KáKánBéKa
"Folyóiratunkban nemrég riportot közöltünk a lappokról.
Hogy élnek Finnországban és Svédországban egy összevont autonómiában.
Akkor kihagytuk az alábbi történetet, melynek hősei és halottai magyar cigányok voltak.
Svédország és Finnország egy-egy fél évig tűri,
táplálja, támogatja a bevándorlókat, s ha nem akarnak és nem tudnak beilleszkedni, kiebrudalják őket.
Néhány élelmes magyar roma család "kiszaszerolta" ezt a lehetőséget, s Finnországba mentek.
Letelt a félév és Lappföldön keresztül Svédországba vándoroltak segélyen élni, s ha kitelt a félév, visszajöttek ugyanazon az úton Finnországba.
Éveken át ingyen éltek, hat hónaponként vándorolva. Lappföld a sarkvidék széle.
Hó és fagy. Évszázados hagyomány, hogy pihenőkunyhókat, faházakat talál az eltévedt vándor.
A házban élelmiszer, tüzelő, meleg ruha, víz és motoros szán a továbbmeneküléshez, mert a sarki tél kegyetlen.
A magyar romák fosztogatták a menedékházakat. Kellett nekik minden Svédország felé haladva. Mondom, minden, s nem hagytak az esetleges odatévedőnek semmit, hadd fagyjon meg, hadd haljon éhen.
A lappok kifigyelték a tolvajokat. Bumm ! Bumm ! A magyar roma férfiak holtan estek össze.
Nőik, gyermekeik elmenekültek. A lappok jegyzőkönyvet vettek fel és elföldelték a holtakat.
Más arrafelé a törvény, de más arrafelé a tulajdon fogalma.
Nem úgy mint nálunk.
Mohácsi Viktória nem is utazott oda az adófizetők pénzén, hogy tiltakozzék."
Utolsó írka