KáKánBéKa
"Szekszárd 1879: Babitsék tőszomszédságában éli gyermekkorát Dienes Valéria, aki a polgári és a győri tanítóképző elvégzése után a magyar egyetemista nők egyik pionírja lett. Már így is csodabogárnak számított, de mindezek tetejébe egy - még ma is élő sztereotípia szerint is - kevéssé "női" szakpárt választott magának. Matematikát és filozófiát tanult. .A két diszciplína számára szerves egységet képezett.
Visszaemlékezéseiben elmeséli, micsoda kivételes helyzetben volt a sok-sok férfi között a néhány női hallgató. Akkoriban szokás volt, hogy az előadó tanárt a hallgatók a terembe való belépéskor felállva, éljent kiáltva üdvözlik. Nem kevesebb járt ezután a nőhallgatóknak sem. Persze, hogy ez a rajongás ne lépje túl az akkor ildomos határt, hogy a helyzet még kísértésre se adjon okot, az egyetem vezetése kialakított egy "nőszobát", ahol a hallgatónők a szünetekben elbújhattak, pihenhettek és készülhettek a következő előadásra.
Mindezen körülmények dacára Dienes Valéria még a pesti tudományegyetemen ismerkedett meg a később világhíres matematikussal, Dienes Pállal, akit 1905-ben Párizsba kísért, ahol a Sorbonne-on mindketten ledoktoráltak. Dienes Valéria tételeit Picard felolvasta az akadémián, és férje is belefoglalta őket disszertációjába (függvénytan, Taylor-sor konvergencia köre, logaritmikus pontok).
Az aktív tudományos élet sem Párizsban, sem Magyarországon nem volt akadálya közösségi, szociális tevékenységének. Gaál Mózes a tisztviselőtelepi gimnáziumban munkásgimnáziumot hozott létre, ahol Dienes Valéria természettudományokat tanított férjével együtt, később meghívták az Istvántelki Főműhelybe is tanítani.
1907-ban került kapcsolatba a nőmozgalommal, mikor Glücklich Vilma meghívására előadásokat tartott. Dienes Valéria "feminizmusa" - ma már annak sem neveznénk annyira természetes nézetekről van szó remélhetőleg (!) - annak hirdetésében állt, hogy a nőket azért kell az élet minden terén szerephez engedni, mert mások mint a férfiak, ezáltal egy sajátos, női nézőpontot képviselnek: "(…) ha kimarad a női vélemény a világból, akkor hiányzik belőle valami… " - vallotta. Legfontosabbnak a család fenntartását és egybentartását tekintett, de úgy, hogy a nők a társadalomban , a családon kívül is szerephez jussanak, foglalkozzanak mással is, így teljesítsék ki önmagukat. E "női", "családszervező" szerepét olyannyira intenzíven élte meg, hogy a Galilei-körben "Szülők iskolája" címmel tanfolyamot indított, ahol aktuális pedagógiai, oktatási és családjogi kérdésekről beszélt. Elemezte a gyermeknevelés, vagy ahogy ő nevezte "gyerekasszisztenciát", mert elképzelése szerint a gyerekeket csak asszisztálni lehet, nem nevelni.
Dienes Valéria fordulatokban gazdag életének első időszakában "filozófusként" áll előttünk. Az ő fordításában lettek ismertté Magyarországon többek között Bergson, Berkeley, Locke és Teilhard de Chardin művei. E fordításokért később Baumgarten-díjat kapott. Bergson, akivel személyes kapcsolatban is állt, döntően befolyásolta világnézetét.
Ugyanezt a Dienes Valériát a 10-es évektől kezdve, és a két világháború között egy mozdulatművészeti rendszer kialakítójaként látjuk viszont. Rendszere alapja a Bergson-féle mozdulatpszichológia. A gondolkodás, az eszmélet (itt tudat értelemben) a mozdulatokon át valósítható meg. Mozdulattudományra, a görög orkesztika szót alkalmazta. Csoportot szervezett és 1917-ben a mai Uránia mozi épületében megtartották az első előadásokat. Ezirányú érdeklődését az indította útjára, hogy látta Isadora Duncan, a századelő nagy formabontó táncosnőjének néhány előadását Párizsban, majd megismerkedett fivérével, Raymonddal. Ő ezidőben már saját mozdulatművészeti tételeit "tanította", mely szerint az emberi test tulajdonképpen geometriai lény, a mozdulatot tehát geometriailag kell elképzelni, és térbe gondolhatóan megvalósítani. A másik alapgondolata szerint a ritmus mindig folyamat, keletkezés, tehát az emberi mozgással is ritmust teremtünk, így a mozgás megrajzolja a teret és megteremti a ritmust. Életének egyik legérdekesebb periódusa a nizzai Duncan kolónián két gyermekével eltöltött időszak volt. (Férje aktív 1919-es szereplése után a család emigrációba kényszerült, ám házasságuk megromlott, és ez hamarosan váláshoz vezetett.)
