Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula 1927-ben nekiindult, hogy egy oldalkocsis motorkerékpárral körbeutazza a Földet. A túra nyolc évig tartott, a páros pedig kalandok sorával találta magát szembe. Ügyes stratégia, alapos tervezés, kreatív elme: ez volt az alapja e fantasztikus rekordnak.
Zoltán és Gyula, a húszas évei közepén járó két jó barát 1927-ben azzal a reménnyel hagyta el az országot, hogy külföldön találjon munkát, pénzt és boldogulást. Olaszországba utaztak, de a szerencse nem szegődött melléjük: munkára nem, csak hasonló sorsra jutott honfitársakra leltek, akik nagy utazásokról szóló álmokat dédelgettek; többnyire hiába.
Hidvégi János, a Közlekedési Múzeum munkatársa szerint a Milánói Magyar Egyesületben, ahol rendszeresen találkoztak a kint élő, ott dolgozó vagy éppen munkanélküli magyarok – az egylet amúgy egy kisvendéglőt takart –, gyakran fölvetődött „valamilyen nagy utazásnak a lehetősége”. Ocskay Zoltán járműtörténész amondó, hogy Sulkowskyék ott döntötték el: útra kelnek.
Na de mivel vágjanak neki a kalandnak? A vasút több szempontból – például a drágasága miatt – sem jöhetett szóba, a hajó nem az ő világuk volt, tehát valami közúti közlekedési eszközt kellett keríteni. Az autót – az sem olcsó, továbbá nem lehet vele messze jutni – szintén elvetették; maradt hát a motorkerékpár, amelynek működéséhez egyébként abszolút nem értettek. Végül mégis kiválasztották a tervükhöz alkalmasnak ítélt típust: egy Harley-Davidsont. A túlméretezett, rendkívül erős szerkezetű jármű már csak azért is megtetszett az indulásra kész duónak, mert megannyi javítóbázisa volt szerte a világban.
Az olasz vámszabályok miatt Sulkowskyék úgy határoztak, hogy a motorkerékpárt Franciaországban vásárolják meg: Párizsba utaztak, ahol a járgányon kívül egy fiatal útitársnőre is szert tettek. Így történt, hogy Tila Boriska magyar származású festőnövendékkel hármasban vágtak neki az ekkor még csak nagy vonalakban elképzelt, igazából céltalan útnak.
Utolsó írka