Holokauszt Spanyolországban

A Franco tábornok által 1936 július 16-án kirobbantott nemzeti forradalom először nehezen indult, mivel a ország kétharmada már a Népfront megszállása alatt állt. A vörösök azonnal megszervezték a fegyveres őröket, hogy a magántulajdont elkobozzák, és a jobboldali nemzetieket, szerzeteseket lemészárolják. Rátették kezüket a gyárakra, szállodákra, farmokra - egyszóval mindenre! Mégis mérhetetlen gyűlöletük főképpen Spanyolország keresztény egyházai és szerzetesei ellen irányult.

Barcelonában minden templomot kiraboltak és felgyújtottak, csak a nagy székesegyház maradt meg, amelyet raktárrá alakítottak át. De szerte az országban is elvégezték a pusztítást. A cuencai katedrális ősrégi könyvtárában mintegy tízezer felmérhetetlen értékű könyvet égettek halomra.

A polgárháború idején a Vörös Brigád összesen 85.940 polgári személyt mészárolt le: köztük 5255 papot, 2492 szerzetest, 283 apácát, 249 novicet (fel nem szentelt apácát és papot) és 12 püspököt. De a gyilkosságokat megkülönböztetett szadizmussal végezték.

Bavalmoralban egy papot meztelenre vetkőztettek és kegyetlenül megostoroztak. Egy fakereszthez kötötték, ecetet itattak vele és töviskoronát tettek a fejére. Ekkor a csőcselék elkezdte kiabálni: "Átkozd az Istent és akkor mi kiszabadítunk." A pap válaszolt: "Én megbocsátok nektek és áldásom reátok!" Ezalatt a brigád tagjai azon vitatkoztak, hogy rászegezzék-e a keresztfára. Megrészegült pillanatában az egyik csak egyszerűen felállt és golyót eresztett a pap fejébe.

Egy fanatikus ateista nőt, La Pecosát illette meg az a "dicsőség", hogy Jaen város püspökét és annak húgát Madrid külvárosában kétezres éljenző kommunista előtt agyonlője.

Amikor a vörös brigád banditái a madridi Nuestre Senor dél Amparo nevű zárdát megrohanták, egy apácát nemi közösülésre kényszerítettek az egyik partizánnal. Amikor ezt visszautasította, ott a helyszínen agyonlőtték. Sok más apáca pedig csak egyszerűen tömeges nemi erőszak áldozata lett.

Cernera városban rózsafüzér gyöngyszemeivel addig tömködték egy pap füleit, míg az agyvelejét át nem szúrta és belehalt. Sok papot halálra égettek. Barcelonában kiásták a sírokból 19 apáca tetemét, és a csontokat szétszórták a székesegyház lépcsőin. Más papokat arra kényszerítettek, hogy a saját sírjukat megássák s azután élve eltemették őket. Másokat a bika istállójába tettek be, ahol a magvadult állat halálra öklelte.

Egy asszonynak, akinek két pap fia volt, feszületet nyomtak le a torkán, amíg meg nem fulladt. Mintegy 800 ártatlant, beleértve keresztény gyermekeket, dobtak le egy régi bánya gödrébe.

A tömegmészárlásokat mindig a sátáni üvöltések kísérték: "Szabadság - halál az egyházra!"

Még a francia forradalom borzalmai sem vetélkedhettek ezekkel a szörnyűségekkel, amelyek mögött nem más, mint Gerő Ernő állott, akinek előzőleg már volt része ilyen vallásellenes tömegmészárlásokban 1919-ben, a 133 napos Kun Béla-féle terror idején.

Ez a valódi kommunizmus volt működésben, s bemutatta a keresztények elleni mérhetetlen gyűlöletét, amely érdekes módon egyaránt megtalálható a júdaizmusban és a kommunizmusban. Spanyolországban erről az időről úgy emlékeznek meg, mint a borzalmak korszakáról. A polgári lakosság hasonlóképpen szenvedett: a közép- és felsőosztály tízezreit gyilkolták le a "csekák", amelyeket az orosz bolsevik gyilkos csoportok után mintáztak. Csak magában Madridban 26 ilyen cseka csoport működött. Három éven át terrorizálták a lakosságot, amíg aztán a Falange / Nacionalisták hatalomra nem jutottak. A spanyolországi polgárháború több mint egymillió emberéletet követelt.

Mi ebből a tanulság? Ugyanezek az erők még ma is léteznek (lásd: a kommunista ANC terrorizmusát Dél-Afrikában; nemzetiségi tisztogatás a Közép-Keleten és a volt Jugoszláviában.. .stb. - TJ) A gyilkos Vörös Forradalom Amerikában a fehérek ellen szított fajgyűlölet formájában zajlik.

Nyilvánosságra kell hoznunk azokat az elemeket, amelyek az ősi gyűlölet elvei szerint még mindig az igazi "szocialista ember" megalkotásán fáradoznak.

Kommunistából vagy liberális kutyából nem lesz demokratikus szalonna. - ezért ne felejtsünk emlékezni és emlékeztetni. A marxista Tamás Gáspár Miklóstól Keloidon át Radiszadi és Eternityig  pedig zárjuk ki a demokraták soraiból azokat akik a kommunistákból és szésőliberálisokból verbuválódott köztársasági bandák rémuralmát megpróbálják tagadni, vagy jelentéktelen színben feltüntetni, vagy ne adj Isten éltetni, a nacionalista felszabadítással és a későbbi nemzetépítéssel szemben.

"Egy demokrata nem fél." 

forrás