A villában élő közösséget a későbbi kommuna néven ismertté vált szerveződésekhez hasonlíthatnánk. Egy szintetikus életművészet megvalósítására törekedtek. Maguk készítették ruháikat, görög khitónokban jártak, együtt nevelték a gyerekeket, közösen táncoltak, mozogtak és reggeltől estig csináltak valami produktívat, valami hasznosat.
1923-ban tért vissza gyermekeivel Magyarországra, és hamarosan újra elindította orkesztikai tanfolyamát, melyből újabb és újabb előadások nőttek ki (kórusdráma, mozdulatkórus). Első mozdulatjátéka egy misztérium volt Hajnalvárás címmel. Itt mindenki elképzelt magának egy, a szöveghez illő mozdulatot, és azokat egységesítették. A kórusdrámában a mozdulat és az énekkar egyesítése volt a cél, itt már a sok ember mozgása geometrikus ábrákká egyszerűsödik. A darabokhoz a zenét Bárdos Lajos komponálta.
Dienes Valéria 1923-24-ben ismerkedett meg Prohászka Ottokárral, előbb műveivel, majd papi munkásságával is, nagyon szoros személyes kapcsolat alakult ki köztük, mely Dienes Valéria életének fordulópontját jelentette, és kijelölte a mindent átható istenélmény kezdetét. Dienes Valéria mindeközben megalkotta filozófiai rendszerét, mely evologika néven vált ismertté. Az elmélet a "jel"-en alapul, így a szemiotikai rendszerek egyik korai példája, mely szerint: "eszmélet és eszmélet. Tehát emberi tudat és emberi tudat kapcsolatba akar lépni egymással, nincs más útja, mint hogy jelet adjon, a jel viszont minden esetben mozdulat, mozdulaton alapul, hiszen végső fokon a beszéd is a mozdulatok valamiféle elvonatkoztatása. "
Hol nadrágban, hol szoknyában; mind matematikában, mind filozófiában eredetit alkotó tudós; egy eredeti, kreatív mozgás és táncművészeti, szintetizáló rendszer megalkotója, két gyermek anyja, aki még a nevelést -pontosabban asszisztációt - is nagyon tudatosan, koncentráltan élte meg, misztériumjátékok szerzője, Prohászka Ottokár és Szabó Ervin barátja, és még ki tudja mi minden 1978-as haláláig. Valaki, akinek a személyiségével és élettörténetével érdemes alaposan megismerkedni.
Dienes Valéria az interneten (rövid összefoglalás az életéről további képekkel) -
Dienes Pál: (1882-1952) matematikus, filozófus, egyetemi tanár. 1905-ben doktorált. A tisztviselőtelepi gimnáziumban tanított, aktív résztvevője volt A Galilei körnek. 1919-es szerepvállalása miatt bécsi emigrációban élt, majd 1921-ben Angliában telepedett le. Munkássága területei: komplex változós függvények, relativitáselmélet, végtelen mátrixok, matematikai logika.
Gaál Mózes: (1863-1936): ifjúsági író, pedagógus. Tanár, majd 1907-től gimnáziumi igazgató. Szerkesztette a Tanítók Lapját, majd 1914-1936 között az "Én újságom"-at. A jövő iskolája című műben fejtette ki korszerű pedagógiai nézeteit. (élethez közelítés, munkára nevelés, lélektani szempontok érvényesítése a pedagógiában). Egy Gaál Mózes írás.
Henri Bergson (1859-1941): francia filozófus. A szellem alkotó szabadságát hirdette, szembefordulva a 19. század tudományos determinizmusával.
Galilei-kör: Budapesten 1908-ban alakult progresszív baloldali kör, ahol előadásokat szerveztek. Vezetői között volt többek között Polányi Károly. 1918-ban háborúellenes propagandáért az ún. Galilei -perben feloszlatták. Tormay Cecile véleménye a Galilei-körről.
Prohászka Ottokár (1858-1927): 1905-től székesfehérvári püspök. A modern katolikus eszmék és a keresztény- szocializmus hirdetőjeként vált nevezetessé a század végén.
Glücklich Vilma (1872-1927): tanárnő, a magyar polgári feminista mozgalom vezetője. Ő volt az első nő, aki a filozófia szakon bölcsészdiplomát szerzett. 1904-ben alapította meg a Feministák Egyesületét. A nők egyenjogúsítása és a gyermekvédelem terén úttörő munkásságot végzett itthon, majd 1922 után külföldön is. "
Utolsó írka