Ferenczi Zsuzsanna
Magyarország-Ontológia II.
Fivérem, a Király fémkoronát olvaszt,
mítoszában arany közé gyöngykapukat ragaszt.
Szerves a rendem, Igaz Fejedelmem,
egy Turulmadár csőrével kapja le keresztem.
Oromról ingatja szárnyát förgeteg szelem.
Vérmes utamon áramlik bennem,
körbenfutó végtelenné táguló eremben.
Magna Hungaria- a Föld gömbölyű héján
szomjúhozik érted kebled nyugtatója.
Szemedben könny eredt,- hurrikán rokona
elrendelte metszett tekinteted.
Polaritásod lüktet csuklómban,
hetedíziglen ontom el véremet.
Hazám, fondor magányban tengetem életem nélküled.
Hogy szakadtunk így szét?- Több test, több lélek?
Mi maradt meg?- borunk- borúnk.
Ez most hála közé ékelt koszorúnk.
A stóla tiltja megváltott fajtánk bosszúját,
s lecsorog törzsén e néma szomorúság.
Sirató énekünkben fuldoklik a guruló nedvességet kortyolás,
- és nagyon fáj Erkel dúdolásában a sóhajtás.
Veséinket tikkatag babokká aszalta a kiválasztódás.
“Mágikus operációval” illesszünk mozaikká Hazám?!
Renddel rendelkezzünk!
Végtelen a gravitáció minden oldalon,-
a poláris kiegészítődés e determinált talajon.
Törvényem gyöngéden felséges hatalom.
Keressünk a világ minden Oázisában Margarétát!
Nemzetem, gyökered bölcsőjében a nedvesség ringasson Tégedet,
tartásodban fénytejből oxigén zöldítsen, hogy érd meg:
hófehér szirmaid Tabula Rasaként átöleljenek,
s benned az összetartozás -az irígy szerelmes mosolyát sejtse meg.
Jön a szellő, s országomból kifújja a lerakódott üledék porszemeket.
Dunántúl, szeretlek- testvéred kötelékeit meg ne sértsd!
Értsd meg, és tapasztald szelíden ősi legendáink tékozló fiainak sorsát,-
s ha csillagaik Holdathoz áramlanak reménnyel szökve ladikaikon csendesen,-
teríts asztalt nekik, s enyhítsd éhségüket türelem.
A porzók minden virágban sárgállanak féltékenyen,
de ettől szép az Összetartozás maga, Kedvesem.
Légy jó kertész, öntözd árvácskáidat lelkiismeretesen,
úgy ők is pompáznak:- szimbiózis a nevem.
Őstől örökölt az ösztönöm, hogy szomjúhozom,
s igékkel táplálom magam.
Egyezmények, a számkivetettek átkarolása, érdek a kisebbségnek:
szívesen veszed-, s adom.
Érdek érdeket szül völgyön és hegyen át.Határaink elmosódnak,
és a Napból figyeled a körötted keringő rendszerben
szerelmes szívvel a magad honát.
Mintha kívülálló lennél, ne termékenyíts önzőn, mint űber a saját faját,
de eredet többé fel ne vágd!
A neutront tápláld, mint hajdan Vadregényes tájadról az egyensúlyt
osztogattad, hogy neked is hódoljon a hódítás.
Vállald memóriádat, a hovatartozást!
Mért ne alkothatnál méltó kolóniát, s teszik ezt “mostoha” fivéreid is odaát.
Ágyásokat alkot a világ. Falevél is díszíthet fehér alapon hazát.
Ott hogyan élj? Azonosulj, mnt faj, renddel rendelkezzél, és ne asszimilálj!
Ez gyarapítás-érdek, s sziromhullás. A megoldás egy: azonosítsd a származást.
A módszer pedig más: zérusról indulj, s a bibére jól vigyázz!
Ojtsd be virágod, hogy ne fertőzze be más!
Légy Te a Menyassszony, mindig fehér fátyolban tündökölj szép Magyarország!
Minél több férfival táncolsz, annál gazdagabbá válsz.
Mégis, légy óvatos- egy szélkakas hajnalt hirdet,
körtáncban forog a világ. Pihenj le lassan,- el ne billenj!
Ereszkedj origora, mert harmóniád:
az” Aero Mediocritas”.
Utolsó írka