Pozsonyi Ádám

(Piti országokban persze csak ilyen legendák élnek, mint a Lochnessi szörny, a Téli palota ostroma, vagy a h… hú, hát, most majdnem mondtam valamit)

A mai magyar valóság egyik legendája az un. Esterházy-olvasó.

Ungváry Zsolt kollégámmal jöttünk épp az EMI-tábor sajtókerekasztaláról hazafelé, s míg a rekkenőben aszalódtunk, valamelyikőnk felvette. “Te olvastál Esterházyt? Végig bírtad olvasni? Egyáltalán találkoztál valaha is olyan emberrel, aki az Esterházyt valóban olvassa?” És rá kellett döbbennünk, hogy nem. Én kettőt kezdem el, Zsolt egynél elakadt, de se ő, se én, nem találkoztunk még élő, hús-vér illetővel, aki azt tényleg olvasná, végigolvasná, és még élvezné is. Gyakorlatilag őt nem szereti senki. (Jó lenne, ha ezt a következő Fidesz-kormány kultúrfunkcionáriusai is elhinnék, megértetnék, felfognák agyilag, és nem majd ők is ugyanazt a tíz futtatott hülyét favorizálnák, mint tették azt 1998-2002 között.)

“Az olvasó, aki szereti Esterházyt” ill. “Az olvasó, aki olvassa Esterházyt” Nem bizonyított, rejtélyes személyek, kiknek léte bizonytalan.

Azt mondják, néha felbukkan egy, könyvhéten, könyvpalotában, vesz egy kötetet, mert dicsérik, belekezd, majd a negyedik oldalnál ásít. És magát hibáztatja. Mert nem hiszi el, hogy valóban szar, és nem ő a hülye. De ha tévednék, kérem az olvasót, korrigáljon. Keressük együtt az Olvasót, ki olvassa Esterházyt! Címemre (pozsonyiadam@freemail.hu) várom a jelentkezőket, akik olvassák, élvezik, vagy már láttak egy valódi, élő, eleven Esterházy-olvasót. S ha élvezik, kérem, fejtsék ki, hogy miért. Ajándékként egy Fuharosok kötet (UZS felajánlása) kerül kisorsolásra.

én ismerek egy nőt, tanárt, aki olvassa tán esterházyt. ezt a zenét hallgatja, és hívja állandóan az egyetemekre. őróla írok részben az Egy este egy Esterházyval c írásomban.

eredetileg ez a cikk itt volt

Lee van cleef írta