A több mint harminc éve történt balassagyarmati túszejtés az egyik meghatározó oka volt a magyarországi különleges szolgálatok megalakulásának.
1973-ban Balassagyarmaton a Pintye testvérek (a család a tragédia után megváltoztatta a nevét) túszul ejtették a leánykollégium néhány diákját. Autóbuszt és repülőgépet követeltek, hogy nyugatra távozhassanak az országból. A lányokat hat napig tartották fogva, a rendőrség lezárta a környéket és teljes hírzárlatot rendelt el. A fiúkkal folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre. Végül a nagyobbik testvért mesterlövészek lőtték ki, a kisebbik megadta magát.
Az esetről Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója írt kronologikus összefoglalót.
(…)
1973. január 7-én (…) húsz óra előtt a testvérek hazamennek, megvacsoráznak, majd ismét a városba indulnak. Ekkor tisztázódik, hogy senki sem tart velük, a terv végrehajtásában csak magukra számíthatnak. 22 óra körül a két testvér a főbejáraton keresztül belép a Geisler Eta Leánykollégium épületébe, ahol az első emeleti három hálóteremben húsz, a téli szünidőről visszaérkezett diáklány tartózkodik. A fiúk a lányokat a 14. számú hálószobába terelik. (…)
1973. január 8. Hajnali fél három körül a fiúk megfogalmazzák első írásos követelésüket, melyben – félrevezető szándékkal – bejelentik, hogy hét fegyveres elfoglalta a kollégiumot, további fegyvereket követelnek és egy farmotoros autóbuszt. „A lányokkal együtt beszállunk a buszba ha mindent rendbe találunk akkor a lányokat szabadon engedjük”, amennyiben a követeléseket nem teljesítik pontosan „megöljük az összes túszt”. Éjfél után több lánynak sikerül elhagynia az épületet, és értesítetnie a rendőrséget. Három óra körül egy rendőr hadnagy és egy törzsőrmester lép be az épületbe. A fiúknak marad idejük a 14-es szoba ajtajának eltorlaszolására. A lányokat az ajtó elé tolt ágy földszinti és emeleti részére ültetik. Amikor a rendőrök nekifeszülnek az ajtónak, Pintye András egy, László pedig két lövést ad le. Az egyik golyó fejmagasságban hatol át az ajtón, közel egy lány, illetve a másik oldalon álló rendőr fejéhez. Reggel nyolc óráig az események híre eljut Benkei András belügyminiszterig, aki jelent a pártvezetés felé, illetve teljes körű riadókészültséget rendel el a határőrség és a rendőrség központi és helyi alakulatainál. Az ügy felelősei országos szinten Biszku Béla és Benkei, az akció operatív vezetésével Ladvánszky Károly vezérőrnagyot bízzák meg, aki Balassagyarmatra utazik.
Az épületet és környékét azonnal lezárják, a közelben rádiós központot rendeznek be, amelyen keresztül – miután sikerült megoldani a 14-es szoba operatív lehallgatását – folyamatosan közvetítik az ott elhangzottakat a központ számára. Elrendelték a városba vezető utak fokozott ellenőrzését. Az első elképzelések szerint több csoport rohanja le a fiúkat, ártalmatlanná téve őket.
Kora délelőtt a szülők próbálják megadásra bírni gyermekeiket, sikertelenül. (…) Ezt követően megy be első alkalommal a 14-es szobába dr. Samu István pszichiáter-főorvos. Aznap és másnap még négyszer látogatja meg a fiúkat, élelmet, gyógyszert, rádiót és a szükségletek végzésére vödröket, illetve egy büntető törvénykönyvet behozva a szobába és beszélgetést folytatva a Pintye gyerekekkel. Dr. Samu érveire hallgatva Ladvánszky a lerohanás helyett egyelőre az idegi-fizikai fárasztás mellett dönt.
1973. január 9-én (…) a déli órákban a fiúk újabb követelést juttattak ki az ajtó alatt: „5 óráig haladékot adunk követelésünk teljesítésére. Amennyiben nem kapjuk meg, vagy írásban nem kapunk felvilágosítást arról, hogy miért nem tudják megadni, vagy mennyit tudnak engedni belőle, akkor a következők fognak történni: 1, Ki fogjuk terjeszteni a működési területünket. Ez a következőképpen történik: a fegyverek elhordanak a templomig, és velük szemben lévő Finomkötöttig. Ezután a túszok felével végzünk. A legjobb megoldás a dolgok megbeszélése és az lenne, ha egy URH rádió-adóvevőt küldenének. Szeretnénk, ha a lányok kajáját beküldenék. A lerohanást ne is kíséreljék meg, mert az ellen mindenkor megvannak a megfelelő óvóintézkedéseink. A lányok egy falat kaját sem kapnak. A többit is kérjük, mert 2 napja nem kaptak enni.”
