Ha Szabó Magda nevét írom le, valószínű, legtöbbünknek a Régimódi történet vagy Abigél jut eszünkbe, talán azért is, mert ezt e két művét filmre is vitték, nagy sikerrel.

Most azonban nem ezekre az irodalmi gyöngyszemekre hívnám fel az olvasni szeretők figyelmét, hanem két történelmi drámájára, melyeket egy vezető fonálra is felfűzhetnénk: az egyik Gézával és István személyiségével és korával foglakozik, mely korszak hatalmas jelentőségű fordulópont volt hazánk történelmében. A két uralkodónk is, akik utat szabtak akkor nekünk. A látszólag keresztény Géza, aki a kereszténységet pusztán politikai kérdésként kezelte, szigorú kézzel és hatalmas eltökéltséggel. A fonal IV. Bélával folytatódik, az ország keresztény, nem kétséges, de lét és nemlét között vergődik minden külső segítség nélkül: a tatárinvázió eléri Magyarországot, ahol meg is áll. Az akkori lakosság felét irtotta ki a tatár, miközben, tudjuk, Európa páholyból, látcsővel szemlélte a küzdelmet. Vajon kinek szurkoltak az akkori európai nagyhatalmak, Szabó Magda még ezt a kényes kérdést is felveti, és nem feltétlenül ad rá Európának tetsző választ, legalábbis sokat sejtet arról, mi minden történhet a diplomácia rejtett kulisszái mögött. (A Béla király trilógiából majd egy későbbi posztban írok)

(Lehel vezér homlokon vágja Konrád császárt - Iniciálé a Képes Krónikából)

Géza tudván tudta, Európa nem tűr meg a szívében egy pogány vallású népet, nem csak ideológiai okokból, hanem mert ez mindig jó ürügy lesz megtámadni az akkora már gyengülni tűnő magyar fejedelemséget. Élt még Augsburg emléke. Géza tudta, vége a magyar sikeres portyázások idejének. Az a kor lejárt. Nagy uralkodóként időben tudott fordítani diplomáciai eszközökkel hazánk sorsán. Szabó Magda nagy alakká növeszti drámájában, Az a szép fényes napban személyét az őt megillető helyre teszi. Géza óriási reálpolitikus és diplomata Szabó Magda interpretációjában. Egyedül kell viselnie egy történelmi választás terhét. Géza úgy véli, fia érti mit, miért cselekszik. A dráma szívetszorító csúcspontja talán ott van, amikor Géza rájön, Vajkból meggyőződéses István lett. István kereszténnyé vált, nála ez hit és ideológiai-eszmei kérdés, nem csak reálpolitika.

Itt ütközik az akkori múlt és jövő, két generáció, apa és fia. Útjaik végérvényesen elválnak. Megrendítő jelenet.

A dráma végéből idéznék kissé hosszabban: (A dráma a végkifejlett felé közeledik, amikor apa és fia útjai végérvényesen elválnak. A jelenet István koronázásának előestéjén játszódik, amikor már elvégeztek minden simítást ceremónián, vendégek protokolláris fogadásán, és Géza szeretné átadni szóban testamentumát fiának, valamint megmagyarázni mit, miért cselekedett):

Vajk: Bocsáss meg, hogy megszomorítottalak. Nézd, eléd térdelek. Most térdelek világi ember előtt utoljára. Győzd le magadban a haragot a német iránt, a keresztény Európa iránt, énirántam. Áldj meg, apám!

Géza: Megáldani…Fiú, amikor a követ legördítettem, azt hittem, társam leszel egy olyan küzdelemben, amelyet még sose vívott ez a nép, amelyben magunkat fogjuk irtani, hogy aki megmarad, annak a maradéka ne úgy éljen majd egyszer, mint a törzsek, hanem mint a nemzetek. Még megállíthatok mindent. Ebben a pillanatban még én, csak én vagyok a fejedelem, az történik, amit én akarok, és arra veszem rá a vár alatt élőket, amire akarom. Ha megparancsolom, hogy gyújtsák fel ezt a várat, irtsák ki az idegeneket, akik itt tollászkodnak és lengetik a kalapjukat, öljék meg Asztrikot, Adalbertet, a követeket, Tatát…

Vajk (elszőrnyed) Apám!

