A szovjet uralom utolsó szakaszában, kelet-európában a kommunistáknak az ötletük az volt, hogy létrehozzanak ellenzéki szerveződést „reform" hangok látszatát keltve, miközben ellenőrizni tudják a forradalom iránymenetét. Azért az olyan politikai pártok, mint amilyen lett a FIDESZ Magyarországon, egy kormányzat által engedélyezett ellenzéki mozgalom volt, ezzel biztosítva, hogy a Nyugati hitelek folyósítása folytatódhasson, ezzel támogatva a szocializmus öngyilkos gazdasági irányelvét. Nem számított végezetül ki győz, a káderek voltak azok, akik mindig előtérbe kerültek. Ennek volt olyan előnye is, hogy meghatározhattak minden politikai pártot, ami nem illett bele az elfogadott „ellenzéki" képbe, s azt csak az „extrém" és a legerősebb elítélés és elszigetelésben méltatták.

Ez a gyakorlat maradt, beleértve olyan helyeket is, mint Magyarország, de most az Egyesült Államok az, aki adoptálta a volt Szovjet vonalat is annak nevében, hogy meghatározó és támogató, szavatolt minőségű alkalmazkodó klientúra párt ÉS ellenzéki pártok legyenek. Az Államok államvezetése úgy felkarolta a Szovjet garnitúrát mintha legalábbis a sajátja lenne…

Így mikor a „jóvá nem hagyott" Orbán Viktor lett megválasztva miniszterelnöknek Magyarországon 1998-ban, az ő kormánya folyamatosan aláaknázva volt Washingtonban és végezetül persona non grata lett a Bush-féle Fehér Házban. Túl független és már nem volt az Egyesült Államok kontrollja alatt. Úgyhogy 2002-ben az Egyesült Államok segítségével, az Egyesült Államok által támogatott koalíció, a volt kommunisták és az „engedélyezett" Szabad Demokrata ellenzék, még egyszer elfoglalhatták helyüket a Magyar társadalom vezető szerepében.

Daniel McAdams ? 2005 május 19