Budapest, Szabadság tér Felállítva a nemzet közadakozásából 1921. január 21.-én. Lebontva 1945 A szobrok az elcsatolt részeket szimbolizálják:

Csaba vezér a megtorlás pillanatára várva felszabadítja a bilincsbe vert Erdélyt. Szobrász: Pásztor János

A keresztre feszített Hungáriához simuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi. Mindkettőt kuruc alakja védi. Szobrász: Kisfaludy Stróbl Zsigmond

Magyar férfi védőleg áll a délvidéki sváb leány védelmére. A búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát jelképezik. Szobrász: Szentgyörgyi István

Az ifjú a nyugati vármegyék címerpajzsát öleli, fölötte a hadúr védőleg tartja a nemzet pallosát. Szobrász: Sidló Ferenc

A szobrok alatt.
Magyaros ízlésben díszített virágágy,
déli részén elhelyezkedő körben a "Magyar Hiszekegy" felirata,
a feldarabolt Nagy-Magyarország térképe,
fölött pedig a kettőskereszt és hármashalom.
Felállítva: 1932-ben"

o - o

Hogyan élték meg városunkban ezt az időszakot? Egy kis kutakodás után a vásárhelyi sajtóban, s máris közkinccsé teszem a szoborral kapcsolatos újságcikkeket. Ha elolvassuk az alábbi tudósításokat, képet kaphatunk az akkori történésekről.

Hódmezővásárhelyen a Vásárhelyi Reggeli Újság 1921. január 12-i számában a következő cikk szerepel:

"Az irredenta szobrok leleplezése. Budapesten f. hó 16-án leplezik le országos ünnepség keretében az irredenta szobrokat. Ezek a monumentális alkotások élő tiltakozásul tekintenek észak, dél, nyugat és kelet felé s hirdetni fogják, hogy Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. Az irredenta szobrok leleplezéséből kifolyólag Hódmezővásárhelyen az összes templomokban ünnepi istentiszteletek lesznek, melyeken a hatóságok és testületek küldöttei is részvesznek és szent, áhitatos zsolozsmák hangja mellett tesznek fogadalmat arra, hogy Magyarország területi integritásának visszaszerzése érdekében dolgoznak. A városi tanács ezuton hívja fel a lakosságot, hogy január 16-án házaikat lobogózzák fel."

Vásárhelyi Reggeli Újság 1921. január 15. 2. oldalán a következőt olvashatjuk:

"Esküdjünk fel a magyarok nagy Istenére, hogy inkább meghalunk, de rabok nem leszünk.

Holnap fenségesen komoly, nagy ünnepe lesz a bus magyarnak. Holnap délelőtt hullnak le a leplek ővárosunk Szabadság-terén az irredenta szobrokról, melyeknek látása legyen minden magyarnak önvád mindaddig, míg Magyarország szentelt földjén rusnyák népek taposnak. A leleplezés idején az összes templomokban ünnepi istentisztelet lesz Vásárhelyen is, mely az ó-templomban pontosan negyed 11-kor kezdődik. A Védő Ligák szövetsége a fővárosi ünnepségekre meghívta városunk hatóságát s közönségét is. Meghívója a következőket mondja:

A gyülekezési jog korlátozásáról kiadott kormányrendelet módosítása következtében az irredenta szobrok leleplezését 1921 január 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartjuk meg Budapest Szabadság terén. Ennek a nemzeti ünnepnek a magyar névhez méltó módon kell lefolynia és az idő viszontagsága dacára is legalább ugy, de jobban kell sikerülnie, mint az 1871-iki strassburgi francia ünnepnek. Januárban, télviz idején leplezzük le a szobrokat, - mert ugy érezzük, nem várhatunk még március 15-éig sem. - A nemzetnek szüksége van erre a négy oltárra! Elfojtott érzéssel és nemzeti büszkeséggel állitjuk a világ szeme elé Észak, Dél, Kelet és Nyugat szobrait, amelyek minden egyes élő magyar adományából létesültek, hogy lássák dacos akaratunkat, a mely vissza fogja szerezni ujból az ezeréves Magyarországot. Nem ünnepelünk, nem gyászolunk, de ünnepi ruhába öltözünk e napon, fellobogózzuk a fővárost, díszbe öltöztetjük az egész országot, megszólaltatjuk a kürtöket, a harangokat és az ágyukat. Istentiszteletet tartunk az ország minden templomában, hogy amikor 11 órakor lehull a szobrokról a lepel, harangzugásokkal szálljon fel imánk a magyarok Istenéhez: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Felszenteljük egyuttal a Magyar Irredenta zászlaját, amelybe beleszőttük 72 vármegyénk cimerét, az egész Magyarország térképét azzal a felirással, hogy: Így volt! Így lesz! és a Magyarok Nagyasszonyát, aki nem fog megfeledkezni "szegény magyarokról." Zászlónkra az összes egyházak szallagot kötnek és áldásuk közben védelmükbe veszik. Könnyes szemekkel, de acélos elhatározással hivjuk meg teljes Címedet és várjuk kötelességszerű megjelenését."

Hódmező-Vásárhely város tanácsa a meghivót 12-iki teljes ülésében tárgyalta s arra a következő határozatot hozta:

"Törvényhatóságunk a budapesti nagy lakásinségre való tekintettel, a szoborleleplezési ünnepségeken részt nem vehet, azonban megkeresi a helybeli Egyházakat, hogy a szobor leleplezés napján templomaikban ünnepi Istentiszteletek tartassanak és ugyan az nap délelőtt 11 órakor harangzúgással ünnepeljük a szobor leleplezését. Ebből 'folyólag felkérjük a helybeli lapok Szerkesztőségeit, hogy lapjaikban hozzák a közönség tudomására, hogy január hó 16-án ünnepi istentiszteletek lesznek s kérjék fel őket, hogy házaikat lobogózzák fel. Bak Imre közig. őrmestert egyben utasitjuk, hogy intézkedjék arról, hogy a városi székházra folyó hó 16-án a nemzeti lobogó kitüzessék s ugyanez nap délelőtt 121 órától féltizenkettő óráig a székház harangja állandóan szóljon."

Vásárhelyi Reggeli Újság 1921. január 16-i száma erről ad hírt: 1. oldal:

Vezércikk:

"Legyünk résen és legyünk igaz hazafiak, okosak, egységes nemzeti közvéleményt teremtők e történelmi napokban, mikor körös-körül recseg-ropog a bennünket kirabolt és országunk testét feldaraboló gonosz kis nációk tákolmány-alkotmánya s mikor az orosz bolsevizmus biztosan következő pusztulásáról adnak hírt a csalhatatlan tények és letagadhatatlan előjelek. A csehet utálja a tót, az osztrák a csehvel kölcsönösen utálja egymást, a szerbet utálja a horvát, a sváb és az oláht utálja a szerb, a lengyel hős nép pedig évszázados hüségéhez mérten ma is mellettünk van. Látjátok-e elcsüggedés felé hajló, busongó magyarok! a bosszus egek villámait nyomorult fejük felett azoknak, akik a maguk hatalmát nem a bennük rejlő erkölcsi és izom-erőre, hanem a mi időleges gyöngeségünkre épitették s gaz áruló módon törvén reánk, mint antant-bérencek, megnyirbálták határainkat, földünket, örökünket, ami pedig isteni rendelés szerint elvehetetlen! Nos hát, van-e olyan bolond, aki elhiszi, hogy a gyáva cseh, a buta és panamázó oláh s a kivénhedt szipirtyóként dühösködő osztrák állandó uralmat tud létesíteni nemcsak a saját rozzant portáján, hanem az oda ragadozott magyarországi területek felett is? Van-e olyan kishitű és rossz magyar viszont, aki lemondott volna egy porszemnyi helyről, mely a miénk, apáinké és őseinké volt? Van-e olyan elvetemült magyar, aki lemondott volna a most idegen rabságban szenvedő testvéreiről, kiket vele együtt egy közös édesanya emlője táplált: a magyar Haza! Ugy-e, hogy nincs?! Ma amidőn az Irredenta-szobrokat felavatják s Észak, Kelet, Dél, Nyugot eszményitett alakjai bizonyitják, hogy ebben a népben van élni hit, jog és erő; ma midőn előre veti tüzes fényét az ellenségeinkkel való győztes leszámolásnak glóriája; ma midőn gazdasági, megélhetési bajaink, a kenyér, fütés, ruházat-kérdés száz és száz töprengés, gond és kétségbeesés elé állitják a családapákat és családanyákat; ma midőn azok is, kiknek van valamijök, földjük és házuk, temérdek terhével küzködnek az életnek s az általános, rettenetes drágaság lidércnyomása alatt sinylódik nemcsak a mi nemzetünk, hanem az egész emberiség: ma ne legyen senki, aki inog, aki pislogat jobbra-balra, hanem nézzen mindenki nyilegyenest előre, amerre a Becsület csillaga ragyog s az van fölirva a kibontott lobogóra, hogy Árpád Apánk ne féltsd ősi nemzeted! Nem vész el az, ha eddig el nem veszett!..."

