A HERCEG
Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád,
És hálót vet ki rád könnyelmű szívvel,
Mindegy, ha víg kacaj csendül az ajkán,
Vagy könnyez csalfán, csábít és színlel.
Ne higgy a nőnek, ne hallgass rája,
Hazug a szája, bármit is mond!
Óvjad a szívedet, hogy meg ne ejtse.
Bódító kéjnek elszálló perce.
Múló az élvezet, tartós a bánat,
Lelkedre támad és akkor véged.
Ne higgy a nőben, ne hallgass rája,
Hazug a szája, bármit is mond!

Ha azt mondom, hogy a történet főhőse egy udvari bolond, biztos egy mulattató vígoperára számítasz. De nagy tévedés. Rigoletto története egyike a legsötétebb, leghátborzongatóbb, legszomorúbb operáknak.

Mantuában járunk. Az egyik főszereplővel, Mantua hercegével épp báli mulatozás közben találkozunk: semmirekellő udvaroncaival nevetgél, és szoknyapecér kalandjairól mesél. Épp arról számol be a többieknek, hogy mostanában vasárnaponként diáknak öltözve templomba szokott látogatni, s itt egy csodaszép lányt látott. De szinte végig sem meséli a történetet, máris egy másik nő köti le a figyelmét, egy grófnőt kezd ostromolni a bálon szerelmével. Hiába, a mantuai gróf veszélyes szoknyapecér! A célba vett grófnő féltékeny férje azonban nem hajlandó távozni asszonya mellől. Ez persze eléggé bosszantja a herceget. Ezért púpos udvari bolondja, Rigoletto, tréfálkozva azt javasolja az urának, hogy üttesse le a férj fejét, s akkor nem lesz többé útban.

A vidám mulatozásnak azonban egyszer csak egy baljós esemény vet véget: váratlanul beront a vidám társaságba egy idős ember, Monterone, aki tüstént a hercegnek ront, amiért elrabolta leánya becsületét. Szegény öreg borzasztóan fel van dúlva, de az udvaroncok csak nevetnek rajta, kigúnyolják fájdalmát. Rigoletto meglovagolja a helyzetet, és ő gúnyolja ki legsértőbb, arcátlanabb módon a sértett apát. De tüstént meg is bánja, mert Monterone úgy megátkozza, hogy az átok szavaitól nem tud szabadulni többé: ott zakatolnak mindig a fejében...

Egy éjszaka Rigoletto épp hazafelé tart egyetlen lányához, Gildához, egy szűk, elhagyatott kis utcában. Valaki azonban követi: ez a sötét alak nem más, mint Superfucile, egy bérgyilkos, aki azért eredt Rigoletto nyomába, hogy felajánlja neki szolgálatait: jó pénzért cserébe bármilyen ellenségét kész eltenni láb alól. Rigoletto azonban elutasítja, elküldi őt.

Mikor hazaér, a kapuban lánya, Gilda szalad elé. A lány nem is tudja, hogy apja valójában udvari bolondként keresi kenyerét, sőt, saját származását sem ismeri. Bármikor kérdezi erről apját, néma csend a válasz...

Egyszer csak Rigoletto furcsa zajra lesz figyelmes. Kimegy a kapun, körülnéz, de nem lát senkit. Eközben az álruhába bújt herceg belopózik a kertjébe s bebújik egy bokor mögé. Rigolettót eléggé nyugtalanítja ez a különös nesz, de lánya kedves szavai elaltatják benne a gyanút, s elindul otthonról. Gilda egyedül maradva ábrándozni kezd arról a fiúról, akit a templom lépcsőjén pillantott meg vasárnap...s megdöbbenve veszi észre, hogy a fiú egyszercsak ott áll előtte! (Bár a mi álmaink is így teljesülnének, mi?) De első találkájuk nem telhet nyugodtan, léptek zaja zavarja meg őket. Így hát a herceg elsiet, Gilda pedig otthon marad, s szerelmes ábrándjaiba merül.

Hogy miféle léptek zavarták meg a szerelmeseket? Az udvaroncok léptei, akik rosszban sántikálnak: azt hiszik Gildáról, hogy az udvari bolond szerelmese, és tréfából el akarják rabolni tőle, hogy a herceg elé vigyék a lányt, akit már kinézett magának a templomban. Hogy Rigoletto meg majd hoppon marad, az nem érdekli egyikőjüket sem: annyiszor bosszantotta már fel őket, hogy úgy gondolják, megérdemli a púpos öreg.
 

