1969-ben indult karrierje a Nemzeti Színházban

Usztics Mátyás, a Nemzeti Kamara Színház alapító igazgatója exkluzív interjút adott a barikad.hu-nak. A direktor szerint, ha Alföldi Róbert Belgrádban teszi egy szerb darabbal ugyanazt, mint Budapesten a János vitézzel, akkor testi épsége a mai napig nem lenne biztonságban. Usztics Mátyás portálunknak kijelentette, a Nemzeti Színházban játszott darabok Alföldi Róbert saját torzságának visszatükröződései.

Mi a véleménye arról, hogy magyar darabot eredeti tartalommal nem játszanak a Nemzeti Színházban? Eltorzítva, különböző deviáns elemekkel megtűzdelve, vagy teljesen átalakítva jelennek meg klasszikusaink a színpadon. Alföldi pinceszínházat csinált a magyar nemzet színházából?

Az, aki botrányos körülmények között kinevezte, ezért nevezte ki. Már az első nyilatkozatokban világossá vált, hogy „egy szemtelen és vitatkozó színházat ” fog működtetni az akkori miniszter, Hiller István ölben dédelgetett kedvence. A torzítás, a darabok eltorzítása, Alföldi saját torzságának visszatükrözése.

Alföldi Róbert nevéhez fűződnek olyan, a jó ízlést messzemenően sértő előadások, amelyek különböző devianciákat, például pedofíliát, homoszexualitást, emellett magyargyűlöletet népszerűsítenek. Hogyan ítéli meg ezt a szemléletmódot?

Mivel Alföldi ellene van mindennek, ami harmónia és szépség nem lep meg. A saját betegsége, és beteges magyargyűlölete köszön vissza, a választott és az ilyen módon színre vitt darabokból. Pavel Zavada, aki szintén nem szereti a magyarokat, de jól él belőlük, és aki a legutóbbi bemutatónak, a Magyar ünnepnek szerzője, azért is gusztustalan, mert könyveit nagy példányszámban jelentették meg eddig itthon és magas állami kitüntetéseket is kapott értük. Most levette álruháját, és az igaziban jelentkezett a Nemzeti Színházban. Zsák a foltját megtalálja.

Véleménye szerint a Nemzeti Színháznak milyen normák szerint kellene működnie?

Úgy, ahogyan boldogabb országok nemzeti színházai működnek. Mivel a nemzet teátrumai, így elsősorban a nemzeti, irodalmi értékeket kell bemutatniuk mindenütt. Hazai és világirodalmi klasszikusokat kell műsoron tartani, ahogyan azt a bajor, a francia a szerb, a horvát, vagy a román, litván színházak teszik. Ha mondjuk, Belgrádban történne irodalmi nemzetgyalázás, úgy, ahogyan a János vitézzel történt Budapesten, nem hiszem, hogy a rendező rendőri kíséret nélkül elhagyhatta volna a színház épületét. Testi épsége a mai napig nem lenne biztonságban.

Alföldi szóbeli megállapodást kötött – amitől később visszatáncolt – a Budapesti Román Kulturális Intézettel, hogy megtarthatják december 1-jén ünnepi előadásukat és állófogadásukat a Nemzetiben. Pont a magyar nemzet színháza adott volna helyet Nagy- Románia megalakulásának évfordulós ünnepének ünneplésére. Erről az ügyről, mi a véleménye?

Ez a gesztus pontosan illeszkedik azoknak a fülledt botrányoknak a sorába, amelyekkel eddig operált a Nemzeti Színház vezetése. A színészekre nézve pedig igen nagy kár, és súlyos tehertétel, mert a külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy a színházban mindenki ezt akarta, a társulat és az igazgató egyaránt. Holott a pokolba kívánja minden társulati tag az ilyen igazgatót. A helyzetük azonban nem egyszerű, és mert kiszolgáltatottak, nem tehetik meg, hogy szót emeljenek az ilyen ügyek miatt. Sem ők, sem a műszaki vagy irodai dolgozók. A Román Kulturális Intézet pedig maradjon a falain belül, és ott ünnepeljen, ha van mit!

Merre tart a magyar kultúra? A kormányváltás után ugyanaz a balliberális, kulturális presszió folytatódik, mint a korábbi években?

Még korai lenne ítéletet mondani az új kultúrpolitikáról. Az „örökség”, amit átvettek, a felmérhetetlen sikkasztások a színházakban, alapítványokban és egyebütt, nyilván lassítják a változásokat. Hogy ezek mikor válnak érzékelhetővé, nem tudom megmondani. Az egyik jele mindenféleképpen az lesz, amikor a Magyar Rádiót nem MR1-nek, vagy MR2-nek hívják majd. Ez az elmebeteg elnevezés, vagy az erről szóló döntés nyilván azért született a korábbi szdsz-es rádióelnök regnálása idején, hogy ne kelljen kiejteni azt a szót, hogy magyar! Igaz nem is volt magyar, a Magyar Rádió. Ám eléggé elgondolkodtató az a tény is, hogy az új rádióvezetés első napján nem ment hivatalos körlevél a szerkesztőségek és a munkatársak felé, miszerint mostantól újra úgy hívják a Magyar Rádiót, hogy Magyar Rádió és nem MR!

Sinkovics Szilvia – barikad.hu