2. oldal: "Házasság. Pásztor János szobrász földink, a véső művészetének hirneves mestere, megnősült; feleségül vette Budapesten Hidasi Amália urhölgyet. Művészbarátunknak frigyéhez őszinte szívvel gratulálunk s tesszük ezt legstílszerűbben éppen ma, amikor Budapest Szabadság-terén a Pásztor János legujabb alkotásáról, Erdély szobráról hull le a lepel s mikor a siker mámoritó italából első izben merit ura oldalán a művész asszonya..."

3. oldal "Ünnepi istentiszteletek. Az irredenta szobrokról Budapest Szabadság-terén ma hull le a lepel, hogy a négy szobor élő vádként mutassa nyomoruságunkat mindaddig, míg rusnyák nép tipor Árpád apánk szentelt földjén. Ez alkalomból Vásárhely templomaiban ünnepi istentisztelet lesz, mely az ág. ev. templomban ma u. e. 9 órakor, a ref. ó-templomban d. e. egynegyed 11 kor kezdődik. A városi tanács ezuton is kéri a lakosságot, hogy a házaikat lobogózzák fel. Délelőtt 11 kor megszólal a városháza harangja és szól fél óra hosszat."

ugyanitt:

"Ünnepi istentisztelet. Az irredenta szobrok leleplezése alkalmából ma d. e. fél 10 órakor a róm. kath. templomban hazafias szentbeszéd lesz, utána ünnepélyes nagy mise papi segédlettel. Róm. Kath. plébánia."

Vásárhelyi Reggeli Újság 1921. január 18-i számának 2. oldalán a következő áll:

"Vásárhely fogadalmat tett.

Az irredenta szobrok leleplezése.

Abból az alkalomból kifolyólag, hogy Budapesten vasárnap leleplezték az irredenta szobrokat, városunk is lobogó díszt öltött s Vásárhely lelkes, hazafias érzéstől átitatott népe a templomokban áhitatos zsolozsmák hangja mellett tett ünnepélyes fogadalmat, hogy kézt kézbe téve, egymást megértve, a multat feledve minden erejével arra törekszik, hogy Magyarországot ismét a Kárpátok koszoruja s az Adria hullámai határolják.

A pesti irredenta szobrok leleplezésével kapcsolatosan Vásárhelyen az összes templomokban ünnepi istentiszteleteket tartottak. Az ó-templomban Pap Imre lelkész mondott nagyhatásu beszédet és a diákkántus énekelt, a katholikus templomban Cseh András plebános-helyettes buzdított ragyogó szónoki tehetségével és a női énekkar énekelt, az ágostai evangelikus templomban pedig Plavecz Gyula lelkész predikált. Az istentiszteleteken testületileg vettek részt a különféle hivatalok és egyesületek. Pont 11 órakor az összes templomokban és a városháza tornyában is megszólaltak a harangok s ércszavuk félórán keresztül hirdette, hogy Csonkamagyarország nem ország, egész Magyarország menyország!... "

Cseh Tamással 1938 Budapestjén:

Cseh Tamás: Budapest III