KáKánBéKa
| Ahol a vadrózsa nő Ismernek Vadrózsa néven Pedig úgy hívtak, Elisa Day Hogy mért lettem rózsa, nem értem Hiszen úgy hívtak, Elisa Day Már első nap tudtam, hogy ő az a lány Ahogy mosolygott, tudtam, hogy ő Az ajka mint vérvörös rózsa Mely a folyónál vadon és szabadon nő Állt ajtóm előtt, a szobámba jött És félelmem karjában csitult csak el Nekem ő volt az első, és arcomon pergő Könnyeim gyengéden itatta fel Ismernek Vadrózsa néven Pedig úgy hívtak, Elisa Day Hogy mért lettem rózsa, nem értem Hiszen úgy hívtak, Elisa Day Másnap virágot vittem Szebb nőt még nem láttam sohasem „Eljössz-e, mondd hát, hol a vadrózsák bontják Szirmukat szabadon, vérvörösen?” Másnap egy szál vörös rózsát hozott Azt mondta: „Rám bíznál mindent, ami bánt?” Az ágyamon fekve csak intettem erre „Elviszlek a rózsákhoz, gyere hát” Ismernek Vadrózsa néven Pedig úgy hívtak, Elisa Day Hogy mért lettem rózsa, nem értem Hiszen úgy hívtak, Elisa Day Harmadnap levitt a partra És megcsókolt ott, hol a vadrózsa nő Ahogy fölém hajolt, még súgott egy szót És láttam, hogy markában ott van a kő Utolsó napon a rózsákhoz mentünk Ő feküdt a parton, fölkelt a szél Egy búcsúcsók még, szóltam: „Vesszen a szép” És vadrózsát dobtam az ajka közé Ismernek Vadrózsa néven Pedig úgy hívtak, Elisa Day Hogy mért lettem rózsa, nem értem Hiszen úgy hívtak, Elisa Day |
Utolsó írka