményezi az akkori magyar-konzulátus közbenjárásával.
"... minden percben készültem rá. De talán az adta a végső lökést, hogy egy délután Buenos Airesben fel akartam szállni egy autóbuszra. Nem is figyeltem, hogy kifestett emberek állnak az állomáson, és egy filmkamera van a közelben. Amikor felléptem a busz lépcsőjére, valaki elém állt: - Menjen innen Szenyor! Nem látja, hogy filmezés van? Csak színész szállhat fel! No persze, biztosan nem tudja, mi az a filmezés! - Hirtelen eszembe jutott minden. Egy magyar színész magyar közönség nélkül nem tud élni!" - vallja később. 1956 augusztusában Bécsből, a számára biztosított különrepülőgéppel, hazatelepült Magyarországra.

A hazatérés körülményeiről mendemondák keringenek, dokumentumokkal pillanatnyilag nem lehet alátámasztani. Mondják, hogy egyfajta alku-folyamat előzte meg a hazatérést, amelyben Páger egykor elhagyott házát kéri, valamint filmezési lehetőséget, és politikai semlegességet. (Ne kelljen a pártba belépnie.) Tény, hogy visszatértekor hamarosan filmezni kezd, és visszakapja házát, sőt némely eredetileg még fellelhető bútorai is előkerülnek, a hosszúnak tűnő távollét ellenére is. Politika a visszatérés kapcsán túlságosan fókuszban lévő művészt meg sem kísérli "beszervezni", inkább, amolyan áttételes úton használja ki visszatérését, "lám a népidemokrácia milyen demokratikus, milyen befogadó". Egyfajta mintául szolgál Páger hazatérése, hisz a nem sokkal később a hazatérő Jávor Pál esetében a döntő érv és bizonyíték Páger sértetlensége.

Hamar kiderült, hogy itthon népszerűsége múlhatatlan, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.

Visszakapta egykori villáját, újra megnősült, második felesége Szilágyi Bea (1908-1987), a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett.

Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt: Dálnoki Miklós Béla szerepét játszotta a Honfoglalás című filmben, Kéri építészmérnököt a Fűre lépni szabad-ban, Tamburás szerepét a Hattyúdalban, Elnök Jóskát a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta - megosztva Ugo Tognazzival - Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében.


1986. december 14-én, délután otthon készült az esti előadásra. Ebéd után érezte, hogy hőemelkedése van. Szólt feleségének, hogy nem érzi jól magát, és aggódott, hogy rendbe jöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökött a láza és nem használt a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Orvos jött hozzá. Végül úgy döntött, hogy lemondja az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállították, de egy óra múlva meghalt. 87 éves volt.