KáKánBéKa
Nulltündér
... s a mindig másmilyen most egyszínű.
Akár a lég - alakja változása...
Riadt és rebbenékeny. Összerezdül,
eltűnő testét zaj, a fény ha bántja.
Ruhája ránca nyár, gyűrött románc,
hajába kócolódott minden este.
Letört körmöcskéjéből furcsa félhold;
testét a hőség lassan áterezte.
Az éj leszáll, hogy színét felvegye:
nyugodt sötétségű, tündéri kék.
A hajnal harmatában nem találod -
saját varázsa szórja szerteszét.
Elszenderült a domboldal tövén.
Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd!
Ha most kívánnád, érintése métely.
Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz.
Fekszik csak az esőáztatta fűben,
fehér vászoncipője tiszta sáros.
Nézd hosszasan s ő percről percre szebb lesz.
Álmodd hozzá egy másik éjszakához.
önéletrajzi ihletési gondolom a nullatündér című alkotáss....
ezt is a zs. k. (orsika) írta:
"Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!"
Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén.
Folyton felé repül, de el nem érheti.
Utolsó írka