Szálinger Balázs, a Mandiner blog háziszerzőjének nagyszerű verse.

de ezekkel az adottságokkal liberális babérokra kéne törni, nem?

 sose felejtsük:

Mai irodalmi jelenünk egyik jelentős problémájának tartom, hogy a dilettánsok, a hozzá nem értők, az írni alig tudók egyre nagyobb teret kapnak az ún. irodalmi életben. Nem csak könyveik jelennek meg sorra, hanem egynémelyikre komoly irodalmi lap szerkesztését is rábízták már, ami kultúránk hanyatlásának egyéertelmű jele. Azt szeretném, ha itt azokról csevegnénk, akik tehetségtelenségükkel és álszenteskedő erőszakosságukkal fertőzik a magyar irodalmat, az anyanyelvet.

Arlequinnek megjelent már a kötete? kéne már.

Otthon rend van

Két lóbaszót elküldtek Egerszegről,

Az öltözőben pompás a hangulat.

Déli szlávok voltak, a nációjuk

Bonyolult és másikvilági,

Testtartásukon másik szenvedés

Dekódolatlan kézjegyei,

Labdakezelésük lelki rétegeiben

Idegen színű fémek.

Ezek egy éve szerződést értek.

De ha a víztükör a hatodik hely

Alá apad: már szárazra kerül,

A zsoldosban: kitudódik a jöttment -

És ez a két fiú nem állta a sarat.

*

Az átlagnál följebbi fejekkel

Mit ténferegtek a helyi piac

Tömegében csütörtök reggel?

Tört angolsággal mit udvaroltak,

Autogrammot mért osztogattak

Gipszre, mellre,

mért nyomkodták unottan

Az eligazítás alatt

Acélfedelű telefonjaikat,

Ha nincsen a csapat a hatban?

S a Dísz térbe futó helyi szokások

Könnyű porként

mért peregtek le róluk,

Mért ültek dobozos sörökkel

A térdükön,

a légióslakásban, a tévé előtt,

Mikor az utcán fáklyát gyújtott

A pápista áhítat, és mért mondták,

Hogy nekik nincs karácsony,

Amikor a városnak az van?

Hiszen velük se vagyunk a hatban.

*

Lehasználtan jöttek

és harmincévesen,

Vizes tagokkal, fölöslegesen;

Ami döntött: az úri ösztönösség,

Amivel mint valami parasztos

Előszobáztatás kísérletét,

Söpörtek félre mindent,

Ami próbajátékra utalt.

*

Próbajáték helyett referencialista,

Hosszú sor, patinás csapatnevekkel.

A bolgár első- s az angol másodosztály

Kente magára pályafutásuk krémjét,

S tudtuk, tudtuk,

hogy nem meghalni jöttek,

Hogy Egerszeg csak egy ötlet,

Kényelmes téli bajnoki szünet,

Kontinentális éghajlat és nevekre éhes,

Nehéz, régi, romlott klubvezetés:

Egy légiósnak mégse kilencven,

Legyen több perc a helyi élet,

Ne lássunk az arcára írva

Gondolkodást vagy célszerűséget,

Hazudja azt, hitesse el, igen,

Hogy: szíve van,

s az a szív a miénk.

*

Ezek vonatra ültek, azzal az arccal,

Amelyikkel idevetődtek;

Összébb húzódott, újabb tapasztalattal

Lett gazdagabb a város.

Megnyugodtak a számkivetettek,

A sors által más tájra üldözöttek:

Otthon rend van, újra zavartalan

Hangulatban megy az alapozás,

S minden szép lesz,

ha egyszer hazatérünk.

Megjelent a Bárka 2009/3. számában

elképesztő