Lélegzetelállító 3 dimenziós világújdonságot készített egy magyar fiatalember. Rátai Dániel találmányával szó szerint „kihúzható” a kép a monitorból. A 3 dimenziós világszabadalomért már tolongnak is a világcégek. A feltaláló szeretné, ha mostantól bárki hozzátenné a tudását és tovább fejlesztenék a Leonardo névre keresztelt 3d-s eszközt.

"Érettségim van, és annyi érdekessége van, hogy a lengyelt és a magyart egyszerre végeztem" – mondta Rátai Dániel.

A 25 éves fiatalember ennek ellenére éppen most mutatja be világújdonságnak számító találmányát. Egy 3 dimenziós eszközt, amellyel szó szerint a térben lehet rajzolni, majd forgatni a képet. Dániel még gimis korában találta ki az alapötletet, mert zavarta, hogy nem tud arányosan autókat tervezni. Barátnője nincs, mert azt mondja, nincs rá ideje.

A még nem teljesen kész prototípust Charles herceg is kipróbálhatta nemrég.

„A teljes platformot nyitottá tettük, tehát bárki tud rá fejleszteni. És rengeteg jelentkezés volt. Kezdve a különböző mérnöki tudományoktól a földkéreg elemzésekig. A legkülönbözőbb orvosi felhasználások, például implantológia, műtéti modellezések vagy fóbiák kezelése” – mondta Rátai Dániel.

A magyar világszabadalmaztatott 3D eszközért és a programért több neves világcég is jelentkezett Amerikából, Japánból, Izraelből (?), Brazíliából és Németországból. A feltaláló azt mondta, ha pénz lesz a találmányból, azt újabb programok kitalálására fordítja.

2010-09-24

Rátai Dani 1985-ben született Budapesten. Édesapja író, újságíró, édesanyja magyar-lengyel-népművelés szakos tanár, színháztörténész, tehát családjától mi sem áll távolabb, mint a műszaki tudományok világa.
Dani életében a fordulópont középiskolás korában jött el, amikor is a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola 10. osztályos gimnazistájaként elkezdett programozást tanulni. Dani erre az időszakra így emlékszik vissza: „a Neumannban is a legtöbbek számára ez a szenvedések kezdetét jelentette, de – amilyen mazochista vagyok – számomra egy új világ nyílt ki. Az első programozásóránk után két héttel, az első igazi házi feladatra válaszként, megvolt az első, kezdetleges mesterséges intelligenciával rendelkező játékom. Amikor bevittem az órára egyszer csak azt vettem észre, hogy a tanóra helyett az egész osztály ezzel játszik. Elképesztően jó érzés volt, úgyhogy a kellő sikerélmény is megvolt az induláshoz.”
Az ekkortájt induló sikersorozat pedig nem ért véget az ifjú feltaláló életében: „Aztán valahogyan csak jött magától, hogy hogyan kell 3D-s programokat írni, hogyan kell piros-kék anaglyph szemüvegre programot írni, egész egyszerűen minden sikerült, amit elterveztem.”
Akik csak ismerik Danit, tudják róla, hogy soha ki nem fogy az ötletekből, mindig valami új műszaki megoldáson töri a fejét. „Akkoriban nagy szenvedélyem az autó-formatervezés volt, és szerettem volna valami olyan kihívást, amit biztos, hogy nem tudok megoldani, ezért a nyári szünetben, 16 évesen elhatároztam, hogy írok egy gázáramlás-szimuláló programot. Nyár végére – noha eleinte azt hittem, hogy lehetetlen –, mégis megvolt az első verzió, igaz ez még nem tényleges áramlásokat szimulált.”
A nyári szünet után a család kiutazott Lengyelországba, hiszen Dani édesanyja az ottani magyar kulturális intézet igazgatóhelyettese lett. Innentől párhuzamosan két középiskolát végzett: elkezdett egy lengyel középiskolába járni, és a Neumannt is folytatta mint magántanuló.
18 évesen ötlött fel Daniban a Leonar3Do-ötlete, ez okozta később azt az óriási felfordulást az életében, ami miatt egy „átlagos” középiskolai diákból cégtulajdonos lett. A nagy találmányról Dani így mesél: „A Leonar3Do lényege, hogy egy PC-t át tudok alakítani 3D-sé úgy, hogy a számítógép előtt 3D-ben látunk, és egy ceruzával 3D-ben rajzolunk, manipulálunk. Ez az ötlet szintén az autó-formatervezés miatt jött, autókat akartam a levegőbe rajzolni.” A rendszer lényege, hogy a számítógéphez kapcsolt kamerák észlelik a szemüvegre szerelt lámpák, valamint a fényceruza helyzetét, és így mindig a felhasználó és a fényceruza tényleges pozíciójához igazított, ezért valós benyomást keltő térbeli kép keletkezik. A megoldás költségigénye töredéke a hasonló feladatra alkalmas ismert berendezésekének.
Természetesen Dani merész álmait eleinte nem fogadta kitörő örömmel és bizalommal sem a tudományos, sem az üzleti élet. Sőt még saját kortársai, ismerősei is feltehetően csak ingatták volna fejüket, ha Dani mindig megosztja velük azokat a mindennapinak legkevésbé nevezhető gondolatokat, ötleteket, amiken üres perceiben törte a fejét. „Nagy álmomról, hogy autó-formatervező legyek, mégpedig saját fejlesztésű áramlásszimuláló és virtuális formatervező kütyüvel, jószerivel csak az elnézően bólogató szűkebb családom tudott, s hinni valószínűleg egyedül csak én hittem benne, bár szó ami szó, kételkedésüknek szüleim sohasem adtak hangot, sőt, lélekben végig a hátam mögött érezhettem őket. Később már nem csak lélekben.”
Az új találmány aztán mégiscsak napvilágot látott, és egyre több szakemberhez jutott el annak híre. Ekkor történt, hogy a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában az ötödik évben szakdolgozatot kellett írniuk a diákoknak. Dani a 3D-s ceruza tervét –mely akkor még nem kapta meg a Leonar3Do nevet – választotta a dolgozat témájának. Ennek kapcsán megkereste az iskola egyik legjobb tanárát, Bálint György tanár urat. „Az indulásomat igazából a Tanár Úrnak köszönhetem, ő mondta, hogy ne elégedjek meg egy szakdolgozattal, induljak el versenyezni, sőt, ő volt az, aki azt is megmondta, hogy melyik versenyen kéne indulnom. Így aztán jött a XIII. Országos Ifjúsági és Innovációs verseny. Itt együtt indultam a gázáramlás-szimuláló programommal és a Leonar3Do-val. Ekkor merült fel, hogy még a verseny előtt szabadalmaztatni kéne a Leonar3Dot, gondolva a hiénákra.”
„Szerencsére így is lett, még a verseny zárása előtt benyújtottam, vagy inkább családi, baráti és egyéb segítséggel benyújtottuk a hazai szabadalmat. A versenyen ezután az eredmény egy második díj lett. Később kiderült, hogy azért, mert egy pályázatban indultam a két teljesen külön projekttel, és így nem lehetett volna továbbküldeni az EU versenyre. Az igazság az, hogy így utólag óriási szerencsém volt, hogy ez így alakult. Túl korai lett volna még kimenni, és szerencsére tudtam még pár dolgot fejlesztgetni – az azóta kütyünek becézett – Leonar3Do-n, mielőtt megkaptam volna az Innovációs Szövetség felkérését. Ugyanis kiderült, hogy engem választottak, hogy 2005-ben képviseljem Magyarországot a minden évben az USA-ban megtartott Intel International Science and Engineering Fair-en, ami az országos innovációs versenyek világdöntője. Még mielőtt kimentem volna, beadtuk a nemzetközi PCT szabadalmat – amit időközben el is fogadtak –, aztán jöhetett maga a verseny. Hat első díjjal jöttem haza, köztük az az évi Nobel-díj átadási ünnepségen való részvétel jogával. Később, hogy még hab is legyen a tortán, egy kisbolygót neveztek el rólam.”
Egészen pontosan a tudományos-fantasztikus filmekbe illő teljesítményt a nemzetközi zsűri példa nélküli elismerésben részesítette: a magyar feltalálónak a alábbi díjakat ítélte oda:

