Sztok! Elég régen nem írtam már verset, de most ki akartam próbálni magam. Hát.
Mikor nézd eltűnt világod képeit
A lélek hangjait vélve hallani?
Mikor kint vakítva tűz a nap
Érzed, hogy büszke s boldog vagy
Vagy este pisla lámpafénynél
Ha lefelé húz a fáradtság-élmény
Mindegy ez már, de sose nézd azokat
Ha akkor vágyad nem bontott falakat
Utolsó írka