mandiner

A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György (székely költő, újságíró, rádiórendező), zenéjét Mihalik Kálmán (orvos, zeneszerző) szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek, és művük később sem vált hivatalos himnusszá. Az évtizedeken keresztül tiltott dal azonban hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon, és a tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal.

Csanády György életrehívója és 25 évig vezetője volt az 1920-ban – a trianoni döntés után – létrehozott Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű önsegélyező és kulturális szervezetnek.

A Székely himnusz versét saját beszámolója szerint 1921-ben írta, a SZEFHE májusi nagyáldozat névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozója alkalmából. A vers címe nem tartalmazta a himnusz szót, a májusi nagyáldozatban egyszerűen csak kantátának nevezték. Zenéjét lánykarra komponálta Mihalik Kálmán és először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett találkozón, a zeneszerző jelenlétében.

Mihalik Kálmán még ugyanebben az évben, néhány hónappal később meghalt. Temetéséről aláíratlan szerkesztőségi cikket közölt az Új Élet, a Székely himnusz teljes szövegével együtt. „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jóbarátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely Himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is" – írta az Új Élet, hozzátéve, hogy az egész gyásznép énekelt. Mivel a lap szerkesztője maga Csanády György volt, valószínűsíthető, hogy ő maga adta az új címet a versnek.

Az ének Erdélyben az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év kivételével egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, az elnyomás elleni tiltakozásként.

Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolákban kötelezővé tették a tanulását, de Kríza Ildikó tanulmánya szerint a nehéz dallam miatt ekkor még nem vált általánosan népszerűvé, ahogy a visszafoglalt Észak-Erdélyben sem. A cserkésztalálkozókon azonban már a két világháború közti korszakban is rendszeresen énekelték, és elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is segítették. Másrészt az ellenállásra fogékony körökben még vonzóbbá tette a dalt. Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarok közt általánosan ismert volt, kultuszát ők is ápolták.

Az ének népszerűségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében folklorizálódott, több szövegváltozata alakult ki, bár ezek közt nem voltak nagyon jelentősek az eltérések.

A nyolcadik sor "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" változata – ami ma a leggyakrabban énekelt változat – Kríza Ildikó szerint az amerikai magyarok közt terjedt el az 1970-es években. (Csanády György eredeti szövege: "Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!") Ám Kriza fölvetése abban a tekintetben nem állja meg a helyét, hogy ez az 1970-es években, a nyugati magyar emigrációban keletkezett változat, hisz több korabeli kotta, ill. hangfelvétel bizonyítja, hogy már a a keletkezését követően ezzel a szöveggel élt a nyolcadik sor.

A himnuszt a 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen határozatban fogadták el az önkormányzati képviselők Székelyföld hivatalos himnuszának.

2009. augusztus 1-én avatták fel Szegeden, a Vértó melletti kurgánon, a Székely Himnusz első emlékművét. A fából faragott szoborcsoportban egész alakos szobra van Csanády György költőnek és Mihalik Kálmán zeneszerzőnek. A szobor alkotója Barta János szobrászművész.

 Az eredeti szöveg


    Ki tudja merre, merre visz a végzet
    Göröngyös úton, sötét éjjelen.
    Segítsd még egyszer győzelemre néped,
    Csaba királyfi csillagösvényen.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcától zajló tengeren.
    Fejünk az ár ezerszer elborítja,
    Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!

A közszájon forgó változat

    Ki tudja merre, merre visz a végzet
    Göröngyös úton, sötét éjjelen.
    Vezesd még egyszer győzelemre néped,
    Csaba királyfi csillagösvényen.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcának zajló tengerén.
    Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
    Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

A kiegészített Székely himnusz

A Székely himnuszt az idők folyamán többször is kiegészítették. Legutóbb Pap Gábor 2002-ben. (Az eredeti és a Pap Gábor féle szöveg dőlt betűvel.)

    Ki tudja merre, merre visz a végzet
    Göröngyös úton, sötét éjjelen
    Vezesd még egyszer győzelemre néped
    Csaba királyfi csillag ösvényén.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcának zajló tengerén
    Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
    Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

    Ameddig élünk magyar ajkú népek
    Megtörni lelkünk nem lehet soha
    Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
    Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcának zajló tengerén
    Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
    Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

    Keserves múltunk, évezredes balsors
    Tatár, s török dúlt, labanc rabigált
    Jussunk e honban, Székely Magyarföldön
    Szabad hazában élni boldogan.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcának zajló tengerén
    Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
    Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

    Már másfélezer év óta Csaba népe
    Sok vihart élt át, sorsa mostoha
    Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
    Nem értett egyet otthon sem soha.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcának zajló tengerén
    Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
    Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

    Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
    Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
    Jussunk el honban, székely magyar földön,
    Szabad hazában éljünk boldogan.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcának zajló tengerén
    Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
    Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

    Ki tudja, innen merre visz a végzet,
    Országhatáron, óceánon át.
    Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
    Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

    Hős szabadságát elveszti Segesvár
    Mádéfalvára fájón kell tekints
    Földed dús kincsét népek élik s dúlják
    Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.

    Maroknyi székely porlik, mint a szikla
    Népek harcának zajló tengerén
    Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
    Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

    Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
    Csaba királyfi gyűjti táborát.
    Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
    Szívünkön égi öröm lángol át.

    Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
    Megáll a szikla, nem porlik tovább,
    Imánk az Istent újra megtalálja,
    Köszöntsd ma népem, üdvöd hajnalát!


Bobula Ida- A mi határunk című verse énekelhető a Székely himnusz dallamára