Miközben a leányrablásra készülődnek, hazaérkezik Rigoletto. A fiúk azonban nem jönnek ettől zavarba: elhitetik vele, hogy a bálon látott grófnőt akarják elrabolni a szemben lévő palotából. Hogy Rigoletto semmiképp se fogjon gyanút, be is vonják az akcióba. Ám szemét bekötik, így szegény bolond nem látja, hogy a létrát valójában saját háza falához támasztja, s lánya elrablásában segédkezik. Mikor letépi a szeméről a köteléket, már késő. Rigoletto őrjöngeni kezd a harag és az önvád miatt.

Eközben a mantuai herceg megtudja a palotában, hogy a kiszemeltjét elrabolták, s dúl-fúl haragjában. Hiszen még nem tudja, hogy épp az ő számára rabolták el a lányt. Mikor azonban az udvaroncok közlik vele a jó hírt, azonnal rohan hozzá.

Közben megérkezik -vagy inkább betámolyog Rigoletto - hogy, munkájához hűen a mulattató udvari bolond szerepét játssza. Csakhogy ez most eléggé nehezen megy. Nehezen lesz úrrá fájdalmán és félelmén, csak kényszeredetten jön belőle a tréfa és a nevetés. Mikor megtudja, hogy lánya itt van, a hercegnél, nem is tudja tovább visszafojtani magába indulatait: leleplezi titkát: Gilda a lánya!

Kétségbeesetten próbál betörni a herceghez, hogy kimentse lányát, de az udvaroncok útját állják, nem engedik be. Végül a lány rohan ki a szobából, megszégyenülve omlik apja karjaiba, s elmeséli neki, hogyan ismerkedett meg a herceggel a templomban, mint álruhás diákkal, s hogyan látogatta őt meg lakásán. Rigolettónak forr a vére a dühtől. Mikor az öreg Monteronét épp a szemei előtt vezetik a poroszlók a börtönbe, határoz: bosszút áll a hercegen lánya megszégyenítéséért!

Egy útszéli kocsmában beszél meg találkozót a bérgyilkos Superfucilével. Itt találkoznak hát Rigoletto, Gilda, Superfucile, és húga (aki egyben segítőtársa is a gyilkosságokban), Magdaléna. Rigoletto azon van, hogy bebizonyítsa lányának, mekkora szoknyapecér, milyen erkölcstelen semmirekellő is az ő lovagja. Ezért a csapszék közelében elrejtőznek, s várnak. Nem is kell sokáig várni, megérkezik a kocsmába a herceg, s híres áriájában ("az asszony ingatag...") mondja el életfilozófiáját, ami Gildát mélységesen elszomorítja. Ráadásul a herceg elkezd udvarolni Magdalénának, s ezt leshelyéről végig kell néznie! Vajon rájött hát, hogy ez a férfi nem érdemli meg a szerelmét? Hamarosan megtudjuk. Rigoletto ezután hazaküldi őt, s meghagyja neki, hogy öltözzön férfiruhába, s utazzon el Veronába.

Gilda látszólag így is tesz, elsiet. Ekkor Rigoletto megköti az üzletet Superfacilével: ha megöli a herceget, a díj felét előre megkapja. A második felét majd a holttest átadásakor adja át neki.

Magdaléna azonban, akinek megtetszett a herceg, megpróbál közbenjárni bátyjánál a szépfiú életéért. A terv szerint ugyanis Superfacile akkor szúrná le a herceget, mikor az este Magdaléna csábításának engedve bekopog szobája ajtaján. Superfacile már-már hajlik is rá, hogy megkegyelmezzen neki, ha talál valaki mást, akit megölhet, s akinek a holttestét átadhatja Rigolettónak.

Gilda eközben érkezik vissza a kocsmába, férfiruhába öltözve. Épp meghallja, amint Magdaléna a herceg életéért könyörög bátyjának. S minthogy még mindig szerelmes, gyorsan határoz. Ő kopog be az ajtón...

Éjfélkor jön Rigoletto a herceg holttestéért. A bérgyilkos átadja neki a zsákot, Rigoletto pedig élvezettel veszi át, hiszen bosszút állhatott a gyűlölt hercegen. Nemsokára azonban felhangzik a kocsmában a herceg dala: "Az asszony ingatag..." Rigoletto elképed: hát a herceg életben van?! Őrjöngve tépi fel a zsákot. A villám fényénél szeretett lánya, Gilda holtsápadt arca tűnik elő belőle...

Tudnivalók az operáról
Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi (1813-1901)
Szövegét írta: Victor Hugo drámája nyomán F. M. Piave
Ősbemutató: 1851. március 11-én, Velencében
Első magyar bemutató: 1852. december 18.