Nagyszülők, szülők, nagybácsik
1957. június 28-án reggel 6 óra 48 perckor, a budapesti Kisfogház egyik, erre a célra kialakított helyiségben megöltek egy leányt.
A Magyar Népköztársaság Bírósága a jogtörténet egyik legzavarosabb, legbestiálisabb koncepciós perében hozott ítéletével a 25 éves medikát, Tóth Ilonát, az Orvosegyetem büszkeségét sújtotta halállal.
A per során nincs meg az áldozat, nincs meg a tetthely, nincs meg az elkövetés időpontja, végig homályban maradnak az elkövetők, tisztázatlanok az elkövetés körülményei - ebben az abszurd tragédiában (sic) csak egyetlen dolog van meg az első pillanattól: az ítélet. Az pedig rövid úton mindjárt a legsúlyosabb. Kötél általi halál.
Az "Akiért a cslogány énekel", az elmúlt húsz év levéltári kutatásainak ismeretében, a történészek által feltárt tények birtokában, nem forgathatja vissza az idő kerekét. És ha nem is teheti meg nem történtté a múlt főbenjáró bűneit, képzeletben újratárgyalhatja Tóth Ilona ügyét - miközben a játékfilm eszközeivel hű képet ad egy hazug, félelem vezérelte társadalomról, egy példátlan ügy pszichológiai hátteréről, annak fő-, és mellékszereplőiről, valós bűnelkövetőiről és igazi áldozatairól.
Egyetemi évek alatt
bemutató: 2012
Utolsó írka