A kontraszt Budapesten
A minap, vasárnap reggel Budáról jöttem hazafelé a vörös-sárga levelek között. Szenzációs hangulat fogadott az őszi, meleg napsütésben, mikor kiléptem az utcára. A Szent család park játszóterén tömve, zsúfolásig megtelt jólnevelt boldog gyermekek élték gyermekkorukat szüleik felügyelete alatt, kik élvezték a globális felmelegedés okozta enyhe időt. Majd egyre több játszótér, és egyre több gyerek, egészséges életre vágyó futók, csendesen beszélgető ismerősök az út szélén, és egy kiránduló család, akiket muszáj leírnom, annyira megfogott a pillanatuk, a nagyanyával, ki a budai buszon Mátyás királyról mesélt a négy négy-tíz éves sapkás gyermeknek. És viccesen ugratta is a távolabb álló kislányt. Látszott, hogy nagyon intelligens a nagymama, és mosolyra késztetett engem is. Vannak emberek, akiknek olyan a kisugárzása, hogy szívesen vagyunk velük.
„Álruhában lement a nép közé, megjutalmazta a jókat, és megbüntette a rosszakat”
Inspiráló közeg Buda.
A magyarság ideológia otthona; a széles, békés utcáival, a koncentrált csenddel és a madárcsicsergéssel, zöld fáival, kulturált, tanult lakóival és mondjuk ki: a színfehérségével.
Igaz szombat éjjel a Moszkva téren még cigánygyerekek viccelődtek azzal, hogy hátbarúgják az utasokat és pont az ajtó becsukódása előtt szállnak le a buszról, persze ezt csak egyelőre szóban, majd pedig a buszsofőrt cukkolták, ugratták azzal, hogy indulás után úgy tettek, mintha fel akarnának szállni a buszra. Van humorérzékük. Nagyon jól szórakoztak, de az én és a mi tapsunkra hiába várnak.
Ezen nem mosolyogtam, mégis a budai nagyanyához hasonlóan ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy leírjam őket is.
Ahogy hiába várnak a tapsomra, azok a cigányok sem, kik vasárnap reggel, a kettes villamos első kocsijában hangoskodtak. A deviancia első tüneteit az orrom érezte, de Pesten ez még nem utalhat származásra, s főként sztereotip identitásra, hiszen akár hajléktalanok is lehettek volna, tele van velük a város, ha eldobunk egy követ a parlamentnél, vagy nemzetveszejtő politikusra, vagy irritálóan kéregető hajléktalanra esik.
Szóval a villamoson a vágyam, hogy ne a végállomásig utazzanak alulművelhetetlen honfitársaink, utólag kiderült nem volt szerencsém, de a lényeg, mikor felszállt a BKV-ellenőr, ránézve az előttem ülőkre, észlelve a származás egyértelmű jeleit, őket kihagyva, mintegy átnézve a kisebbségi problémán, először hozzám lépett. Nyugalom, nem büntetett meg, nem frusztráció miatt kaptam inspirációt az íráshoz - kiégésem után - újra, hanem amiatt, hogy milyen jó egyeseknek, hiszen ingyen utazhatnak, míg mások fizetnek érte. Nyilván nem akart érintkezni a jöttment népséggel az ellenőr, megértem, de azért ez mégse járja már, hiszen neki az a kötelessége, hogy a jegyeket ellenőrizze, mégha az utas barbár is. Elfogadni nem lehet az ilyen konfliktuskerülő, gerinctelen magatartást, hiszen itt kezdődik a rend felborulása, elnézzük a kisebb hibákat, ha sokan nézik el a kis hibát, már lesznek akik a nagy hibát is elnézik.
Azoknak a szerencsés magyaroknak, akik nem találkoztak még a sztereotípiának megfelelő cigánnyal, elmondanám, hogy jóval korábban volt bátor BKV-ellenőrhölgy, aki szembeszállt a hordával, de a rikácsoló terhes cigánylány és értelmi szinten hasonló kaliberű barátja sikeresen megtagadta a bérlet-, vagy vonaljegy felmutatását. „Azért mert cigány vagyok?!” Az utasok már ott kiverték a fejükből a neoliberális dogmákat.
Így esett, hogy ezen a vasárnap reggel reveláció részeként beteljesülni láttam Horváth Csaba álmát az ingyen Békávéról. Omnipotens Horváth, hiszen úgy teljesítette gondos programját a választói számára, hogy meg se nyerte a választást: „Szó sincs blöffízű kampányfogásról - nyilatkozta a Népszabadságnak az MSZP főpolgármester-jelöltje, aki azt állította, hogy egyeztetett az MSZP vezetőivel az oly sokakat meglepő programjáról”. Látjuk, jó érdekérvényesítő ereje van az MSZP-nek a BKV-nál. Meg a Nokiánál.
Különös, hogy a barbárságuk miatt lehet a cigányság itt egy torz elitnép. Vajon mit mondhatunk arról a társadalomról, amely megtűri mindezt?
Nem minden cigány tanultatlan nevetlen, de a neveletlenek, tanulatlanok nagyobb része cigány. Ahogy már írtam, Nyírmihálydin a hepatitist terjesztők mind cigányok, állítólag a szomszéd magyarhoz, a budai parkból származó piros labda helyett fekáliát átdobó személyek is mind cigány származásúak. Nem minden cigány barbár, de a kulturálatlanok itt kizárólag cigányok – aki ebből nem von le következtetéseket, súlyos logikai hibába esik.
Én se a budai parkokból jövök, mégis tudok viselkedni.
Nem vagyok globális rasszista, szeretek tippelni, a villamoson pont azt próbáltam összeszámolni, hány cigányt ismertem meg eddigi életem folyamán, aki az emberi mércét megüti, és három-néggyel személyesen is jóban voltam, viszont a többi négyszáz, akit ismerek vagy az utcán látok erre ellenpélda. Persze az utcán is lehet látni rendes c-származásút, és erre kevésbé emlékszik az ember, így azért rakjunk az első csoportba még 20 főt.
De ez az elméleti empíria lényegtelen is, a lényeg:
1941 - 27 ezer cigány
2001 - 260 ezer.
2010 - 1 millió (forrás)
2020 – ekkor halnak ki az öreg fehérek, utána gyorsabb a cigányosodás:
2040 - akár 5 millió
2060 - akár 9 millió, és mennyi magyar? 900 ezer, a rezervátumban, tán Budán is lesz, hogy a piros labda és a játszóterek megmaradjanak...
Sokáig a magyarok lesznek a képzettebbek, okosabbak, ők kapják a vezető posztokat, de ez nem biztos hogy tarható sokáig, ha nem lesz normális munkaerő, persze ezek nagy távlatok, de egy biztos: elég volt a polkorrekt tevékenységű kormányokból. Nincs több időnk.
A város
Mocskos kővidék, szennyezett patak
Hömpölygő tömeg, mely dolgáért halad.
Az utcán korcs sihederek.
Vattacukorszagú lányok
Utcaszépe, szeméttenger
Sárga, zöld és lila felsők.
Ruganyosmellű macskaléptek
A sikátorban ammónia, a metróban, minden utcán
árkád alatt, a parkokban.
Foxi-maxi tanszékek, parlamenti pockok
Koszos eltés egyetemisták.
− Fehérterror kéne ide
Ez a város; színes rongyokba öltözött
2009. ősz, Budapest
Cigányság: egy viruló kisebbség az öregedő Európában (National Geographic)
Utolsó írka