A rendhagyó aukciós tételt először a tavaly novemberben megrendezett Antik Enteriőr vásáron mutatták be. A karddal tengerésztisztjei ajándékozták meg 1920-ban az akkor még csak a Nemzeti Hadsereg Fővezére titulust viselő altengernagy Horthyt. A kormányzó később nyilvános szereplésein is szinte kizárólag ezt a solingeni damaszkolt pengét viselte, többek között az 1938-as felvidéki és az 1940-es erdélyi bevonulás ünnepségeken. Ezekről az eseményekről később Horthy mint élete legboldogabb napjairól emlékezett meg, így mi sem mutatja jobban, mennyire nagy becsben tartotta az ekkor is viselt különleges kardot. Legkedvesebb díszkardját utoljára 1944. október 6-án Koós Miklós altábornagy temetésén viselte nyilvánosan Horthy a Farkasréti temetőben. A míves pengének a kiugrást követően veszett nyoma, amikor is tulajdonosát "védőőrizetben" tartották.

A díszkard, amely egyébként csak nemrég bukkant fel egy magyarországi magángyűjteményben, kikiáltási ára 8300 euró, vagyis 2 millió 200 ezer forint lesz. A ritka relikvia pengéje 2,5 centiméteres és majdnem 90 centiméter hosszú. Horthy tengerésztisztjei a penge felső lapján lévő díszítésbe egy ívelt szalagon a "Fővezérünknek", míg a hátsó lapon a díszítés pajzsába "A magyar tengerésztisztikar" feliratot vésették. A kupakzáró gombot a Horthy család kidomborodó címere díszíti a markolatfogót pedig drótfonattal átfogott cápabőr borítja.

A hüvely, bár eredetileg nem ehhez a kardhoz készült igazi, tengerésztiszti kardhüvely. Magának a kardnak mind a kialakítása, mind pedig az aránya megfelel a 20. század elején rendszeresített osztrák-magyar tengerészeti típusoknak. A díszkard tűzaranyozott, bronz markolatkosara áttört, mívesen cizellált, gazdag tölgyfa és akantuszlevél díszítéssel. A felső harmadában két sellő tartja feje fölött a koronás magyar címert. Az eredetileg kékített és aranyozott damaszkuszi penge, a tövétől 30 cm hosszúságban levélornamentikával maratott, és aranyozott.

Ami a közel kilenc évtizedes díszkard állapotát illeti, láthatóan nyomot hagyott rajta az eltelt idő, és a kiugrást követő viszontagságos időszak, ugyanis a pengén a rozsda mellett szándékos rongálás nyomai láthatóak. A penge tövénél a hidegvágóval okozott sérülések arra utalnak, hogy egykor megpróbálták a pengét eltörni, ez azonban - köszönhetően a szívós, jó minőségű damaszkolt munkának - nem sikerült.

Azt mondták a régiek, hogy jó a penge, ha:
- hegyét deszkához támasztva 250 mm ívmagasságig való hajlítás után eredeti alakját újból visszanyeri,
- falaphoz vagy 400 mm átmérõjû fatuskóhoz ütve nem törik el vagy görbül meg,
- éle nem csorbul ki, ha élére állított, 6...8 mm vastag laposvasat megvágunk vele.