Géza: …és éljünk a magunk ízlése és vallása és rögeszméi szerint addig a kevés ideig, míg az a művelt és finom Európa, amelyre utaltál, és amelynek valaha annyit nyugtalanítottuk az államát, úgy nem dönt, hogy nem állja tovább a szagunkat, inkább nekünk ront és megsemmisít, és haljunk meg, mint annyian már mielőttünk ezen a földrajzi egységen, siratatlanul, hát megtörténnék. Csakhogy én életet szántam ennek a népnek, nem halált! Attól a perctől fogva, hogy király leszel, tied a felelősség, én figyelmeztettelek. Sok dolgom volt mostanában, emberfelettien sok. Keveset beszéltünk és kurtán. Valahogy nem realizáltam, hogy keresztény lettél. (Más hangon, majdnem unottan.) Kérlek, állj fel. Rövidesen társam leszel a kormányzásban, és nemsokára uralkodó. Állj fel, ha mondom. Gyűlölöm, ha térdepelsz.

Vajk Kértelek, áldj meg!

Géza Tudod, hogy tele a ház papokkal. Majd Adalbert megáld.

Vajk: Adalbert idegen, és te vagy az apám. Az életemet kaptam tőled, és ebben a percben azt hiszem, hogy mindenki, aki ezen a földön élt vagy születni fog, tőled kapta az életet. Áldj meg!

Géza Nem hiszek a keresztény varázslatokban.

Vajk Nem kelek fel addig, míg meg nem áldasz.

Géza (hidegen, nem az apa, hanem az uralkodó hangján) Benedicat te Dominus!...Jól mondtam?

Vajk Ámen. Haragszol rám?

Géza (mint az imént) Nem haragszom.

Vajk Nem bízol bennem?

Géza Bízom

Vajk Félsz rám bízni népedet?

Géza Nem vagyok ijedős.

Vajk Akkor?

Géza Nincs akkor. (Feláll.) Készülj a holnapi napra.

Vajk Apám, én nem szeretlek kevésbé azért, mert nem hiszel abban, amire engem nelvetettél. Miért húzódol el tőlem azért, mert én sem hiszek abban, amiben te?

Géza Kiengednél végre?

Vajk Te gyűlöletre alapoznád az új egyházat, én a Krisztus szeretetére, hogy támasza legyen ennek az országnak. Hagyj meg engem a hitemben, hogy az én alapom a szilárdabb.

Géza Szeretnék lefeküdni

Vajk (érzi, hogy valami jóvátehetetlenül elromlott)

(….)

Vajk engedd meg, hogy megcsókoljam a kezed

Géza Nem ajánlanám. A Tar vére. Megtagadta az engedelmességet. (És megmutatja a kezét, amelyen még ott az őr vére.) Vágytam veled lenni, siettem. Nem volt időm megmosni még.

Vajk Isten megbocsátja

Gáza Ó. Persze. Aludj jól.

Vajk Te is apám. Holnap nagy nap lesz. A te zsenialitásod napja.

Géza Az. Szép, fényes nap. Pihenjünk, hogy bírjuk mind a ketten.

(…)

Géza Na, megyek én is. Ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra.

Vajk (van valami a Géza bálványarcán, ami új. Vajk szereti az apját, tiszteli is, s most először támad tériszonya arra a gondolatra, hogy elvesztette a fejedelem ragaszkodását, s egyedül kell lennie az uralkodás irtózatos felelősségével) Maradj! Bizonyos vagy benne, hogy eleget beszélgettünk?

Géza Teljesen bizonyos.

Vajk Bizonyos vagy benne, hogy értesz engem?

Géza Ó, hogyne.

Vajk (akivel beszél, az már nem az apja. A fejedelem szól hozzá, akinek ebben a percben képtelen kitalálni, mi járhat a fejében, csak azt érzi, messze került tőle) És abban is, hogy olyan közel állok a szívedhez, mint akár délben?

Géza Tata valamit makogott a díszvacsora vendégei névsoráról, amit nem értem rá átnézni. Jóváhagytad?

