KáKánBéKa
Szerencsém volt nem oly régen egy jó darabig Máltán tartózkodni, nem egy rossz hely, csak egy kicsit furcsa.
Eleinte valami nagyon zavart, de nem jöttem rá, hogy mi az, szépen lassan esett le, hogy a steril légtér, a madár csivitelés hiánya az, ami zavart. Nem tudtam mire vélni a dolgokat. Gondoltam valami madárvész vitte el őket, de mondom magamba, jó jó, de akkó, honn vannak a sirályok, azok csak jönnek, mennek, de azok sem voltak sehol, jó pár hét eltelt mire megláttam az első fecskémet, azaz sirályomat.
Bent a nagyobb városokban voltak ugyan galambok, de gyanúsan mindig ugyanazokkal találkoztam, aztán rájöttem ezek szeparatista, túlélő, gengszter galambok voltak, aránylag sovány elég zorkó stílusban nyomták, totál nem úgy mozogtak, mint a megszokottak nálunk.
Szépen lassan kitisztult a kép, ezek a jóemberek valamilyen okból nemzeti sportnak találták ki maguknak a minden madarat, lelövünk kivétel nélkül, nevű sportot.
A három szigetet néhányszor bejártam keresztül kasul, nem nagyon tévedtem el, a kábé Budapestnyi nagyságú területen, és láttam a főleg a partkörnyékén a rengeteg kis pár négyzetméteres kövekkel körbekerített saját leseket, (sztem több ezer ilyen les van körben a szigeteken), amik általában kőből, sziklákból készültek. Onnét méla lesből lődözték, golyós, sörétes és légpuskákkal a zéppen a szigetre érő megpihenni, leszállni készülő madarakat. Kis és nagy madarakat tettek ki (kalitkában a kisebbek, de a nagyobbakat a lábuknál kikötötték egy rövidebb zsinóron), ezek segítségével próbálták meg oda csalogatni az ő kis négyzetükbe őket. A környékeken olyan madárcsivitelés volt, hogy nem hittem a fülemnek, ilyet még életemben nem hallottam, de csak csali volt a madarak számára, a helyükben én is bekajáltam volna…
A legbosszantóbb az volt, amikor bent a városban (Sliema), a kedvenc pancsolónkban találtunk egy döglött sirályt reggel, de jó néhányszor láttam galambokat lepottyanva (főleg Valetta) itt-ott…
Némelyik lény még bent a városban is lövöldözött, gondolom itt azért mértékkel, tették, nem úgy, mint partokon, csak nem luggatták ki egymás gyerekét, vagy házát, ugye…
De a legszebb az volt amikor motoros gumicsónakkal üldöztek egy hatalmas albatroszt (Marsaskala), a enyhén viharos, hullámos tengeren, ketten ültek benne az egyik folyamatosan lőtt a sörétesével a másik meg birkózott a hullámokkal, a nagy madár meg kecsesen egyre messzebb hagyta maga mögött a hullámokon bukdácsoló kis csónakot, örült a májam az biztos, (megpróbáltam felvenni a telefonommal de szinte semmi nem látszik a felvételen)!
Sajnos a költöző madarakat itt gyakorlatilag megsemmisítik!
Én még nem láttam idén fecskét, pedig már nagyon nyár van…
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+WQ+E-2005-2396+0+DOC+XML+V0//HU
http://www.hirextra.hu/2008/02/19/magyarazatot-varnak-a-meszarlas-miatt/?sc=1
Utolsó írka