“A férfiak közösségének még senki sem szentelt különös figyelmet. Mindenekelőtt a szövetségnek, a szerzetnek, asz egyesületnek, a hadseregnek. A férfi szeret összenőni, s ennek az összenövésnek, hogy fontosságát aláhúzza, rituális külsőségeket talál. A lovagok kardot cserélnek, és egymásnak titkos fogadalmakat tesznek. A szerzetesek és a katonák egyforma ruhát viselnek, sorban ülnek, egyszerre lépnek. Minden esetben olyan kötelező szabályokat határoznak el, és olyan elveknek vetik magukat alá, mint a szerzetesi fogadalom, a lovagi erkölcs törvényei, vagy a katonai szolgálati szabályzat. Ha az ember a nő szétszórt és magának élő, csaknem saját központtal rendelkező életrendjét nézi, fel kell tűnnie, hogy a férfi mennyire ragaszkodik klubjához, lovagrendjéhez, miért kedveli a szabályzatot, az egyenruhát, a kardcserét és az egyszerre való lépést. Meglehet, ha az emberiség dolgait a nő intézné, olyasmi, hogy nép, közösség, társadalom, állam, sohasem keletkezett volna. Sohasem írtak volna törvényt és nem viseltek volna egyenruhát. Lehet, hogy a kollektívum a férfi alkotása, és az állam nem egyéb, mint megnövekedett szerzetesrend, vagy egy kicsit megpuhult és meglazult hadsereg.

Hogy ebben mi az öröm és a komolyság, azt minden férfi tudja. Tizenegy férfi szövetséget köt és szemben áll másik tizenegy férfival; a feladat az, hogy a labdát az ellenfél kapujába rúgja. Ez a futball. Minden együtt van, ami a férfikollektívumot jellemzi: a szabály, a fogadalom, az egyenruha, az ellenfél. S a játék olyan fontos, hogy ötvenezer ember nézi lélegzetfojtva.

És ha valaki tudja, hogy mi az háborúban, táborban lenni, veszélyes vállalkozásokba fogni, hadihajón életre-halálra együtt élni negyvennyolc vele hasonló férfival, ha átéli azt, amit Amundsen vagy Shackleton beszél el társairól, antarktiszi expedíciójuk résztvevőiről, azt a fölényt, nyugalmat, lemondást, szolidaritást, humort, kedvességet, önfeláldozást, amit ezek az emberek egymás iránt tanúsítottak, elkezdi érteni, mi az, ami a férfikollektívumot alkotta, teremti és tartja. És elkezdi érteni, hogy a barátság csak férfiak között lehet. “

"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt."

bb