14 óra tájban, a szoba jobb oldalán lévő ablakon keresztül, 6 méter magasságból az egyik lány kiugrik a járdára. Az esés következtében térdkalácsa, a jobb lábfeje és az orrcsontja eltörik. Eltűnését a fiúk csak később veszik észre. A lány közli: éjjel a kisebbik fiú sírt. Ebből, illetve a főorvos megállapításaiból a rendőri vezetés arra a következtetésre jut, hogy komoly remény van a Pintye László lelki megingatására, a testvérével való szembefordításra. Feltételezhető, hogy a fiúk csak akkor lőnek, ha lerohanják őket vagy a fokozott terhelés miatt pillanatnyi elmezavar áll be náluk. (…)
1973. január 10-ére virradó éjszaka Balassagyarmatra érkezik Biszku Béla és Benkei András. Visszaemlékezők szerint közlik: mivel az eseményekről a SZER (Szabad Európa Rádió) is tudomást szerzett, ezután kiemelt politikai ügyként kezelik; a helyi mesterlövészeket profik váltják fel, akik képesek kilőni a fiúkat; a sajtót felkészítették az ügy kezelésére.
(…) A bent lévők idegi és fizikai állapota erősen leromlik, gyakori a lányok fegyelmezése, a két testvér közötti érzelmi kapocs lazulása azonban nem vezet a szembefordulásig. A fiúk 14 óra körül újabb követelést diktáltak, melyben fegyvereket, gránátokat és egy farmotoros buszt követeltek, a teljesítés határidejéül (már) 24 órát adva. A határidő után, nem teljesítés esetén előbb kilőnek a városra majd 16 perc eltelte után hat, név szerint felsorolt lányt kivégeznek. (…)
1973. január 11-én délelőtt a fiúk újabb követelés írnak: „tegnap kért ennivaló maradék nélkül hozzák be ma déli 12 óráig. Ha 12-re nem kapjuk meg hiánytalanul, akkor füleljenek. Bizonyára jó fülük van. (…) Most már nem halogatunk tovább, mert még azt fogják gondolni, hogy nem merjük megcsinálni a dolgokat. Mi örülnénk a legjobban ha késnének. Siet a mi óránk.” Fél tizenegy körül az egyik lányt vízért engedik ki, a rendőrök azonban már nem engedik visszatérni. Az első órák óta ez a túszejtés legveszedelmesebb pillanata. A fiúk hangosan követelik vissza a lányt. „Ezután András nagyon kegyetlen volt hozzánk, három lányt kiállított a sarokba. (…) Kijelentette, hogy 12.01 órakor a három lány közül az egyiket lelövi, én hozzákezdtem nagyon a síráshoz, szinte majdnem őrjöngtem, erre a többi lányok is mind sírtak, zokogtak. András összeszedte az összes karórákat a lányoktól, s az egyik lánnyal kitette az asztalra, hogy ne tudjuk, hogy mennyi az idő, vagyis mikor lesz 12.01 óra. Én ekkor sírva azt mondtam neki, hogy úgy is meg fogjuk tudni, hogy mikor akarsz a három lány közül valakit agyonlőni, mert a déli harangszót meghalljuk.” Amikor a kijelölt lány az órákat leteszi az asztalra, a mozdulattal együtt felkapja az idősebb fiú géppisztolyát és a fejére sújt. Az idősebb testvér azonban nem szédül meg, és öccse segítségével visszaszerzi a fegyvert. A lányt egy szekrény tetejére ültetik, azonban más büntetést nem alkalmaznak.
A követelésekben foglalt fenyegetőzések beváltatlansága miatt a fiúk maguk is érezik, hogy kijelentéseik súlytalanná válnak. Pintye László ekkor négy célzott lövést ad le a szemben lévő tanács épület ablakaira, amelyek mögött a mesterlövészek állásai vannak.
1973. január 12. „Pénteken reggel András és Laci ... a radiátor csapját leszerelték, és abból engedtek vödörbe vizet ... Laci csütörtök éjjel több órán keresztül munkálkodott azon, hogy a radiátor csapját levegye. Ezután kaptunk vizet...” „András ebben az időben már idegileg még kimerültebb volt. Szinte már úgy nézett ki, mintha nem is volna normális.”
Délelőtt Szűcs alezredes és Ladvánszky ismét a folyosón tárgyalt a kisebbik Pintye testvérrel, aki – a vádirat szerint – továbbra is elutasította a feltétel nélküli megadást. (…) A kisebbik fiú kintléte alatt, az idősebbet hangosbeszélőn szólítják fel a megadásra. „Laci amikor visszajött a tárgyaló felektől, félrehívta Andrást és ott elég hosszú perceken keresztül halkan tárgyaltak ... Valószínűnek tartom, hogy Laci próbálta Andrást jobb belátásra bírni, mert azt többször hallottam, amikor András mondta, hogy nem engedek nekik...”
Délelőtt – adott jelre – az épület előtti téren tartózkodó munkásőrök, karhatalmisták mozgásba, zajkeltésbe kezdenek, ezzel egy betörés előkészületeit imitálják. „András visszaemlékezésem szerint 12.10 perc körül ment az ablakhoz, kezében a géppisztollyal, s kihajolt, vagyis ha jól emlékszem könyökölt az ablakpárkányon. (…) András mintegy 10 másodpercet tartózkodhatott az ablakban, amikor a háta mögött lévő ágyon ülve ordítását hallottam, egy időben puskalövéssel, és artikulálatlan ordítással csak annyit mondott, hogy jaj. Állítólag mások hallották azt is, hogy azt mondotta, hogy meghalok.”
A rendőrök, noha a folyosón felsorakoztak, a lövésekkel egy időben nem tesznek kísérletet az ajtó betörésére. A kisebbik fiú a lányokkal félrehúzatja az ajtótorlaszt és megadja magát.
(…)
Utolsó írka