Vajk. Persze. Csak Koppányt húztam ki. Koppány nem kívánatos a palotában, kiszámíthatatlanok a reakciói. (Csend.) Ne jöjj nekem a protokoll listával. Kérdeztem valamit.

Géza Benézek öregapádhoz, nem tetszett a tekintete. Lehet, hogy vénülök? Megsajnáltam.

Vajk Nem akarsz válaszolni?

Géza Feleltem én. Figyelj, ha hozzád szólnak, a szavak mögé is figyelj. Szükséged lesz rá, ha király leszel.

Vajk (érti, mi a kimondatlan válasz, s ezt nem könnyű elviselnie, mert valóban szereti apját) Szeretném, ha velem maradnál ma éjjel.

Géza Pihenj csak egyedül. Imádkozz. Jó éjszakát, István.

(Lechfeld - Hektor Műhlich illisztrációja)

Nagyerejű párbeszéd. Géza nem felejtette a nyugat álságát, mely azonnal letaposni készült országát, népét,mihelyst az gyengült. Nem feledte a hírhedt vesztett csatát, ahol legjobb harcosait végezték ki embertelen módon, megcsonkított gyászmagyarokkal üzenve az itthoniaknak.

A drámába Szabó Magda beleköltött egy képzelt igric éneket, a harcról megemlékező dalt:

Áll Konrád, a burgundi Konrád, és nézi a tágas mezőt,

És tágas mezőben a mórok, a mórok is nézik őt.

És jön már a burgundi hírnök, és fújja, csak fújja a kürt:

„Hej, magyar testvérem, én bátor vérem, csak halljad, halljad a hírt!

Itt ülök a provanszi várban, és nem járok se ki, se be,

De ha te idejönnél, mór vérben megfürödnél,

Be jó is lenne, te!

Nekem nem kell, csak a szabadság,

Mert Burgund az gyönge nagyon,

Hát pokolba szórd, és csak öld meg a mórt,

És tied lesz mind a vagyon:

A mór paripák meg a lányok, a kincsek meg a garfreni vár,

Hát hős magyari vérem, én jó európai testvérem, siess, mert Konrád ide vár!”

Áll Konrád, a burgundi Konrád, és nézi a tágas mezőt,

És tágas mezőben a mórok, a mórok is nézik őt.

És jön már a burgundi hírnök, és fújja, csak fújja a kürt:

„Haj, édes testvérem, bátor mór vérem, csak halljad, halljad a hírt!

Itt ülök a provanszi várban, és nem járok sem it, sem ott,

Mert lángban már a szép Európa, felperzselik a magyarok.

Nem biztos zár, sem ajtó, mert ég már a Rialtó,

Ó Isten szent fia, ég Vesztfálai,

Róma és Pávia, jaj!

Sampány meg Orleán, Dizson és Bréma,

Ordítva menekül az is, ki néma,

Északtól délig, kelettől nyugatig

Mindent felégettek, minden sivár.

Pendelybe jár és kódul a Karoling király,

Ó bosszú sarjai, Garfrene mórjai,

Burgund az gyönge nagyon,

De ha én idecsalom őket, a magyari tekergőket,

Hát tiétek mind a vagyon,

A magyari lovak meg íjjak, meg az a tenger arany,

Ami a magyari rablók köntösére varrva van,

És megmented szegény Európát testvérem, mór, te derék,

És első lesz a te néped, s kinyalom a fenekét.

Így láttatja velünk, olvasókkal az európai lovagiasságot, diplomáciát Szabó Magda.

Géza ezt nem felejtette és soha nem is akarta feledni. Erősíteni akarta az országot.

Majd István is azt teszi, de más eszközökkel, új vallási eszmékkel.

István az újra készül. Ő már Európa szülötte, nincs elszámolnivalója Európával.

A magyar Árpád-házi dinasztiából nagyon sok hasonló erős karakterű uralkodó került ki. De még közöttük is ritka, hogy apa és fia is politikai, uralkodói zseni legyen.

Géza fejedelem és Vajk, azaz István király ilyenek voltak.

Aki kedvet kapott, olvassa el Szabó Magda Az a szép fényes nap drámáját. Nem fogja megbánni.

(A beágyazott katonadal-videó csak hangulati elem)