• I díj számítástechnika kategóriában (3000 USD)
• kategória legjobbja (5000 USD)
• Intel Foundation Achievement Award (5000 USD)
• IEEE Computer Society első díja (700 USD)
• Patent and Trademark Office Society első díja (200 USD)
• részvétel a Nobel-díjátadó ünnepségen, 2005 decemberében.

A „Rátai 21724” nevű kisbolygónak 3-6 kilométer az átmérője, 5,7 fokos a dőlésszöge, 0,126 az excentricitása és 3,55 év alatt kerüli meg a Napot. Dani a kedvenc kisbolygóját a világ leghíresebb technológiai intézete, a Massachusetts Technológiai Intézet Lincoln Laboratóriumának köszönheti.
„A sikerem hazai fogadtatása egészen elképesztő volt számomra, de egyszersmind irányt is szabott a további életemnek. Olyan egyértelműen és olyan erővel fogalmazódott meg az igény – kezdve az iskolánk portásától a legfelsőbb politikai vezetésig –, hogy ennek a találmánynak itthon kell maradnia közös örömünkre, hogy amikor az állami vezetés részéről bíztatást kaptam cégalapításra, és hozzá ígéretet az anyagi támogatásra, egyértelmű volt, hogy a helyes válasz csak az igen lehet. És abban is teljesen biztos lehettem, hogy a családomra is mindenben számíthatok.”
A Kft., amely a beszédes 3D for All nevet viseli, 2005 augusztusának végén alakult családi összefogással a Leonar3Do továbbfejlesztésére és hasznosítására irányuló vállalkozás. Az azóta eltelt idő alatt a Leonar3Do lassan piacképes termékké válik, daniék cége sikerrel szerepelt vele a ValDeal Innovációs Zrt 2007/2008-as projektversenyén.
A kormány a 1848. március 15-ei forradalom 160. évfordulóján alapította a "Márciusi Ifjak Díj - a fiatal magyar tehetségekért" kitüntetést. Az elismerés annak a tizenkét, 35 év alatti magyar fiatalnak adományozható minden év március 15-én, aki az alkotó- és előadóművészet, a kultúra, a tudomány, a társadalmi és technológiai innováció, valamint a sport területén kifejtett tevékenységével öregbítette Magyarország hírnevét, elősegítette kulturális gyarapodását. A kitüntetettek bronz kisplasztikát, igazoló emléklapot és 500 ezer forintos díjat kaptak. A díj első kitüntetettjei között volt Rátai Dániel is.

tőle nem is sajnálja senki a félmilliót, csak pl a belterjes belvárosi egyénektől, mint vári györgy irodalomtörténész, aki se nem ifjú, se nem magyar származású.

* * * <- (ez antiszemita felkiáltás, káromkodás)

semmit le nem tett az asztalra, csak Bíró Zoltánt szapulta, meg is kapta a fizetését érte? érte, ahogy ardamica a phd-t?