„A nyugati firmák/cégek, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen” lép fel a kétharmados Fidesz, mert új ellenség kell neki a baloldal legyőzése után - nyilatkozta a Süddeutsche Zeitungnak adott nagyinterjúban Kovalik Balázs, a budapesti Operaház kirúgott művészeti vezetője.

  A befolyásos müncheni lapnak adott Kovalik-interjú a húsz éve folytatott, változatos apropójú, mégis egy állandó személyi kör által elkövetett Magyarország-mószer igazi állatorvosi lova. Egyszerűen minden benne van: fasiszták vs. zsidók, Mucsa vs. tájékozott világpolgárság,  nemzetieskedés vs. szabad művészet. Kovalik sértett. És fél.

  A cikk még nem elérhető a Süddeutsche honlapján, de kedves olvasónk elfaxolta nekünk a szöveget.

  A hosszúra nyúlt interjú nagyjából a feltűnően alákérdező újságíró, Eybert Tholl művészeti és aktuálpolitikai témájú kérdéseinek váltogatására épül. A magam részéről nem foglalkoznék az operaművészeti fejtegetésekkel. De mit mond Magyarországról és a politikáról Kovalik Balázs?

  Miután értetlenkedését fejezi ki az Operából történő eltávolítása miatt, rátér a Fideszre. „Nem tudom, ki milyen pártból érkezett, soha nem érdekelt a politika” - mondja. Két kérdéssel később mégis elkezd róla beszélni: „A Fidesz ellenségképre építette a politikáját. Ezek a szocialisták voltak. Most kétharmados többséget értek el, a baloldalt legyőzték, most új ellenségeket kell keresni. Most a nyugati filmek, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen lépnek fel.”

  Az újságíró itt rákérdez: tényleg ezt a kifejezést használják, hogy „zsidó pénz”?

  Kovalik szerint tartósan ezt, ha nem is hivatalosan. Az ilyen kifejezések lassan szalonképesek lesznek. A jobboldali radikálisok magyar őskultúrát akarnak előállítani. „Persze, a nyugati gazdaság képviselőinek nem mernek nekimenni, mert Magyarország rögtön összeomlana” - teszi hozzá. „Így tehát a kultúrában takarítanak” - reagál az újságíró, mire jön a válasz: „Általános a félelem. Vannak kijelentések, hogy a magyar kulturális életet meg kell tisztogatni belülről. Vagy: Magyarországnak egy nemzeti, költői, egészséges színházi életre van szüksége - ilyeneket hallani, olvasni.”

  Kovalik ezután rátér operaháiz viszontagságaira: „Sok jó ötletünk volt, de - képekben beszélve - a szuperautók elromlottak a hülye országúton.” A művész aztán honfitársait kritizálja: „Nagyon kevés magyar ismeri a világot. A politizáló rétegek talán Horvátországba vagy a müncheni Oktoberfestre eljárnak vakációzni, a világot azonban nem ismerik. Elzárkóznak a világ elől és félnek a változásoktól. Magyarország évszázadok óta egy megoldatlan problémával küzd: lenyeljük vagy kiköpjük a nyugati kultúrát?”

  A kérdező itt rátér a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatára, amely szerinte azt tartalmazza, hogy Magyarország mindenütt ott van, ahol magyarok vannak. „Ja, hát ez nem szép?” - kérdez vissza Kovalik. Az újságíró megkérdezi: „ott lógnak ezek a törzshelyén is?” Kovalik elmondja: ott néhány hete magyar zászlók, fegyverek és a jobboldali radikális magánhadsereget támogató nyilatkozat lógnak a falon.

„Ön fél?” - jön a kérdés. „Ha ez folytatódik, igen. A baloldali újságok - már amelyik még megmaradt - már diktatúráról beszélnek. És ami engem idegesít, az az értelmiségiek és a művészek hallgatása."

  Az interjú végén Tholl felteszi a kérdést: „Magyarországi rendezései is olyan vadak, szellemesek és kompromisszumoktól mentesek voltak, mint Németországban?” Kovalik Balázs elmondja: kevés ilyen volt, és azokból botrányok lettek. „Szabad-e Kékszakállnak, a nemzeti szupermacsónak a földön feküdnie?” - kérdez vissza a művész, aki szerint meglepő lenne, ha ezután az interjú után Magyarországon még felkérést kapna. „De ha nem kapok több lehetőséget, akkor el kell hagynom az országot” - zárja a beszélgetést az Operaház előző művészeti vezetője.

Mandiner

most komolyan hogy lehet valaki ilyen szinten hazug, ostoba, szándékosan hülye?

hogy lehet valaki ilyen féreg?

  és nem hiszem el, hogy nem lehet perbe fogni!

Israel Shamir: Rasszista állam? c. könyvében van egy másfél oldalas lábjegyzet/szemelvény a vezető amerikai média szerkesztői-tulajdonosi listájával. Rendkívül tanulságos. Valahol az első 40 oldal környékén