"A Művészetek Palotája közleménye technikai okokra hivatkozva tudatta novemberben, hogy mégsem náluk, hanem a Nemzeti Színházban debütál Alföldi Róbert legújabb rendezése, a Magyar ünnep című előadás. Az indokokról többet nem lehetett megtudni, ám tény, hogy a színdarab provokatív kifejezésmódjával botránykő a román nemzeti ünnep ügye miatt amúgy is izgalomban lévő körökben.

A darab története 2008-ban kezdődött: ekkor Alföldi Róbert tíz írót kért fel, hogy válasszák ki a Tízparancsolat egy-egy sorát, és írjanak rá drámát. A felkértek között volt Závada Pál (Pável Závada, mint rendes szlovák (=magyargyűlölő tót)) is, aki Az Úr napját szenteld meg! igéje alapján készítette el Idegen testünk című - az 1940-es évek háborús időszakáról, a revízióról, antiszemitizmusról és a Magyar Közösségről szóló - regényének színi változatát, Magyar ünnep címmel. A darab történetszövése milliónyi szálon kapcsolódik valóságos eseményekhez és alakokhoz, ezért színházon és irodalmon túlmutató történelmi üzeneteket közvetít.

Mi több, szembesít: az Idegen testünkből ismert többes szám első személyű elbeszélői pozíció - az Erdélybe bevonuló magyar hadtestek bűneinek ismertetésekor - a színpadi változatban is megjelenik, de a zsidótörvény szövegének felolvasásakor koccintó asztaltársaság mellett még számos motívum szintén a magyarság kollektív felelősségét jeleníti meg. (kollektív, igen, mi különbek vagyunk mert tudjuk, hogy nem minden zsidó támogatta a károlyi-, és tanácsköztársaságokat, a lenin-fiúkat, az ávh-t.)

Miközben olykor színpadi kikacsintások, vagy az eredeti Závada-regény feltűnése a könyvégetéskor mind-mind az áthallást igyekeznek hangsúlyozni a megjelenített történeti példák és napjaink fejleményei között.

A Magyar ünnep kudarca azonban, hogy szembesítő-ráébresztő minőségében kifejezetten rosszul működik, mivel a történelmi tények és a színpadi cselekmény viszonya aránytalan. A szereplők kis túlzással vagy zsidók, vagy antiszemiták, cselekedeteik nagy része szexuális vágyaiktól vezérelt, a revíziós események megjelenítésekor a néző problémafelvetés helyett öncélú profanizálással szembesül - itt említhető a revíziós menetdalra maszturbáló honvédek képe.

A magyarok egyöntetű felelősségének sugallata biztosan nem jó irány, hiszen - Bibó István szavaival élve - ennek felvetését azok sem szeretik, akik egyébként hajlandók lennének önként részt vállalni a felelősségből. A közös felelősség feszegetése az ép valóságérzethez nemhogy közelít, inkább eltávolít tőle. Závada darabja ezért nem segíti a közös gondolkodást.

Závada Pál: Magyar ünnep (zenés dráma két részben) - Nemzeti Színház. Rendezte: Alföldi Róbert. Főbb szereplők: Nagy Mari, Söptei Andrea, Mátyássy Bence, Znamenák István"

MOST MÁR ELÉG VOLT!

nem a nemzetiből kell kirúgni, hanem fel kell kötni ezeket a magyargyűlölő férgeket!

meddig tűrjük még ezt a mocskot Budapestünkben, Nemzetünk fővárosában?
Meddig tűrik még az állítólagos magyar, jobboldali kormánytagok ezt a barbarizmust?

kedvesebb napjaimon, mondjuk megelégszem azzal is, ha örökre száműzzűk ezeket a primitív embereket.

A magyarok Budapestre
cionista izraelbe

Pörzse Sándor: az szdsz-es magyar kultúrában